Szó-szövő 202.

MEGADOTT SZAVAK:

ELHAGYOTT, TÖBBSZÖR, NÁDSZÁL, ÚSZÓ, HARAP, NINCSEN,
MÉGIS, EZERSZER

Golán Angéla Gabriella: Feleszmélés

Ezerszer voltam lemerült uszó,
s haraptam sorsom nincstelen,
elhagyott, pokol felé kúszó,
kiben nem hitt senki sem.

Többször leültem nádszál tövére,
s a lég felettem elsuhant…
Kívántam magam anyám ölébe,
öleljen mint holtat a hant.

S bár éltem lényét imhol feledten,
cipöm orrához göröny tapadt,
Hádész partján mégis észrevettem,
rossz és jó kéz-kézben halad!

Szabóné Horváth Anna: Fényszárnyakon

Kit elhagyott minden életösztön,
Néz nádszál tekintettel a beteg.
Az orvost mérve többször meginog,
Mire botladozva végigbiceg

Égigérő daliás termetén.
Lázban úszó tűzteste megremeg,
Amint a tű a húsába harap.
Bágyadt szemére torz álom pereg.

Nincsen fájdalom, oly könnyed a lét,
Virágos ágon madár csicsereg…
Ösztöne mégis ébredni hívja.
Ereiben életvágy bizsereg.

Egyszer csak valóság lesz az álom,
A mesés látomás éltetőn dereng.
Szemében ezer csillag ragyog,
S alvó szikrát gyújtani verseng…

RVitál Mária: Gondfelhők alatt

Sötét gondfelhők
gyülekeztek az éjjel,
ezerszer megfogadtam
hessegetem a kételyt.

Többször úsztam
szemben az árral,
félelmet partra vetem,
s küzdök a magánnyal.

Gondfelhők alatt
nádszálra ültetem
a reményt, bátorság
záporából még nincs elég!

Ma mégis a fájdalom
beleharap a lelkembe,
hagyom hogy a gondzápora
gyülekezzen a szememben.

Viemann László: Mindennap

Húsz ezer gallon-szám nyersolaj
Ömlik a Mexicó öbölbe,
Már strandot is sötét gubanca,
Fehér homokját teríti be.
Környékét elhagyott üdülők
Lelassúlt üzlet harap és sújt.
Többször küldött segély meddő,
Mellőző oktalanul kibújt
Az alul, vagy válasz rá nincsen.
Mégis a környéki nép áldoz
Mindent menteni úszó kincsen.
Nádszál közt lelt madár vándor,
Ha éppen nem olajnak áldott.
Tán ISTEN lemossa az átkot?