Szó-szövő 228.

MEGADOTT SZAVAK:

TESTEM, APRÓ, ÉJTÜNDÉREK, PARÁNYI, ZSENGE, HÚZZÁK, HARMAT, HOLDVILÁG

Kutasi Horváth Katalin: Vakvágányon

     Bár testem ernyedt, s látszólag pihen, mégis lázasan járkálok az éjszaka kellős közepén – talán már hajnalodik is – fel-alá, ismeretlen pályaudvarokon, s keresem a megfelelő vonatot, peront vagy a csomagjaimat, ám sehogy sem sikerül elérni a csatlakozást.

     De lehet, hogy épp a lábamról észrevétlenül lefoszló cipőmet kutatom, hisz érzem, hogy hűvös, nyirkos a föld, s a zsengeharmatja megnedvesíti talpam. Esetleg a választ szeretném megtalálni a vizsgakérdésre, mely hirtelen tolakodik elő, s bizony fogalmam sincs, hogy már rég levizsgáztam, így aztán semmi keresnivalója nem volna a drukknak tudatomban… Vagy próbálom beüzemelni működésre képtelen telefonomat, hogy egy életbevágóan fontos beszélgetést folytathassak rajta… Ugyanis hirtelen valahol egészen máshol találom magam, elérhetetlenül távol attól, aki nagyon is fontos számomra, s még csak értesíteni sem tudom… Vagy próbálom felidézni a legapróbb emlékfoszlányaimat, hogy megfejtsem, mit is követhettem el, amiért életre szóló börtön-, esetleg halálbüntetést szabtak ki rám. Pláne, hogy még csak bűntudatom sincs…

     Felfigyelek a furcsa csendre, s végre megértem, hol – és ki – vagyok, majd lassacskán, fáradtan felfogom, hogy az ég világon semmi nem oldódott meg, míg aludtam. Ugyanott, ugyanabban a lehetetlen léthelyzetben találom magam. Kusza álmaim alaposan kifárasztottak, elszívták maradék erőm, hisz túl sok bonyodalmat kellett megélnem viszonylag rövid idő alatt – felvillanó groteszk álomképeim révén.

     Minden változatlan, csak épp valamivel frissebb voltam, mikor a holdvilág bekukucskált az ablakomon, hogy alszom-e már, s mivel elszégyelltem magam, hát bevackolódtam, elfoglaltam nyughelyemet, majd megkezdtem tudat alatti nyugtalan útkeresésemet. Most az egyetlen parányi reményem, hogy egy kicsit még visszamenekülhetek egy könnyebb, öntudatlanabb világba, ahol talán már éjtündérek őrzik és teszik békéssé álmom, így valójában megpihenhetek egy kicsit, s tettre készen ébredhetek, kipattanhatok vackomból, mint régebben.

     De tündérek helyett démonszerű alakok húzzák karom, s visszarángatnak a robogó vonatba, ahol kocsiról kocsira járva vizslatom a poggyászaimat, majd azok nélkül szállok le, s míg keresem a továbbutazás lehetőségét, a sok vágány közt eltévedek, de még látom az épp elrobogó szerelvényt, s biztosan tudom, hogy arra kellett volna átszállnom…

Vermes György: A szitakötő dala

Apró testem éjtündérek kényeztetik,
Parányi szám harmatvízzel etetgetik.
A holdvilág átsüt zsenge testemen,
De jó élni, ez fut át az eszemen,
Tücskök húzzák, a húrokat megrezgetik!

Kovács László: Nyolcsoros érzelmek…
(félálom)

Testem megnyugvás álma húzza az ágyhoz,
éjtündérek táncolnak a pipafüsttel,
holdvilág világít még a valósághoz,
parányi fényjáték…csillogás ezüsttel.
Kép élesedik: távolban apró alak,
zsenge gyerekkorom virágos mezején
anyám…fáj az ébredés…képek búcsúznak.
Harmat gyűlt szememben…halkan letörlöm én.

