MEGADOTT SZAVAK:
BOLONDUL, LEPKE, FOROG, REPDESŐ, NYÁRFA, TÚLVILÁGBAN,
ŐRÜLETBEN, SZERELEM
1. Bubrik Zseraldina: LEPKE tánc
Táncolnak a lepkék, a NYÁRFA tetején.
FOROG szárnyuk,körbe-körbe BOLONDUL.
Mikor befejezik táncuk,a SZERELEM mámora,
Ami már elment a TÚLVILÁGRA, véget ér.
Elindulnak messzi útra, ŐRÜLETBEN keringve.
REPDESŐ szárnyuk ver hevesen.
2. Dobrosi Andrea: Bolondok
Most már tudom,
a szíve egy lepke a túlvilágban,
repdeső, kis kacér, hímringyó pille,
mi rászáll áldozatára,
rám, ki épp kapóra jött,
rám, az otthontalan nyárfatőre.
Most már tudom,
nem kellettem neki bolondulásig,
de csak nekem őrület az őrület,
mert a pokol vígan forog,
s ki szerelmet ott keres,
na az aztán az igazi bolond.
3. Szeles György: Lepketánc
Bolondul forog, repdeső lepke,
Mint ki túlvilágban, őrületbe
Esve, szerelmet remél a nyárfa
Ágai között, a bolond nyárba
Kedvese illatán reménykedve!
4. Czégény Nagy Erzsébet: Miféle túlvilági őrület…
Szívemre telepedtél, mint szivárványos lepke,
leheletnyi érintéseddel bolondul keresve szerelmet,
békét, nyugalmat, repdeső szárnyaidnak.
Mondd, miféle túlvilági őrület
kergetett hozzám?
Éltem, mint nyárfa levelén bebábozódott
lárva, örökös körforgásba’.
Újrakezdett napjaim tarackos mező,
néha rozsda-arany napfény .
S mikor épp nem vártam,
pilleszárnyon jöttél,
elém tartottad tükrödet.
Márványos, de egyre fényesebb.
S mint föld alól a mag,
mi ősidők óta várja az
éltető napsugarat,
ihajtott belőlem
a tűzvirág.
Mondd, miféle túlvilági őrület
kergetett hozzám?
5. Mukli Ágnes: Lepkesors
Hajnalodban megnémultam.
Megtévedtünk mind a ketten,
rejtőzködtünk egymás elől,
lehetetlen szerelemben.
Kerestél, én tovaszálltam
repdeső lepkeszárnyam
vergődött a nyárfaágon
sóhajtásnyi őrületben.
Forogtam a bolond nyárral,
kergetőztem napmelegben…
Túlvilágra ítéltettem.
6. Kutasi Horváth Katalin: Körök
A túlvilágban nem kell hinni, sem csalódni,
A Föld kering, forog, el lehet kajlódni.
Csapatba verődnek, fel s le szállingóznak,
Bolondul élnek, csakis kéjre áhítoznak.
Figyeld, könnyen pottyan a nyárfa levele,
Ilyen egyszerű hát az élet menete.
Lepke-létük illékony, repdeső pihe,
Őrületben foszlik szét Didóék hite.
Szerelem halottjai közt a Pokolban
Szemiramisz, Trisztán, Parisz egy csokorban…
Kleopátra mellett Helénát is látjuk,
Nem lehet, hogy holnap te leszel a párjuk?
7. Molnár Szilvia (Aphrodite): Hőség
BOLONDUL egymásért – LEPKE és NYÁRFA.
Véli levelei REPDESŐ szárnyak
mikor fátyol-SZERELEM körülzsongja.
Magukat kies TÚLVILÁGBAN látja,
s valamennyi görcsös, pillejárta ága
csontig hatoló napfény-ŐRÜLETBEN
megmozdul, FOROG, vonzó kéjt csillámlik
érzéseik legkínzóbb ritmusában.
8. Dittrich Panka: Fénycsóva
A természet olyan kalandos zenész:
lepke- táncokkal virágos szenvedély,
akár a szerelem soha sem szűnhet
télből a tavasz mindig felcsendülhet.
Őrülten vágyom vissza ifjúságom
a bolondos kislányos naivságom.
Hittem egy kék szemű fiú bókjának,
mint nyárfán repdeső madár dalában.
Érezzem ízét, úgy a csalfa csókot,
ne tudjam azt, az idő hátra forog.
Fáj a túlvilági angyali jóslat;
vihar az élet, csalóka fénycsóva.
9. Lám Etelka: Hol van az éden?
Hol van az éden csodálatos kertje?
A bolondos szerelem piros almája,
az igéző szemek tiszta pillantása.
Hol van a szeretet, mely síró falakat dönt le
s a gonosz, őrült erőket porrá zúzza?
