MEGADOTT SZAVAK:
FÉNYŰZÉS, KENYÉR, SZELEK, BOLDOG, ÚJRAKEZDÉS, BARNA, ERŐ, ÉLET
Nr.01. Kutasi Horváth Katalin: Horogra akadva
(Juhász Gyula Tiszai csöndjében)
Mikor hálót fon a nagy barna pók, s már nem csattannak többé a csapók, ha meghallod a távoli harmonikát, s megkívánod a nyugodt harmóniát, nem kell semmit sem megjátszanod, a maszkodat végre hátrahagyod. Sokszor előadtad már emberséged, hányszor eltakartad vergődésed!
Most lubickolsz az esti fényben, részed van a fényűzésben. Kenyérbélbe nyomott élet ringatózik víz tükrében. Damilt sodornak a szelek, horgot harapsz, egyre remegsz. Hánykolódhatsz ficánkolva, folyód nélkül fuldokolva. Verdeshetsz az uszonyoddal, port kavarhatsz haragoddal. Húsod nem védi pikkelyed, olajban sülhet ki végzeted.
Öreg halász nyúl most feléd, ügyetlenül markol beléd. Síkossá lett minden erő, te, újrakezdést visszanyerő! Ússz messze a képzeletben, boldog éji fellegekben, de ha tüzeket raknak az égi tanyák, a vízpaplan alól szemléld a nap aranyát!
Ha rájössz, hogy nemcsak hal, de halász is lehetnél, otthonra találva nemcsak hálót, de kötelet is vethetnél…
Nr.02. Dobrosi Andrea: Kenyér
Azt üzenik az augusztusi szelek,
mikor kenyeret szelek:
nézzem beléjük a földet,
bennük a magot,
meg ahogy szárba szökken az élet.
A lisztet nem a fényűzés őrli meg;
a kerek cipó, a barna bél
mind az újrakezdésrőlmesél,
arról az erőről,
mit beléjük gyúrva eszem.
Így járulok hozzá
a naponkénti sorshoz,
a kérges kezekhez,
kezdeni mindent elölről,
amint az boldogságot hordoz.
Nr.03. Tamás Dél: Fehér lélek
Fekete vagyok,
de a lelkem fehér;
mint sötét angyalok,
mint a gyászoló fény.
Mely bizony fény űzés,
ott, hol a kenyér is.
fényűzés.
S minden reggel
egy boldogságra éhes
újrakezdés;
mint mikor Anyám
keletre mutatott:
Figyeld a felkelő napot!
Isten arca az.
S ahogy a víztükör
rajza
egymás mellé rakja.
Így nézd a sajátod!
Minket jobban szeret.
Többször nyugszik
rajtunk szemed.
Megint,
megintelek,
ha nem látod:
Az én szeretetem
a te barnaságod.
S ha bősz erővel,
a szeleket befogva,
egy felhővel,
előled eltakarna;
csak int:
Testvérek vagytok mind.
Ne tekintsd
egy sötét foltnak! –
ahogy másoknak mondtad –
a szobád falán.
Melyet talán
levakarna.
Árnyék ő
az arcom előtt,
hisz oly hő
vágya;
magába szívni a hőt,
mely neked
volt már szánva.
S ha a közös őst
keresed;
Nézzed meg
a tenyeredet!
Nekem is fehér!
Ezért én is
büszke vagyok:
Kérni, sírni, könyörögni
nem tudok,
és nem fogok!
S ha megérem
a nyolcvan évet –
jut talán nekem is
ennyi élet –
addigra
te is megérted;
hogy Őt,
bennem is
kell, hogy nézzed.
S akkor
ezüsthajunk előtt,
meghajlik majd
a térded.
Nr.04. Hajdu Mária: Kirekesztve
Mit ér a fényűzés, ha nincs benne lélek,
önmagát emészti az emberi élet!
Elvész egy perc alatt minden, mi fontos,
maga sem tudja már, volt valaha boldog?
Milyen erő húzta, s nem kiáltott: fékezz!
Csak a jó ég tudja, mikor jött a végzet!
Koszos pad az ágya, egy luxussal felér,
szerény vacsorája, szelet barna kenyér.
Feslett nagy kabátját átfújják a szelek,
álmában nem bántják az éjjeli neszek.
Nincsen újrakezdés, nincsen fényes élet,
csak a sötét magány, s önmagától félhet.
Bódult álmaiban gyakran jár még vissza,
hol a rokonság az Ő pezsgőjét issza.
