Szó-szövő 217.

MEGADOTT SZAVAK:

ÖRÖM, NYŰG, TÜKÖR, MUNKA, GYŐZTÜK, MEGHAGYTAK,
KÖVETTÉK, ALKALMAS

Hajdu Mária: Ez a való világ

Az évek követték egymást, a dolgozók jöttek és mentek, a cégtulajdonosok úgyszintén, de engem mindig meghagytak a pozíciómban.

A péntek általában jól telt, annak ellenére, hogy több a munka, mint a hét többi napján. Ez a péntek nem volt alkalmas az örömre. Előző nap elvitték a cég egyetlen bérelt kisteherautóját, mert a bérbeadó nem fizette a részletét. Patthelyzet! Nincs mivel kiszállítani a készárut az üzletekbe, az alapanyagot beszállítani. A ruhaipar is döglődik. Nyűg lett minden alkalmazott. Magasak a járulékok, az adók és az üzemeltetési költségek. A bevétel pedig egyre csökken. A főnök határozott: mindenkit elbocsát, keressünk magunknak más munkahelyet. Azt hiszem, egyre többen ismerik meg ezt az érzést. A hétvége azzal telt, hogy törtem a fejem, hogy mit tegyek. A tükör előtt megállapítottam, hogy 54 évesen nulla esélyem van. Ezt csak megerősítette egy-egy telefonbeszélgetés. Néhány ismerőst felhívtam, ha hallanak valamit, szóljanak az érdekemben. Az egyik helyről nyugdíjba ment a bérszámfejtő. A kolleganőjének kell tanfolyamra mennie és átvenni a munkáját, a sajátja mellé. Nekem hiába van meg minden képesítésem, nem vesznek fel senkit. Inkább lenyúzzák a bőrt arról, aki régen ott van. A másik munkahelyre pedig felvették a valakinek a valakijét. Nem számít, hogy mit tud nyújtani a munkaadójának.

Marad a munkanélküli segély, vagyis most álláskeresési járadék. A Munkaügyi Központban a világon semmit nem mondott az ügyintéző, hiszen látta az iratokból a képesítésemet és a koromat. Harminc nap múlva jöjjek vissza. Az előnyugdíjhoz pedig kell még három év munkaviszony, mert a szakmunkás éveket nem veszik bele a szolgálati időbe. Hiába dolgoztam le 40 évet tizennégy éves korom óta?

Közben a számlákat fizetni kell, még szerencse, hogy nincs semmi hitelünk.

A cégtulajdonos véleménye naponta változik. A munkára szükség van, de nem biztos, hogy tud fizetni. Kéri, hogy dolgozzak, de nem tud bejelenteni. Kiegészíti a munkanélküli segélyt, hogy annyi legyen a pénzem, mint a bérem volt. Kénytelen vagyok elfogadni, míg nem találok jobbat, vagy letelik az álláskeresési. Akkor vagy visszavesz, vagy nem. Ebben a csatában nem tudok semmi szín alatt győzni. Veszíteni annál többet: a hitemet a becsületes munkában és szorgalomban, a biztonságérzetet, az önbizalmamat és életörömömet, az emberek iránti bizalmat és sok mást, ami megfogalmazhatatlan. Ilyen lett a világ, ilyenné tették.

Hanyecz István: Szüret idején

Kopogtat már Ösz
boldog öröm kurjantás
hangja visszhangzik

Zsong a lejtö is
Tömött,nehéz puttonyok
vig szüretelök

Lázas munka dúl
a hegynek nektárja gyül
dézsákba kerül

Ragyog napsütés
tükör fényében játszik
Napnak sugara

Gyöztük a tökét
gyömöszöltük a puttonyt
édes fürtökkel

alkalmas kádak
Követték egymást sorba
gazda házába

esti vigaszság
kedves nyüg már a munka
édes must csorog

Csemege szölöt
néhány tökén meghagyttak
finom gyümölcsnek

Dittrich Panka: Tükör Viktória!

Viktória ezen a reggelen a tőle nem megszokott módon korán megébredt. Sajnálta azt a pár órát amit még alvással tölthetett volna. Biztosan a mai nap kérdései nem hagyták békésen szundikálni. Kicsit mérges volt magára. Az a fránya lámpaláz elűzte az álmait. Hiszen ma nagyon jól kell kinéznie. Nem szabad, hogy fáradt, kialvatlan ábrázattal menjen a megbeszélt helyre. Hiába terelte el a gondolatait, még sem találta helyét az ágyban.