Mind csak illúzió, megfoghatatlan ábránd csupán?
Mint a szìnes szappanbuborék
mely átlebeg a túlvilágba,
forog-körbe majd elillan,
köddé válik, volt nincs,
Hiába nyújtom ki a kezem sohasem érem el…
De jő az esti enyhe szél
rózsaszirmokat sodor elém
melyeket egy gyönyörű lepke
Játszadozva, repdesve
szállít le a puha földre.
S mennyei illatuk bódítva
emlékeztett a boldogság régmúlt perceire.
A sötét éj csillagos égboltjára,
Sóhajtozó, sudár nyárfára,
Amint megrázza élénkzöld leveleit
a zápor után megcsillanó esőcseppekre,
melyek lehullanak az erdei selymes fővenyre.
Csörgedező kis érként ujjászületve
patakká, majd folyóvá duzzadva
rávilágít a telihold a bársonyos vízre
S elküldi ezüst folyosóját
Ami átszeli a sötétkék vízet
szebb és jobb reményt igérve
10. Liszka Gyöngy: Ki tudja?
Ki tudná megmondani, merre visz a szél,
Hogy mikor kacagok, igaz vagy öltözék,
Hogy kiket bilincsel a vadkezű törvény,
Kiket szív a mélybe a rettegett örvény?
Ki tudja, hogy forog kínjában a sír is,
Mert az ember magát a földbe temeti,
Hogy világunk üvölt, árva lepkeként kering,
Mert panaszkodó szemünk a búba tekint?
Ki tudja elmesélni, mi a szerelem,
Milyen tobzódni e bűnös élvezetben,
Ha méhként repdesünk virágot keresve,
És bolondok leszünk a kelyhükbe esve?
Ki tudja, mitől szép e kárhozott világ?
Ki ismeri az összes titkot és talányt?
Mitől bolond, mókás, cserfes, csupa ábránd?
Ki tudja vajon miért, de magával ránt.
Ki tudja, hogy én a túlvilágban élek,
Csupán nevetek a holt nyárfákon ülve,
Elfeledtem mindent, mit még meg sem éltem,
Ki tudja rólam, hogy már rég megőrültem?
11. Varga Katalin: Lélek-forgás
Mint parányi lepke, bolondul szárnyal fantáziám.
Repkedne két szárnyam, őrült lélek-forgásban talán.
Mint nyárfa levele, rezegne szívem,szerelemben.
Ne üzenj még túlvilág,tudod,nekem még élnem kell.
12. Petres Katalin: Repdeső hála
Tépetten, törve, tűnődve
teregetem szét gondjaim.
Túlvilágban, őrületben
lepkék a nyárfa lombjain.
Forog, bolondul szerelmem:
elkergeti rémálmaim.
13. Dobrosi Andrea: Egyszerű vers a szerelemről
Van egy nyárfa,
a szerelem fája,
olyan vastag törzse,
nem érni azt körbe.
Van egy lepke,
máig belerepdes az őrületbe.
Miért kapott túlvilágot,
mikor csak szeretni vágyott?
Így forog az óramutató,
mindig van egy fa, pillangó;
s ki bolondul,
lehet, megbolondul…
14. Hanyecz István (shf): Nyári szerelem
Bolondul érted
nyári virágos réten
minden kisdiák
Gyönyörü lepke
Kergetözik vig széllel
pihen füszálon
lepke és darázs
vadrózsabokron forog
nektárt gyűjtenek
meleg nyári szél
vígan repdeső lepkék
illatos réten
magányos nyárfa
susog a tónak partján
esti szerenád
színes lepke-raj
szerelmes őrületben
pókháló rabja
tékozló világ
meglelé túlvilágban
az örök álmát
nyári szerelem
virágba borult mező
száll lepkeszárnyon
15. Petres Katalin: Szédült Alkony
Forog vele a világ….
Ül a nyárfa tövében,
szíve bolondul kalimpál,
száz virág szeme tükrében.
Itt-ott repdeső lepke-pár
cikáz furcsa őrületben.
Tűnődik az élet alkonyán:
Van-e a túlvilágban szerelem?
16. Dél Tamás: Tűzlepke
A nyárfa lángjában
repdeső – verdesőn,
izzó
pernye-lepke
szárnya
vár a
táncra.
Ahogy forog veled,
elfejted,
hogy csak egy
bolond dúl,
ilyen bolondul fel
egy ígéretet.
S mit ígér e csalfa tett?
Egyetlen forró érintést.
Csak ennyi fért
e tüzes szerelemnek
hitt őrületbe;
hogy elhidd
e pusztító láng
már nem gátol,
s a fénye
még a túlvilágon is
átvilágol.