MEGADOTT SZAVAK:
KARÁCSONY, FOSZLÓ, KEDVES, FÉNY, CSENDESEN, REMÉNY,
BÉKE, HOZTATOK
Gősi Vali: A karácsony csendje
valami érthetetlen
különös bölcs tudást hoz el
valami tiszta-fényű békét:
lepárolódik belül a lényeg
és mindent a szíveddel látsz
valami mondhatatlanul szép
kozmikus csend születik
valami reményteli érzés
foszlós kalács illata bódít
angyalok éteri dala száll
valami égi asztalt ül körül
mind ki elment: rokon és barát
valami hófehér ragyogás vajúdik
magasztos csendben és újra látod
anyád kedves-szép tiszta mosolyát
Szakáli Anna: Őszi békesség
Foszló levélhalmok fedik,
kavicsos út csendje roppan,
nedves kőszemek fordulnak át
önmaguk súlya alatt.
Csendesen hull alá,
elveszti otthon-ágát,
röptében megtöri
a lefutó fény sávját.
Pergő levélszárnyon
remény utazik fentről le,
átjárt bizonyosság,
hogy létezik béke.
Nem csak a kedves,
szép napokon,
nem csak akkor,
ha eljön karácsony.
Béke lehet minden nap,
amikor a földre levelek
hullanak rendületlenül,
betakarni a magot.
Hanyecz István: Ünnepre
Október hava
Szerte foszló nyárutó
dacos évszakok
Kedves Cimborák
Zamárdiba készülnek
Anna házába
fényt s reményt kelt
versbarátok szivében
a várt Szülinap
Boldogság fénye
övezze Karácsonyunk
hozzatok békét
Hoztatok tortát
Verslista Barátoknak
Születés napra ?
szólnék csendesen
haiku strófát irnék
kedves Barátok
megannyi évet
ékes szóval köszönöm
kedves emlékek
mennyi reménység
foszló idö a múlté
jö fény, lön jövö
az idö baktat
Szeretet ünnepe jö,
békés Karácsonyt
Dobosi Valéria: Nagyanyám emléke
kis konyhájában,kedves kötényében
rezdületlen esti fényben csendesen
tesz-vesz törékeny nagyanyám,fájdalom,
mint masni feszít meghajlott derekán,
foszló reményeit,mint sült kalácsát
kendőbe szegetten teszi a kőre
és fehér kendője gőzölög,minden
gondolata, a lelke is pőre,úgy
látszik arcán majd egy századnyi teher,
hogy ráncaiban látom ragyogni az
Esthajnal csillagot- ébren álmodom,
hisz ötven éve halott,de én látom:
a küszöbén állva suttogja nekem,
édes magatokkal békét hoztatok….
Varga Katalin. Bár nincsen még Karácsony
Bár nincsen még Karácsony, nem sül foszlós kalács.
Kandalló fénye világol, pattanó parázs.
Kedves emlékeket, mily szép felidézni.
Hit, remény szeretet, csak ebben kell hinni.
Csendesen ketyeg fent egy kakukkos óra.
Múló idő, békét hozzál a Világra.
Szabó Edit Irma: Ünnepváró fehérben
Hószavú csendben
csillagos égbolt ölel
távol és közel
Ezüst karácsony
jászolban született fény
szeretetlángon
Látomás-szikrám
opálüvegen néz rám
angyalüdvözlet
Isteni ének
aranyló füstben szálló
áldás hírnöke
Hárfa húrja peng
ünnepváró fehérben
hócsipke zizzen
Foszló álomból
félig-remény érkezik:
elvesztett kedves
Schvalm Rózsa: Havat hullat az ég
Pelyhes, hófehér havat hullat az ég,
hinti szeretet békeüzenetét.
Háborgó lelkek most elcsendesednek,
harangok kondulnak, reményt hirdetnek.
Fennen ragyog Betlehemi Csillagfény
szívekbe hatoló, szelíd érintés.
Felemelő, magasztos a pillanat,
feledtet szenvedést, gyötrő fájdalmat
Kit megérint, életén át- kíséri,
bús magánya, félelme szertefoszlik.
Benne már örökkön karácsony lángol,
mennyei szikra hevíti parázslón.
Mentovics Éva: Angyali üdvözlet
Ma csipkeingbe öltözött,
még leng az ég, s a föld között,
kerengve száll, majd csendesen
megpihen fákon, kerteken.
Úgy vártuk már e szép napot!
Az otthonokban fény ragyog,
s ős áhítat, meg hit, remény
honol a szívek rejtekén,
hol béke vágya illan át.
Ma foszlós kalács illatát
viszi a kóbor, lenge szél,
s ha könnyezünk, a csend beszél…
majd önfeledten felnevet,
és átölel a gyermeked.
Ti kedves, földi angyalok,
ma boldogságot hoztatok!
Az utcazaj is elpihent,
most hófehér az esti csend,
s az égiek karácsonya
lám, angyalszárnyon száll tova.