Most már elég! – hangosan sóhajtott. Minek nyomja az ágyat, ha az mégis kiveti magából! Most el kell válnunk! Melegítsen tovább a fene! Azzal felpattant és papucsot húzott. Első dolga volt, hogy kinyissa az ablakot. Szép idő lesz! Szippantotta be magába a friss júliusi szellőt. Csak ne volna még ilyen korán! Az oxigéndús levegő belopakodott a szobába, Viktória hangulatát is jobb kedvre derítette. Kiment a konyhába és fűzött magának egy erős fekete kávét. Kényelmesen szép lassan megitta és még várt néhány percet, hogy a kávé teljesen átjárja a szája ízét és a fejében is kellemesebb ébrenlétet érezzen. Majd bement a fürdőbe és letusolt. Tanga bugyiját magára vette és betekerte testét puha törölközőjével. Megállt a tükör előtt és szembenézett saját tükörképével. Mondhatjuk úgy is, hogy magával?

Úristen! Mennyit öregedtem! Jaj mi lesz, ha épp ez lesz a baj! Ha netán már túl idősnek néz, és azt mondja, sajnálom, nem egyezek a tőle elvártaknak. Nem! Ilyen szóba sem jöhet! Nem lehetek olyan vén, hiszen mindig mindenki azt mondja nekem: „drágám letagadhatsz akár tíz évet is” ám itt és most nem fogok semmit letagadni. Hacsak…Á dehogy! Nem szoktam én hazudni! Maradjunk a tényeknél!

Közelebb hajolt a tükörhöz. Szemein is megakadt a szeme. Mind a négy szem mást látott. Jaj mintha kisebbek volnának a megszokottól szidta a két valódi a tükörben lévőket. Istenem! Így nem tűnök majd olyan nyitottnak, mint aki nagyon is szeretne valamit, mint aki valóban akar. Próbálta igazgatni a tekintetét. Így is, meg úgy is. Szemöldökét jobbra-balra irányítva. Ha ezt kérdezi, akkor így rakom, ha azt, akkor pedig emígy. El kell nyernem figyelmének legmagasabb csúcspontját, ha ő is úgy szeretné. Az orrom! Azzal is meggyűlt a baja. Hogy ezt eddig miért nem láttam? Ha azokat lefaraghatná, hát biztosan megtenné. Akkorának, látja mint egy kilincs. Ily orral pedig azt gondolhatják, ő bizony beleütheti azt mindenbe. Nem szabad ilyen kicsinységeken fennakadni még ha nagy akkor sem! Erre kidugta a nyelvét saját magára (a tükörben). Amit aztán sebesen visszahúzott. Majd mégis megint kidugta. Nem csak a mérete, de a színe is kétségbe ejtette. Töredezett csíkokat vélt felfedezni rajta..A francnak dugtam ki magamnak! Mik ezek a repedések? Netán túl sokat használtam? Ha netán ezt olvassa le róla? Pedig ritkán fagyizok, hiszen allergiás vagyok a hidegre! Hideg! Istenem, hiába van kánikula még sem vehetek fel szoknyát, harisnya nélkül biztosan nem. A lábaimra én sem merek nézni, akkor más se legeltesse a szemét rajta! Meg aztán gyantáztatnom is kéne! Az ember egész életében csak ezt meg azt tüntet el magáról! Még hogy mindenki magát adja! Ám az sem semmi, amit meg magára vesz! Mi legyen az? Vegyek kosztümöt? Á, akkor azt gondolhatja valami úri cicababa vagyok. Vegyek farmert? Akkor meg topisnak néz. Ha a középutat választom és szövetnadrágban jelenek meg, akkor meg olyan hétköznapinak néz, akiben nincs fantázia, sem pedig valami egyedi stílus. Valljuk be, amivel kirukkolhatnék, az meg a vesztemhez is vezethet… Erről ennyit! Egy biztos nagyon- nagyon szeretném, hogy ez a találkozó reményt váltson ki az egész jövőmre tekintettel! El kell nyernem a bizalmát! Meditált duruzsolva a tükör előtt. A nyitott ablakon át a gangon a szomszédasszonykája hallgatózott, véletlen de épp kint volt dolga. Az, hogy mi, azt mindenki tudja. Nem is kell kérdezni.

Ideje lenne már valamit magamra kapnom, mielőtt még kifutok az időből! Megint belenézett a tükörbe. Bizony egy kis smink is elkelne a pofimon, mert így olyan nyers képet vágok! Úgy kicsit színesebb egyéniségnek tűnhetek! Nos akkor adok én magamra! Csak aztán ő is adjon! Működjön ez oda-vissza és akkor minden rendben lesz! Ha ő is úgy akarja! Persze túlzásokba sem eshetek ami a színes mázat illeti!

