- Kalocsa Zsuzsa: Ígéretek s esküvések
Ígéretek, s esküvések mit sem érnek,
ha már ellenfelek lettünk végleg,
Nem voltál méltó a szeretetre,
könyörgésem nem jutott el szívedig!
Olcsó közhelyekkel védekeztél,
bonyolult életed hova vezetett?
Emberül sohasem viselkedtél!
Ne várd, hogy hálapírt láss arcomon,
időzített bombaként tiéd a fájdalom.
Lelkem tiszta, nem találok rajt foltot,
már nem hatsz rám, időd ne pazarold!
- Lám Etelka: Legyél méltó
Legyél méltó és viselkedj emberül kedvesem
szívedig lüktet időzített ragyogó napon a Tavasz varázsa.
Legszerényebb külsöd mögött van az igazi kincs lelkedben.
Alkony csöndje nem felel a közhelyeken, de találjak egy csodás helyet neked.
Ahol a csendes hajnal, üde és szép, együtt ringatjuk a lágy szellőt,
mely apró kavicsokat gurit a megcsillanó patak partjára.
Fényes csillagod eltiporja az ellenfeleket, bonyolult eskűvéseket,
Nézz rám tűntesd el a hálapír jelét a rózsás arcodról.
Mosolygó szemeid tükrében arany fény tovaszáguld a kék égen.
- Gáspár Klára: Emberül élni
Bár még néha a hálapírt arcodon láthatom,
ígéretek, esküvések rég feledtették múltadat.
Egészen a szívedig hatol a vöröslő fájdalom,
artériád hevesen lüktetve kíséri utadat.
Kívántam: ne találjak rést lelkiismereteden,
méltó légy ahhoz, mit egykoron vallottál.
De nem kellett sok, hogy az ördög megvegyen,
pár garasért neki mélyen meghajoltál.
Mily’ bonyolult az emberi elme,
próbálom, de őt meg nem értem én.
Cselekvéseit csendben megfigyelve
csak ámulok bűnös természetén.
Egy időzített bomba, mi benned robbanni kész,
tudod jól, megmaradnak az ellenfelek,
de látod, ebben a fuldokló világban élsz,
ahol a barátok már régen elfeledtek.
Közhelyekkel ne próbálj védekezni,
hisz’ minden tetted fekete bűvöletbe merül.
Most már késő megbánnod azt,
hogy nem éltél, nem gondolkodtál emberül.
- Horváth-Tóth Éva: Bennünk hiszek
Vallottam már szép szavakkal,
amit szívem érez,
titkaimat is meggyóntam,
kiöntöttem lelkem,
és hogy szívedig elérjek
a magányt emberül viseltem.
De hiába az esküvések,
a hálapír helye,
mint egy papírlap a füzetben
úgy maradt, fehéren,
pedig nem vagyunk ellenfelek,
elférnék aortád csücskében.
Időzített közhelyekkel
én inkább nem élek,
lét-indák bonyolult gubancán
hogy hozzád találjak
és méltó társad legyek,
hiszek bennünk, reménykedem.
- Kristófné Vidók Margit: Elárulva
Közhelyekkel élve, rebegem
a legszentebb vallomást feléd,
tudd, hogy te vagy az egyetlenem,
szerelmünk háborgó tengerén.
Voltak már esküvések többször,
láttam elillanó mosolyod,
szívedig ért ezernyi gyönyör,
hálapír omlott szép arcodon.
Ki más lenne hát méltó hozzád,
a kérdés talán nem bonyolult,
én, ki emberül védtem tovább
a múltunk, de szíved elárult.
Kedves szavak porba hullottak,
elfojtott vágyak, tört remények,
mind-mind időzített fondorlat,
emlék lettél könnyek cseppjében.
Régen remegve vártuk egymást,
mára ellenfelekké váltunk,
gondolatom mégis hozzád száll,
találjak rád, még izzik vágyunk.
- Klotz Mária: Elég volt
Emberül bánj velem, kérlek, ne nyaggass,
méltó bánásmódot érdemlek, ne zaklass!
Szívedig hatol a lélektelenség, cinikusság,
elvette az eszedet az örökölt nyomorúság.