Nr.05. Petres Katalin : Szerény fényűzés
Nekem mi a fényűzés?
Magam sütötte kenyér,
kezem dagasztotta,
benne erő és élet,
tönköly, rozs és Graham liszt,
teljes kiőrlésű barna boldogság.
Reggel családomnak szelem,
a napi újrakezdésért
mindent megteszek.
Fújhatnak akár zord szelek,
tőle ellenállóak lesznek.
Nr.06. Mukli Ágnes: Pillanatfelvétel
Mélyen Tisztelt Uraim!
Kedves Előkelőség!
Micsoda paradoxon, fényűzés,
sors adta kiváltságok, Pesti Napló,
Színházi élet,micsoda nők!
Drágábbak a koktélruhák, kosztümök,
frakkok, a lakkok,a lakkcipők- micsoda idők!
Esett az angol font – drágább a kenyér,
Micsoda gond!
Hallotta, ráz a villamos, ez a beszéd járja,
kedvesem, a lelátón várta a párja.
Láttam a korzón, a férje oldalán,
én is állhatok ott, talán talán…
Újra divatba jön nagyságos asszonyom, mint nőies nő,
a szépség ámulat, mint egy kávéházi bankett,
vagy egy boldog, átmulatott éjszaka.
A testtartás fontos, a gerinc és taktika
a praktika, a dobogó, s a dobogó szív!
Üzenjen a cselédjével, ha egyedül marad,
azonnal rohanok. Pardon, bocsánat.
Ilyenek a szívügyek. Hangfoszlányok vegyülnek,
pillantások érnek össze, légy itt, izgalmas légyott,
újrakezdés.
Látványos futam, rövidül a táv. Nő a tét.
Zsoké váltást javaslok.
Látta az öreg gróf szeretőjét? Bolondok!
Ranglista győztes! Bravó!Hatalmas erény!
Befutó versenylovak, galopp, kacagásrohamok
vágta, molyrágta téma.
Hol tölti a nyarat, ha ideje marad?
Gróf Batthyány Gyula is nagy utazó,
milyen fess, képeket fest!Tehetséges.
Képein felértékelődnek majd
a barna szépasszonyok,
csapodár csalogányok, élet portrék,
szép hercegnék mosolya ámít,
nem számít a festék, csak a szeles esték,
a versenylovak.
Rabló, Bűvész, Csákány angol telivérek
győztes kancák, győztes mének,
győzelem, erő, pénz, divat,
okirat , perirat, vádirat
csak játék,
előre megfestett kép
egy életre feszített vásznon.
Gróf Batthyány Gyula : Zsoké klub c. festmény nyomán
Nr.07. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi : justo tempore
Falatnyi kenyér vagy a számban,
éltető, búza-érő holnap.
Barna mosolyod kávém aljában,
ajkamon boldogságot hagy.
Erő vagy bennem, újrakezdő élet.
Most már jöhetnek süvöltő,
zord, tivornyázó szelek,
kataklizma. Épp jókor nyílt
meg a mennybolt fényűző
fonata. Körülölel, mint
virágszirmot a reggeli harmat.
Szemünkben univerzum.
Sötétből új hajnal hasad.
Nr.08. Bubrik Zseraldina: Kemény SZELEK fújnak
BARNA KENYÉR az asztalon,
Hideg érzés az aszfalton.
Hit, ERŐ és lélek,
De nehéz az ÉLET.
ÚJRAKEZDÉS lenne jó,
De mit ér az árva szó?
Szeretet és BOLDOGSÁG a tét,
A FÉNYŰZÉS lenne a jólét?
Nr.09. Dobrosi Andrea: Isteni szándék
A magam fényűzését művelem,
ahogyan a fényt űzöm szüntelen,
s az az újrakezdésbe taszít:
míg reggel ér, a kenyerem szelem,
szelem az erőt, bár ha nyögve is.
De kell a kenyér, az életfalat,
a barnálló morzsák, és benne nap,
mert ott búvik az a kergetett fény,
(isteni szándék benne testesül)
attól leszek igazán boldog én.
Nr.10. Varga Katalin: Van még remény
Életem fényűző álma nem hagy nyugodni.
Eszem kenyerem javát,de tudok még szelni.
Van még erőm, újra boldogságra vágyok.
Egy barna szempárban újrakezdést látok.