Gyorsan befutott a fürdőbe, megint a tükör előtt állt, hogy fogat mosson. A fenébe! Alig tudott kipréselni a fogkrémes tubusból egy morzsányit. Ha én ezt tudom, biztosan nem foghagymás pirítóst vacsorázom! Hiába kávéztam érzem azt a szagot! Micsoda kellemetlen dolog, pedig mily isteni finom volt! Sebaj van rágógumi, majd találkozás előtt kiköpöm! Csak el ne felejtsem! Tudni kell minden helyen az illemet! Tüntessük el a szagokat! Nehogy kellemetlenséget idézzen elő! Magára kapott egy blúzt és egy divatosnak gondolt nadrágot. Még se legyen melege! Melltartót is vett a blúz alá, hiszen úgy vélte túl nagy melleivel csak nem tolathat előre. A tükörben (is) az idomok túl sokat mondóan mutattak, ezért a blúzt egy lezserebre cserélte. Az meg színben nem illett a nadrághoz. Nem nézhet ki úgy, mint egy papagáj!

Végre! Így már csinos vagyok! Tekintett elégedetten a tükörbe. Tett egy kis sminket magára. Aztán a hajával is problémái akadtak. Mégis hogy fésülje? Mennyit mutasson az arcából, és a nyaka? Aztán elment a türelme és vállig érő festett szőke haját kicsit feltupírozta és a hajzuhatagot hagyta nyakába lógni. Mikor voltam fodrásznál? Cirka három hónap egy találka kedvéért. Amiből még sem lett semmi… Ma egészen másképpen lesz! Próbálta magabiztosnak érezni magát. Ugyanakkor rafináltnak is kell lennie! Csak akkor beszélek, ha kérdez! Feleslegesen semmit nem csacsogok! Hiszen nem tudhatja a másik pontosan mit akar. Őt, netán mást. Fintorgott bele a tükörbe. Annyiszor csalódott, túl sok ilyen találkozás járt sikertelenül. Most ügyesnek kell lennie. Ahhoz, hogy aztán örömmel térjen haza és ne csak nyűgként élje meg a mai napot és vele a közeljövőt.

Még egyszer vetett egy pillantást a tükörbe. Szép napot magamnak!

Viktória kinyitotta a bejárati ajtót és kilibegett az erkélyfolyosóra. A szomszédasszony ezt hallotta. Odaosont az ablakhoz és a függöny mögül követte ahogy az asszony siet a buszmegállóba. Vajon hová mehet ilyenkor? Biztos randira, hiszen ezeket a ruhákat még sosem látta rajta!

Pedig dehogy! Viktória a 36 éves szingli nő, a több diplomás, szociálpedagógus és grafológus egy takarítói állás betöltésének reményében ment állás interjúra. A leendő munkaadónak kellemes férfi hangja volt.. Ki tudja lehet, hogy ehhez a munkához alkalmas lesz? Netán mást ajánlanak?

Szakáli Anna: Fakanál verzió

Öröm töltötte el. Az a fajta öröm, amikor az ember önfeledten felkacag, megmagyarázhatatlan kényszerrel, és úgy érzi, repülne, mert a kacagás következtében lerázódik róla minden teher.

Nyűgnek érezte az életet az elmúlt napokban. A tükör nem hazudott. Fáradt pillantását éles kontúrral festették alá szaporodó ráncai. És mégis, a munka parancsoló kényszere, ha sikerült elvégezni, legyőzte a nehéz gondolatokat, melyeken keresztül néha utálta az egész világot, annak értetlensége és könyörtelensége miatt.

Nem szerette azt az örökséget, amit az idős asszonyok hagytak rá és a többi fiatalasszonyra. Az asszonynak a fakanál mellett a helye! Milyen megalázó kijelentés. Mintha a nők fejében nem lehetne más, csak a hús, a krumpli és a só helyes aránya.