Kühne Katalin: Éjtündérek festik

zsenge fűben nyílnak parányi virágok
kertünkben fehéren kéken sárgán lángol
szirmuk holdvilág fényében éjtündérek
festik hajnali harmat csillog az égre

apró szárnyas angyalkák álmom’ vigyázzák
tücskök húzzák a vonót szép muzsikáját
hallgatva végre megpihen fáradt testem
nyári nap tündököl így felderül lelkem

Dobrosi Andrea: Májusi éjszakán

A holdvilág hintóját
parányi lovak húzzák,
gyí Harmatcsepp,
mindent bele Cézár –
az éjtündérek hajában a fésű
úgy cikázik, meg sem áll.
Így szökik testembe
a tomboló tavasz,
mintha apró mesekönyvét
lapozná a zsenge fűszál;
az írás a régi: marassz…
s a hintó az éjben tovaszáll.

Dittrich Panka: Vágy

testem válladhoz simul
aprót piheg a szívdobbanás
éjtündérek szárnya simogatás
parányi csillag virul
zsenge éjjel – zuhanás –
húzzák feléd méz- édes álmom
harmat lehelet homlokomon
holdvilágban súg a vágy

Dittrich Panka: V/ágyban/

Csupasz testem a válladhoz ér,
parányi rezgésed az enyém.
Aprót mozdulsz, ölelj, hagyom,
ahogy fűszálat szellő rabol.

Éjtündérként, ha úgy kívánom,
kispihe szárnyad szempillámon.
Mint holdvilág az ablakomon,
szívem szíveddel betakarom.

Húzzák melléd csintalan álmom,
forrjon a vérem zsenge vágyon.
Hol harmat csók a lélegzésed
halkan suttogom: kérlek, ébredj.

Varga Katalin: Megálmodtalak

Testem már elernyedt játszi fény öleli karomat.
Éjtündérek játszanak pajkosan adnak álmokat.
Szárnyuk olyan apró, sápadt holdvilág most a lámpám.
Mint zsenge harmat, hajnalban parányi rigó dala száll.
Így húz a képzelet felém téged, megálmodtalak.

Lám Etelka: Május

Gyöngyöző pázsiton nesztelenül
oson a Tavasz Hírnöke,
majd rálép a friss gyöngyvirágokkal
borított hófehér szőnyegre.
Apró kisvirág harangjai csilingelnek,
parányi léptei nyomán.
A szelíd szél húzza-vonja,
összekócolja mézszínű fénylő haját.
Igéző kék szemei, reménysugarakkal,
hinti elénk az apró életet adó magvakat.
Teste maga a zsenge harmat,
arany porszemek sokasága.
Pezsegve szállnak a frissen nyíló lila orgonákra.
Színes virágokból koszorút fonnak a
holdvilág udvarából érkező éjtündérek,
s sötétkék szalaggal kötözik fejére
aranyszőke hajkoronává.

Hanyecz István (shf): Vágyom a Tavaszt

Elfáradt testem
hosszú Télnek  havában
vágyom a Tavaszt
*
apró harmat csepp
fénylik, zsenge pázsiton
holdvilág gyöngye
*
víg éjtündérek
húzzák az ezüst hintót
csillagos égen
*
ébred  Kikelet
parányi selymes rügyek
Tavaszt sejtetnek

Mukli Ágnes: Este

Pihen a paplan,
pihen a párna,
az éjtündérek,
parányi álma.
Pihen a szél is,
pihen az este,
liliom fodra,
éjt dideregve.
Holdvilág cselt sző
zsenge szerelmet,
apró virágon
szirmot szemelget.
Harmatot lehel
bokrokra,fázva,
ezüstjét szórja
esteli tájra.
Takarják felhők
holdsarló testét,
magára húzza,
hogy melengessék,
mint puha dunna
ölelik lágyan,
patyolat tiszta
kék éjszakában.
Párnája ábránd,
zord hegyek orma
reggel a fényét,
visszaragyogja.

Petres Katalin: Különös éj

Párnámra mosolyog a holdvilág,
táncol sok apró, ezüst fénynyaláb,
testem lassan súlytalanná olvad.
Feléled lelkem bűvös álomra,
parányi éjtündérek hintóján
újra zsenge gyermekkor felé száll,
altatódalom még tücskök húzzák,
harmatcseppel riaszt fel szempillám.