Nr.11. Gősi Vali: Álmodom néha
Álmodom a régi kenyér illatával,
látom nagyanyám hófehér haját,
amit dagasztáskor kendőjébe zárt,
míg előkerült a sütőlapát, és nagy,
kerek cipókkal telt meg a kosár.
Fénylő ráncaiban rejtőző, bársony
mosolyát idézi a múltból derengő
boldogság, erő, az a tiszta élet,
– az áldozatteli – amely a fényűzést
hírből sem ismeri…
Akkor még a szelek játéka áldott volt,
ha a kemencében szította a lángot.
Minden kenyérsütés újrakezdést érlelt,
a búzából nyert új liszt maga volt az élet.
Álmodom néha nagyanyám kezével,
ahogy áldást rajzol a barna kenyéren…
Nr.12. Dittrich Panka : A beteg
-Helló Józsi! Megvettem a barna festéket a kerítéshez.
-Ezt a fényüzést! Hogy neked még festékre is telik. Figyelj, nem érzem magam valami jól, le vagyok eresztve, valahogy elhagyott az erőm, majd holnap átmegyek segíteni.
-Mi a bajod? Biztos nem ettél rendesen. Gyere, mielőtt neki állunk kapsz két nagy karéj libazsíros kenyeret.
-Kösz rendes vagy, de ezzel most nem csigáztad fel az étvágyamat, ellenben boldoggá tennél, ha egy kupica pálesszal várnál. Attól biztosan meggyógyulnék! Aztán ha végeztünk, még két kupica!
-Oké, te pimasz, tudod mitől döglik a légy! Iparkodj!
-Sietek Béla!
(két óra múlva)
-Hol vagy Józsi? Csak nem elakadtál a kocsmában? Ez aztán az élet!
-Ó bárcsak úgy volna! Helyette itt görcsölök! Hiába nyomom és nyomom és nem jönnek a szelek! (Pfhu pfhu…) Hangja az van, csak még sem jön ki semmi.. pedig nyomom és szorítom…
-Akkor nyomjad, csak igyekezz, mert mire ideérsz a pálesz elpárolog. Te, ganéj! Ide a bökőt, hogy szimulálsz, ismerem a fajtádat!
-Értsd meg, nem tehetek róla, most ez van. Igyekszem, erőlködöm, még nyomok párat, hátha jó lesz, ha nem, akkor viszont sajnálom, azt a páleszt… Ha nem járok eredménnyel, akkor ilyen hőségben hozzád nem gyalogolok!
-Te Józsi, ne akard, hogy újrakezdjem a könyörgést! Már megint találsz kifogást!
-Ne parázz! Nagyobb bajban vagyok mint te, hiába nyomok, hiába, ha nem sikerül, akkor belebetegszem, mert holnap lőttek még a horgászatomnak is.
-Akkor te tényleg beteg vagy! Vegyél be egy széntablettát, az majd hat!
-Hát ráz a hideg, az idegtől, hiába nyomok, nem jönnek azok a fránya szelek! Úgy érzem nem csak a bicikli kereke eresztett le, hanem a pumpa sem jó…
-Te marha… akkor ülj fel a motorra! Adj gázt neki!
Nr.13. Dobrosi Andrea: Kenyér és lift
Advent, lámpafüzérek hada a házakon, az utcák a fényűzésről mesélnek, – kezdte gondolatait az író, majd barna ballonkabátja zsebéből egy cetlit vett elő.
Épp kenyérért szaladt le a boltba, a felesége küldte le, nagy szelet vetett október. Már beszállt a liftbe, mikor bevillant ez a mondat, amit készülő regényébe ír majd. Tegnap még az erőlködés vérpiros gúnyájában tetszelgett, a mai nap azonban megvilágosodott. Kellett hozzá a kenyér és a lift. Szerencsére nem volt áramszünet. Sőt, semmiféle szünet.
Micsoda boldog újrakezdés vett rajta erőt…!
Aztán eszébe jutott, ma van a neje névnapja. Ballonkabát fel, kenyér a hóna alá, és irány a lift. Ekkor dörömbölés hallatszott. – Szegény asszony, – gondolta, – marad a kenyér, úgyis teljes kiörlésű, azt szereti Életem, – és rohant a gondnokhoz.