Ellenfélként kezelsz, és talán célpontnak,
miért találjak értelmet ennek a tébolynak?
Időzített bomba vagy, nem ezt érdemlem,
közhelyekkel fokozod aggódó félelmem,
Esküvések helyett mondd el, amit akarsz,
bonyolult furfangoddal magadra maradsz.
Hálapír sincs az arcodon, sem szégyenfolt,
tudod mit, csak találjak kiutat, elég volt!
- Gáthy Emőke: Kaleidoszkóp
Annyi; azonban; az; a; az; azzá; azt; ahogy; alatt; a; ám; barátok; be; bonyolult;
„ Annyi azonban szent, hogy mihelyt az erdő rügyezni indul, oda fejszés és szekeres ember nem teszi többet a lábát. ” * Mindenévi erdőkerülő ESKÜVÉSEK. Aztán mint minden fogadalom, többnyire ez sem tartatik meg. bonyolultabb; csendje; dönteni; ellenfelek; emberül; ellenében; egy; egyforma;
Barátok is lehetnek ELLENFELEK. Vagy azzá válhatnak. Még jó ha sportpályán, s nem gyilkos háborúkban. engeded; ezerhúrú; ember; esküvések;
EMBERÜL dönteni gyakran nem könnyű. Kiváltképp szerelem ellenében. Ami, mint tudjuk, mindent legyőz. Olykor a legelemibb emberi kötelességet is. elgondoljuk; és; élet; felérhet; földje; fejszés; gondolataid; gyilkos; gyakran; ha;
Egy jól IDŐZÍTETT kérés tíz parancsszóval felérhet. háborúban; harag; hálapír; ha; hogy; hazád; hogy; is; időzített; indul; jó; jól; könnyű; közhelyekkel; kiváltképp; kérés; lehetnek; Harag- vagy HÁLAPÍR egyforma színek, ám összetéveszteni őket végzetes lehet. Más – más szemvillanás kíséri másikat, egyiket. lehet; még; mögé; mihelyt; mindenévi; mint; mi; méltó; nem; nem; nézek; nem; néha; oda; KÖZHELYEKKEL, előítéletekkel át – meg átszőtt mindennapjaink MÉLTÓ feloldozásra várnak. összetéveszteni; parancsszóval;
rügyezni; sportpályán; szerelem; szemedbe; Ám az élet BONYOLULT, bonyolultabb, mint ahogy mi elgondoljuk. Szemedbe nézek, ha megengeded, hogy gondolataid mögé TALÁLJAK. szent; szekeres; szívedig; tíz; találjak; talpad; többet; vagy; válhatnak; vagy; végzetes; zsong, Talpad alatt hazád földje, SZÍVEDIG zsong kéksávos vadonjai ezerhúrú csendje.
*Wass Albert
8. Kisznyér Ibolya: Csendes búcsúzás
Törlöm esküvések hamisságát,
közhelyekkel tűzdelt álnokságát,
időzített hazugságok kárát,
bonyolult énem kihasználását,
hálapír helyett szégyenpír éget,
hiú szívedig nem érő érzet,
ellenfelek lettünk észrevétlen,
méltó párt találjak, reménytelen,
emberül élek egyedül régen,
szívembe béke tért be, csendesen.
- Dobó Georgina: Bonyolult…
BONYOLULT az élet, csakúgy, mint az emberi lélek. Összetettnek érezzük, azonban olyan egyszerű mégis. Szenvedünk, mert érzünk, érzékenyek vagyunk, míg más boldogan, vígan éli világát. A lényeg, hogy eszed és pénzed legyen. Az előbbi nem is olyan szükséges. Menő ruháid, csillogó verdád, sok emeletes palotád. Mondják, hogy nem az öltözet teszi az embert. Ó, dehogynem! Ezt a kort éljük.
SZÍVEDIG hatol a fájdalom, hogy ez így van, és nem tudsz változtatni rajta. Marcangol, széttép, hogy nincsenek kemény forintjaid megvalósítani ezeket. Beletörődsz. De lehet nincs is affinitásod ilyen dolgokra, mert azt hiszed: szerethetnek önmagadért, műköröm, hosszabbított szempilla és tetoválások nélkül. Fájdalmas kimondani, de tévedünk. Lehet, soha fel nem ébredünk, hogy ezek nélkül nem vesznek komolyan minket napjainkban. A körömlakk már kevés, nem divat.
