MEGADOTT SZAVAK:
REMEGŐ, SZÉTPATTAN, ÖRÖMMEL, ÚJ,
ÁTTÖRI, KÖZÖTT, TŰZZEL, MEGÁLLOK
Szabóné Anna: Lélekszárnyon
Muszáj néha áttörni a korlátokat.
Tűzzel, vassal aggatott béklyókat
addig feszíteni, míg egyszer szétpattan,
s remegő lélek ring a szabadban.
Örömmel szelve a szép tarka álmokat,
hol új meséket óvón babusgat.
Ég, s föld között szárnyalva kérdőn megállok,
göröngyös út melyet járok?
Jó lenne megpihenni, de tovább menni,
fegyverek zajától messze lenni,
hinni a mában, s éltetni a holnapot,
szeretve használni a tudatot…
Hajdú Mária: Álom-randevú
Megállok ajtód előtt,
a szívem majd szétpattan.
Elfojtom lélegzetem,
és a zár halkan kattan.
Örömmel lépek hozzád
ölelésbe olvadva,
s áttöri a csendet a hang
szív mélyéről sóhajtva.
Remegő ajkad érzem,
csókod tüzében égve,
légüres térben szállunk,
újabb csókokat kérve.
Majd a csillagok között
járunk, szikrázó térben,
és lassan felébredek
a hajnalodó fényben.
Szabó Kila Margit: Szemedben tüzek égnek
Új, ritka szerelem szikrái ragyognak,
fénylő csillag szemedben, tüzek csillognak.
Érzem a tűzzel égő testednek lángját,
szerelmes, remegő ajkad, ízes csókját.
Áttöri szívednek fellobbant parazsát
az idő lángja, szétpattan, mint buborék.
Rád én büszkén, örömmel, emlékeznék.
Magányosan az őszi fák alatt megállok.
Bokrok között lágy szellő fúj, s Rád gondolok.
Kondra Katalin: Várakozás
Remegő szívvel várom a karácsonyt,
Szétpattan a rabul ejtő sötétség.
Új fény, tűzzel áttöri a fátyolos világot
Szeretteim között lenni dicsőség
Örömmel telítve előttük megállok
Nekem ők mind, csodás ajándék.
Szabó Kila Margit: Mosolyog a reménység
A lélek békéje a fényeket áttöri.
Emlékek aranyágán, új útját keresi.
Fény és sötétség között kiált a tisztesség.
Remeg a szeretet, mosolyog a reménység.
Szívek békéje örömmel harcol és remél.
Szétpattan a sötét múlt, újra fényeket ér.
Megállok. A megértés, türelem mögé állok.
Boldog jólétet, örömöt, és csodát várok.
Fáradtan, tűzzel küzd énem, s nincs magány tükre.
Vers,”barátok” vannak, bizakodó lelkemben.
Gere Irén: Megnyugvás
megállok előtted
remegő szívvel,
örömmel várom
új tűzzel igéző,
biztató szavad.
kétségek között
gyötrődöm még,
de hangod áttöri
a közénk vont
falat, s félelmem
szétpattan, mint
a buborék…
Golán Angéla: Csábítás
Érzéseink között
magaslik egy fal.
Vágyaink mögött
megalkuvást takar.
Tűzzel ostromolja,
tépi szét kezed.
Megigézi bókja,
áttöri a teret.
Szétfeszül, szétpattan
testünkben a kéj.
Bűntudatban lassan
ránk borul az éj.
S új nap jő reménnyel…
Megállok hirtelen…
A remegő fénnyel
felébred a jelen.
Fáj, az árnyék éget,
a sötét követett.
Nem ad nékem téged
az örült révület.
S mégis csak örömmel,
lopva nézek rád,
holnap újra bűnnel
csábít minket a vágy.
Schvalm Rózsa: Téli délelőtt
Sötét felhők sűrűjét,
áttöri a fényes napsugár,
melegétől szétpattan a jég
a pocsolyák tetején.
Megállok az út szélén,
elnézem a havas fű között
csipegető,remegő verebeket,
amint eledelt keresnek.