A MEGADOTT SZAVAK:
VETTEM, TUDOM, MENTEM, HEGYEK, MADARAK, KÖTÉL, HÓBAN, IGAZ
Szabóné H. Anna: A hegyek vonzása
Tekintetem elmerül a friss hóban.
Tudom, várnak a hegyek csillogóan,
Hol madárlesen jártam magányomban.
Volt sokféle csemege tarsolyomban,
Igaz, válogattam a kendermagban.
Mentem boltba, piacra kitartóan,
S, mit elbír a kötél, vettem nyomban…
Éhes madarak várnak csalódottan…
Gyűrt indulatom tettre készen lobban,
S csizmakelyhek tátongnak gyors nyomomban.
Néha lábam remegve meg-megcsusszan,
Ahogy a hegy elégedetten szusszan…
Szabó Kila Margit: Szeretnék
Szeretnék friss hóban derengő hideg fényben,
Égbeszökő sűrű erdő rengetegében,
Veled együtt a magas hegycsúcsot megmászni.
Riadt, fázós kismadarat megvigasztalni.
Hólepte köd pelyhében bárányfelhőt nézni.
Kéz a kézben, igaz szerelemmel andalogni.
Tudom, nem lehet szép a havas táj Nélküled.
Zúzmarás ágak között, cammogva lépkedek.
Csípős levegő a hegyi ösvényen elkísér.
Helyetted társam lett, a magam vette kötél.
(2010.01.12.)
Schvalm Rózsa: Téli séta
Sétálni mentem egy télies vasárnap.
Hideg szél fújta arcomba a havat.
Jó volt dacolni az északi széllel,
menni a friss hóban,semmitől se félve.
Madarak repültek fázósan felettem.
Hó födte be a távoli hegyeket.
Gyönyörű, festői szépségű látvány,
amit az igazi téli táj elém tárt.
Még a nap is felvillantotta sugarát,
átttörve a felhők sűrű homályát.
Miként ezernyi ragyogó csillagfény ,
szikrákat szórt a fehér hó tetején.
Feltöltekezve a tél szépségeivel,
és mert a levegő is hidegebb lett,
toronyiránt hazafelé indultam.
Otthon fázósan a kályha mellé bújtam.
(2010. január)
Viemann László: Igen
Míg egy egész évszázad elmúlt;
Rá történtek felelet nélkül,
S oktalanok ami múlt és dúlt,
Tudom milliók szíve rendül.
Igaz, van aki feltételez
És ártatlanra kötélt kiált,
Persze ő érdeket elemez
Szerinte ez jogosnak talált.
Észrevettem mélyen hóban jár!
Mentem hegyekig meggyőződni.
Érteni ordítva hóhérját,
S dúlt vetemedést igazolni?
(1-15-2010)
Kellős Éva (Nadir): Kegyetlen tél
Hegyek közt születik a tél,
Kötéllel vonszolják világra,
Elakadt kerekek nyomán
Tapos véres lázadása.
Fagyos szakadékok ormán
Űzött vadak állnak, fejet hajtva
Büszkén mennek a halálnak.
Igaz mesék szárnyán csak
A szép kél lábra, de tudom,
Madarait csendben fagyasztja halálra.
Hatalma igézőbb a tél-szörnyeteggel,
Lázkacajos, jeges förgeteggel, mitől
Ember retten, és állat hőköl…
…De az idő malmán már a tavasz őröl…
(2010. január 16.)
Kondra Katalin: Télutó
A hegyek még hóban fürödtek
Igaz, ilyenkor ez szokás
Tudom, lelépni illene
De fájna még a búcsúzás.
Mentem, nyakamon fénykötél
Vettem kabátom s hócipőm
Fölöttem madarak daloltak
Érzem, lejárt a télidőm.
Molnár Szilvia-Aphrodite: Lelkiismeret
hegyek magasán
pásztáz láthatatlanul
hószemű madár
igaz menedék
tudom, sosincs előle –
kötél a hóban
vijjogó napok
jege csíp cserzett arcba –
év az év után
(2010. 01. 17.)
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Tudomásul vettem
Tudomásul vettem,
mást nem is tehettem,
csak mentem a hóban,
a fehér csillogóban.
Kötél vágta kezem,
húztalak nehezen.
Elöttünk a hegyek
rajtunk árgus szemek.
Levelek elhulltak,
madarak elbújtak.
Féltö kezek helyett
elfordult emberek.
Fél utat bejárva,
elmémet kitárva,
tudom hova vezet
a kirakott kövezet.
Igaz létem látom,
nem téveszt meg álom:
Sorsom az élet igája alatt
a szánon mögöttem halad!
(Nieder-Olm, 2010 Jan. 17.)