IDŐZÍTETT bombaként érnek minket az újabb és újabb hatások, trendek, melyeket követni kellene. Anyagiak nélkül nem megy. Újítgatod, csinosítgatod házadat, költesz rokonokra, ismerősökre, hazug barátokra. Míg el nem telik nyomtalanul létezésed.
MÉLTÓ vagy-e a fényűzésre, agyadban dől el. Be kell vonzani a csillogást, most én is ezt teszem. Utolsó fillérjeimből, de akkor is Dorkót veszek, hogy elfogadjanak. Ne megvetően nézzen rám a társadalom. Többnek is érzem picit magam, nő az önbizalmam, a többieknek és a klassz cuccnak köszönhetően. A külső többet határoz meg, mint azt anyáink tanították. Bármely menyasszonyt széppé tehet a callangja, mondják. Igaz.
HÁLAPÍR, vagy inkább szégyenérzet, hogy sokszor családunk, társunk támogatására szorulunk. Érzelmileg mindenképpen. Köszönöm mindazoknak, akik lelkemet ápolták még akkor is, mikor kinézetem miatt nem néztek semmibe, csak egy “üde színfolt” lehettem életükben. Köszönet nekik érte.
KÖZHELYEKKEL telíthetném gondolataimat, mégsem teszem. Szembeszállok a konvenciókkal, egyenruhákkal, még akkor is, ha szakadt farmerban nem járnék. Katolikus iskolába jártam, ahol kötelező volt a köpeny viselete, centiméterben mérték nem csak a férfiasságot, hanem szoknyánk hosszát is. Csak csajok voltunk együtt, egymásnak, egymásért. Hajtépések, intrikák. Elmúlt minden… A tánciskola, Pannonhalma…
EMBERÜL próbálunk élni, azonban nehéz. A Tankcsapda is megénekelte, mi a lényeg: mekkora mellű a nőd, és hogy meddig tudod feltekerni a kocsidban a hangerőt. Kihal az emberség, maradnak a tárgyak, a kellékek, a virtualitás, amiket hiába gyűjtünk, pillanatnyi örömet szereznek csak, semmi többet.
ELLENFELEK, ESKÜVÉSEK…így végződött a leánygimnáziumban pályafutásom. Azt hittem, vagyok valaki, számítok ott. Hiszen jól sportoltam, tanultam, aktív közösségi életet éltem. Azonban csak egy voltam a sok közül. Amikor konfliktusok alakultak ki magamra maradtam zárkózottságom miatt. Azt mondták, ha nem tetszik valami, el lehet menni. Ez adta meg azt a lökést, hogy szüleim több hónapos unszolására aláírjam kilépő papírjaimat 6,5 ott töltött év után. Annyi fájdalom, keserv és bánat, harag nem létezik a földtekén, ami abban a névben szerepel ott szignóként.
Sok idő kellett, hogy ismét magamra TALÁLJAK. Két évtized, 20 év. Kimondani is félelmetes. Nehéz elismerni, hogy hibáztam én is. Nem mutattam meg önmagamat, csak egy segítő funkció voltam. Jó hallgatóság és korrepetitor, sportfelelős. Másodpercek töredéke alatt foszlott szét minden, a boldognak hitt diákévek.
- Jószay Magdolna: Válás korrekt módra
Igazán emberül bánok veled,
ha találkozunk, nem kell feszengened.
Nincs szükség bonyolult kifogásokra,
feleslegesek az időzített közhelyekkel
átszőtt, hazug esküvések,
esedezések és veszekedések.
Szívedig már nem cél, hogy eltaláljak,
s előtted is új irányjelzés mutatja az utat.
Méltó, korrekt, nyugodt érzésekkel
merjünk örülni az újnak, a holnapnak,
innentől, ha lehet, ne legyünk ellenfelek.
Csak viseljük úgy a múltat, hogy
mások miatta ne szenvedjenek.
Igaz, arcomon soha nem fog hálapír
virítani, hiszen egyetlen percig sem
volt bármiért is hálát adni.