Valakik azonban mást állítanak-fűzte tovább gondolatait. – Az új állítás viszont, egyik végletből a másikba kergeti a nőket. Anyák legyenek sok gyermekkel, vagy egyedülálló nők? Sokan az új szemléletet követték, és arra esküdtek. Persze eleinte könnyű volt minden. Buli, színház, kirándulások, haverok. Aztán a haverok kikoptak mellőlük, és maradt a magány.- Következtetésem – mondta ki hangosan, de mindjárt vissza is vette a hangerőt és krákogni kezdett, nehogy a két nagymama meghallja, de magában folytatta. – A sikeres anyák több gyermeket képesek fölnevelni. Vállalva a nehézségeket, a „túlélés” vonalát erősítjük rengeteg tapasztalattal – és itt magát is beleértette a „sikeres anyák” kifejezésbe. – A magányos nő sebezhetőbb, láttam erre éppen elég példát a munkatársak között. A társadalmi berendezkedés nem véletlenül épül minden társadalomban évezredek óta családokra. Ötven éven felül az egyiknél jönnek az unokák, a másiknál az idegi összeomlás. Kevés kivétel akad fordított arányban is, a közösségben elfoglalt helytől és az életmódtól függően – szögezte le, miközben széles mozdulatokkal befejezte a folyosó felmosását.

– Milyen szerencse, hogy ennyi ügyes eszközt kitalálnak – nyomkodta a felmosó fejet a vödörre erősített csavaró berendezés mélyedésébe.

Miután helyére tette a felmosó eszközöket, megállt a szépen feltakarított konyha ajtajában. A konyha nem volt nagy, de praktikus berendezése könnyen tisztán tartható, és jó érzéssel tekintett széjjel benne.

– Mi a csudát főzzek vacsorára? – szaladt ki belőle önkéntelenül. És ekkor történt. A kacagás robbanásszerűen buggyant ki belőle, és felszabadította az öröm érzését.

Az eddigi összes eszmefuttatása a fejében kavargott, és ettől még nevetségesebbnek érezte a jelenetet. Amikor csillapodott a nevetése, kihúzta magát, mintha katedrán állna és jobb kezével magyarázó mozdulatot tett: – Számomra azonban – jelentette ki hangos szóval, és mit sem törődve azzal, hogy hallja-e valaki – marad a fakanál verzió! – és vagány módjára félre húzta szája szögletét…

Varga Katalin: A szivárvány

Elég nyűgösen ébredtem, kint szakadt az eső, nehezen keltem ki az ágyból. Zuhanyzás után reggelizni szerettem volna. Vajon mi maradt a hűtőben? Na persze, csak a tej, amit meghagytak az albérlő társaim és a sok mosatlan a mosogatóban.
Leszaladtam a boltba, vettem friss, ropogós kiflit, sonkát, paprikát, paradicsomot. Közben elállt az eső, a Nap is kikandikált a felhők mögül. Talán mégsem lesz olyan rossz ez a mai nap. Már a madarak is csicseregtek, sőt fent az égen egy gyönyörű szivárvány ragyogott. A liftben már dudorásztam is. Végre, társaim is felébredtek. Kicsalta őket a friss kávé illata. Bekapcsoltuk a rádiót is. Jó kapcsolatban voltam a két lánnyal. Már egy éve laktunk így együtt, egy panellakásban. A sok reggelinek valót alig győztük megenni. Közösen elmosogattunk, jókat viccelődtünk. Aztán mindenki elindult a munkahelyére. Engem örömteli hír várt. Kolléganőim.mindent elkövettek, hogy felkeltsék az érdeklődésemet. Ma jön az új munkatársam a Postára, ahol dolgozom. Izgatottan vártuk őt, mindannyian.
– Jön az új fiú, sminkeld ki magadat. – mondták nevetve. De miért pont nekem mondják? Gondoltam. Na persze, én vagyok a csapatban az egyetlen független nő. Még szerencse, hogy a kedvenc nadrágomat vettem fel, meg a szexis blúzomat. Aztán nagy öröm ért. Az új munkatárs az én régi, ifjúkori szerelmem volt.
Kiderült, ő is független. Munkatársnőim jelentőségteljesen kacsintgattak felém. Ahogyan kimentem a mosdóba, a tükörből egy piros arcú, csillogó szemű nőt láttam.
Amilyen szomorkásan indult a nap, olyan jól folytatódott..Alkalmas egy jobb élet reményére.
Ki tudja, hogyan alakulnak majd az események? Talán a szivárvány, amit reggel láttam, boldogságot hoz.

Hanyecz István: Szüret idején

Kopogtat már Ösz
kurjantás, boldog öröm
hangja visszhangzik

A lejtö is zsong
Tömött,nehéz puttonyok,
vig szüretelök

Lázas munka dúl
a hegynek nektárja gyül
dézsákba kerül

Ragyog napsütés
tükör fényében szikráz
Napnak sugara

Gyöztük a tökét
gyömöszöltük a puttonyt
édes fürtökkel

alkalmas kádak
Követték egymást sorba
gazda házába

esti vigaszság
kedves nyüg már a munka
édes must csorog

Csemege szölöt
néhány tökén meghagyttak
finom gyümölcsnek