Nr 14 Lám Etelka : Újrakezdés
Éva bepakolta a hátizsákját és körbenézett a szobában, több cucca nem is volt a lakásban. Kirohant a helységböl futva hagyta el a házat vissza sem tekintett.Talán egy félóra is eltelt, nem emlékezett rá, de már az utolsó épületet sem látta maga körül. Szíve össze-vissza vert, megállt és kifújta magát, majd újra elindult. Szégyen, harag keveredett érzéseiben gépiesen menetelt. Meleg fuvalat megérintette az arcát és ekkor már 30 fok felett lehetet a hőmérséklet. De Éva nem érezte a nap melegét, inkább fázott, lábai nehezen engedelmeskedtek, sírás kerülgette, de keményen tartotta magát. Mindig ugyanaz járt a fejében, egyedül van, kidobták az albérletböl, nem tudta fizetni a havi díjat. Nincs sekije, árva, igy még munkát sem talál. Fásultnak és meggyötörtnek érezte magát, egy nagy üreséget érzett a szíve táján.
A lábai vitték tovább, mindegy hová merre. Órák hosszat gyalogolt felfelé a hegyre, fenyőerdő vette körül. Madarak csiripeltek és mókusok ugráltak és őt figyelték, de Éva ebböl semmit sem látott.
Azt vette észre, hogy esteledik meg kellene állni pihenni valahol. Ahogy körbe tekintett a fák lombjain túl megpillantott egy kis nyári kunyhót. Mezei virágok, pipacsok és margaréták szőnyege vírult előtte. A ház mögött magas fű és gaz, itt régen nem járt senki. Körbe járta az épületet, kopogtatott, válasz nem jött, majd benyitott a kis házba. Egy ágy matraccal , egy fonott hintaszék és egy asztal semmi mást nem látott, de neki ez nagyon megfelelt. Elővette a hátizsákjából élelmét, a négy szelet barna kenyeret és egy üveg vízet. Ez aztán a fényűzés ma este, motyogta maga elé.
Hamar elaludt a testi fáradságtól, arra ébredt hogy a szelek vadul csapkodják az ajtót amit nem zárt be és kinyílt. Felkelt ivott egy korty vízet és kiment a ház elé, elmélázva kutatott a lelkében, csendesen folytak a könnyei, keresve balzsamot, mely enyhíti fájdalmát. A ködfátyol éppen most kezdett elvonulni a mezei rétröl és nap megcsillogtatta fényét. Elindult vitték a lábai a selymes fű szinte meghajolt lábai előtt és alig egy félórányira a háztól talált egy kis csörgedező patakot. Itt leült és hallgatta a víz csobogását és az erdő lakóinak apró neszeit. Igy telt el a következő nap is és mivel elfogyott a barna kenyére, vadmálnát szedett az erdő szélén. Egyre jobban érezte magát alig várta, hogy lesétáljon a pataknak kavicsokkal teli partjára, ahol figyelte az apró halakat amint úszkálnak a sekély vízben és hallgatta a madarak énekét. Az őzek is megjelentek minden nap, óvatosan füleltek nesztelenül osontak a kispatakhoz inni . Egyik nap egy piros rózsaszálat fújt a szél az ölébe. Éva úgy érezte, hogy kinyílt egy kis rejtett ablak a szívében amely rámutatott az élet apró örömeire és újraél és erős. Hirtelen megértette, most már boldog és tudja, hogyan fogja újrakezdi a további életét.
Szinte repűlt vissza a kis kunyhóhoz, kitakarította a szobát, rendet rakott és utána kiment a kertbe kigazolt, lenyírta a fűvet. Legyen szép és rendezet ha erre téved valaki. Eldöntötte ma elmegy és elrendezi az életét. Fogta a hátizsákját és elindult, már éppen becsukta az ajtót és megfordult, hogy elinduljon az erdő felé, ekkor megpillantott egy fiatal férfit. A lány sötétkék szemeivel csodálkozva szemlélte a fiút aki egyre közelebb ért hozzá. És végül szemtöl szembe álltak Éva szíve megdobbant és hevesen zakatolt. A fiú bemutatkozott: Ádámnak hívnak és Téged…? Éva vagyok!….
Nr.15. Hanyecz István: Boldog idők
Boldog idökben
frissen sült barna kenyér
ünnepi ebéd
Északi szelek
vad vihart korbácsoltak
Balaton vizén
finom falatok,
füstölt lazac fényüzés
szülinapomra
barna,friss kenyér
sok gyermeknek kedvence
finom uzsonna
új szelek fújnak
különös trendek jönnek
boldog idökkel
kitartás,erö
az újrakezdés titka
boldogélethez