MEGADOTT SZAVAK:
PONT, GYÖNYÖRŰ, VELEM, HIRTELEN, VALAMI, ÉLET, TUDJA, DADOG
Hajdu Mária: Tavasz és szerelem
Valamit suttog a szellő,
valami történik velem,
az ég tudja miért lett minden
oly gyönyörű hirtelen.
Valamit suttog a szellő
és kivirágzik az élet,
egymásnak dobban a szívünk,
összemosódnak a képek.
Valamit suttog a szellő,
zümmög az egész világ,
lágy zene hangjai szállnak
és újra felébred a vágy.
Gősi Vali: Feltámadás
Most minden hajnalt áldva élek át:
hogy fény töri át szobám ablakát,
és új erővel tölt el a tavasz,
s mi évtizedig bánatból fakadt,
pirkadatkor fölragyog a csönd.
Messze tűnik a sötét látomás,
az otthonom már nem csak puszta ház,
közel hajol hozzám a végtelen,
egy régi emlék dereng hirtelen,
és könnyeimen gyémántfény ragyog.
A könnyű légben felhők foszlanak,
mint fényes szárnyú főnixmadarak,
ha megújulnak halott hamvakon,
és feltámadnak fahéj-ágakon,
tűzhalálból, arany lángolással.
Tavasszal az élet gyönyörű,
virág éled velem és zsenge fű.
Valami nagy-nagy ünnep közeleg,
s én várakozom, mint egy kisgyerek,
hogy újjászületek, imát dadogva.
Mayer Zsó: Megfoghatatlan szépség
A tavasz nyújtózkodva
Ásított a meztelen földre,
Gyönyörű álmából ébredve.
Hirtelen az élet csírája
Bontott fakadó rügyeket,
Szél borzolta fák testére.
Valami megfoghatatlan
Szépség, mi történt velem,
Ha kertemre tekintek.
A természet tudja
Pontosan, mikor temesse
A megfagyott telet.
Dittrich Panka: Igen vagy nem
Mi más volnék igen vagy nem
egy hitelen szült valami furcsa
számadás bennem a lázadás
az igen és nem. vakító sötétben
összevissza járt óriás – parány
igen vagy nem velem az élet
másé a halál melyen a csendben
gyönyörű lélek a romlandó test
dadogó szólamban az igen és nem
eget kékre fest de ki tudja meg
igen az értelem ha nem a szív vezet
mi más volnék igen vagy nem
egy új teremtménynek bújó menedék
az igen és nem ha pontról pontra megy.
Schvalm Rózsa: Virágos tavasz
Végre itt vagy gyönyörű virágos tavasz,
valami sejtelmes, mennyei sugallat,
tovasuhanó, lágy és csendes fuvallat,
érintése mindenütt életet fakaszt.
Tiszta ég kékjén felragyogó fényes nap,
melegséget áraszt arany sugarával.
Rejtekének mélyéből minden előjő,
tudja pont most jött el kikelet órája.
Csipkés virágfátyolba öltöznek a fák,
aprócska zöld levélkék bújnak szaporán.
Szellő szárnyán madarak vidám dala száll,
lebben a levegőben hímes lepkeszárny.
Megható, csodálatos, oly elragadó:
fények, zsenge zöld színek, kibontakozás,
tavasz, megújulás, a világ forgandó,
élet és halál, örökös váltakozás.
Szakáli Anna: Csillagkapun átlép a pont
Valami csodás színt varázsol a fény,
mely hirtelen villódzva felragyog.
Tudja a dolgát, rabul ejt az élet,
s elmondani, ajkamon a szó dadog.
Érezd csak, mosolyra hogy derül a száj,
bőrömbe ragad, gyönyör száll velem,
mennyek csillagkapuján átlép a pont,
halmazokra válik az értelem.
Elmondhatod, amit látsz? Vagy a mondat
ultrarövid sugárral futó hang,
halvány gondolat-másolattá vedlik…
Gyönyörű fény-ölelés elragadta,
elmém a sötétség alagútja,
Isten körülöttem, bennem örvénylik…
Golán Angéla Gabriella: Valami új
Valami lüktetés kéne újra!
Valami, ami történik velem!
Ami kitaszít végre az útra
s csodálattal tölt el hirtelen.
Melytől szavam csak dadogva szólhat,
s az élet gyönyörleplébe takar…
A fanyarja tovaszáll a múltnak
s szívem madárként repdesni akar.
Valami olyasmi kéne pont,
mikor egy dermedt, félszeg kisvirág
a fagynak dacolva szírmot bont,
mert élni akar s a fényre hág!