MEGADOTT SZAVAK:
MEGKOSZORÚZVA, ARANYAT, KECSESEN, NŐI, SZENTEK, ÖRÖMTŐL, KÖTELÉVEL, VÁGYAK
Petres Katalin: Tavaszi ujjongás
Örömtől repeső szívvel
csodálom, ahogy kecsesen
bontják ki újra a kertek
fái és bokrai a vágyakat,
napsugarak aranyat hintő
örök kötelével újra fonva,
megkoszorúzva álmomat.
Arcot simogató szellők,
női szíveket élesztők,
dermedt telet elűzők,
mint szentek a vigaszt,
hozzátok el a tavaszt!
Hanyecz István (shf): Nők és vágyak 02. – haikuk
Aranyat nyerve
Sírt, örömtől könnyesen
boldog dobogón
*
Kecsesen vívott,
megkoszorúzva aszót,
vívó-karriert
*
Ragyogó vívást,
új aranyat paláston,
nyert Olympián
*
Szép női szentek,
ősi hatalmi vágyak,
korok, királyok
*
Uralkodók, nők,
hatalom kötelével
trónhoz láncolva
*
Hatalom szédít,
álszentek hitegetnek,
hamis aranyat
*
Szentek, vágyak, nők,
megkoszorúzva időt,
tündöklő korok
Hanyecz István (shf): Női szentek – haiku
Aranyat ígér
szobrász kéznek munkája
hosszú nap után
*
Sok női szentek
őrzik hős történelmünk
arany korszakát
*
Kecsesen bájos
női szobrot, örömtől
telten, ábrázolt
*
Egy gyönyörű akt,
vágyak megkoszorúzva
csiszolt márványba
*
Selyem lepelnek,
bársonyos kötelével
avatnak szobrot
*
Akt szobor-csoport
vágyak szent kötelével
csábít alkotót
*
Örömtől repes,
megkoszorúzva álmot,
hírnevet remél
Mukli Ágnes: Álmodott a Hold
Egy egyszerű este volt,
az álmodó nárciszok női báját
ragyogta vissza a Hold.
Megkoszorúzta fényhaját,
kecsesen omlott a horizontra,
míg folyóra hajolt:
egyszerű este volt.
Túlcsordult benne az áhítat,
a kétség, s a mélység,
cselszövéseivel karöltve
szent örömöt hozott a földre.
Fénye átkarolt,
oly gyönyörű este volt.
Béklyójába fonta az aranyló folyót,
léha vágyakhoz láncolt
vétkeinkre, velünk keresett bűnbocsánatot.
Az idő elnyűtt kötelével
ütötte, verte keservünk,
virágba borult majd a hold.
Oly különös este volt.
Varga Katalin: Édesanyámnak
Itt állok megkoszorúzott sírod előtt némán.
Kecsesen hajló virágra szór aranyat a Nap.
Női lelkem most már érted zokog Édesanyám.
Úgy vágyok rá, hogy örömmel még, újra lássalak.
De szentek kötelével, már máshova tartozol.
Találkozunk fent a Mennyben, sírni most nem szabad.
Dobrosi Andrea: Madonna és a gyermek
/Michelangelo képe előtt/
Mint a zongorán kecses ujjak haladnak,
sorra bomlik örömük szent köteléke,
miként a megkoszorúzott női képre,
hajolna az égbolt, aranyat szitálva.
Íme az ős és ivadéka megfestve,
ahogy ketten szelíden egymásba hajolnak,
legyen, mit elhoz a szívüknek a holnap,
csomó feszüljön vágyaik kötelére.
Golán Angéla Gabriella: A nők
A női személyek nem szentek…
A szépség kötelével vetnek,
rejtve hálót a másik nemre.
S amazok örömtől nevetve
bíznak a vágyak erejébe´,
s aranyat adnak a kéj fejébe.
S a lányok megkoszorúzva,
teli tarsollyal kelnek az útra,
mikor a vén szamárt megunták.
S kecsesen riszálják a tarisznyát,
melynek mélye pogácsát nem rejt,
s az új férfi ebből, mit sem sejt…
Gősi Vali: Örök életű anyám
Ősz hajad ezüst felhővé lényegült,
örömtől fátyolos ég-szemed tükörré,
törékeny tested kecses angyallá lett,
vigyáznak, óvnak örökbecsű szentek.
Megkoszorúzva arany-fény ágakkal
– vágyak kötelétől lágyan eloldozva –
ragyogsz – örök nőként – gyönyörű madonna,
könnyező árváid halhatatlan anyja!
Bodó Csiba Gizella: Tavasz angyalai
Tavasz bárányfelhőivel
megkoszorúzva, női szentek
az éterben lebegnek,
aranyat szórva virágok
szirmaira kecsesen.
Vágyak kötelével már
nem gúzsba kötötten,
örömtől búgó hárfadal
közelít tőlük örömmel!
Lám Etelka Gondolatok mentén…
Emlékeim peregtek, gyorsan álomszerűen,
mikor veled álmodtam ma éjjel.
Fehér aranyat sugárzott aurád és ezüst ködfátyol takart el.
Légies lábnyomodat ott hagytad a hóvirágokkal teli réten.
De láttalak, rohantam feléd és örömtől remegő hangon,
kiáltottam neked édesanyám,
Letérdeltem előtted és úgy kértelek maradj még…
maradj velem, egy napot, egy órát, egy percet,
Egy szent pillanatot, alkudoztam kétségbeesetten.
Mint egy fuldokló aki megkapaszkodik az utolsó szalmaszálban.
Egy a vágyak közül, mely a legfontosabb,
egy örömteli másodperc, amikor átölelhetlek,
erősen tarthatlak.
A szeretet puha bársonyos kötelével,
mert te hirtelen egyre messzebb, távolabb kerültél tőlem.
A kecses női alakod lassan eltűnt a fehér habos felhők között.
S utánad pillantva, a fehér hóvirágokkal teli réten
légies lábnyomodat megkoszorúzva,
a boldog percek apró kék virágjait,
csókokkal borítottam.
Kutasi Horváth Katalin: Feltételesség
Ha a vágyak körülöttem nem incselkednének,
Ha a sors kötelével nem fogna be rabjának,
Ha létbokraink újra örömtől reszketnének,
Ha a szentek a képekről ránk mosolyognának,
Ha a nőipraktikák hatékonyak lennének,
Ha egykorvolt énjeim mind kecsesen járnának,
Megkoszorúzva állhatna életemnek szobra,
Aranyat tükrözne, csupa szépről árulkodna.
Kutasi Horváth Katalin: Sorskötelék
Kecsesen hasítod, fodrozod a vizet,
Szentek glóriája fénylik fejed felett,
Aranyat tükröz múltba révedő szemed,
Örömtől betelve megnyerem szép hited.
Jövőnket megkoszorúzva kívántalak,
Sorsod kötelével fojtogat, rám suhint,
A felcsillantott vágyak megannyi rubint,
S női kacérsággal tovaúszó halak.