Szó-szövő 241.

MEGADOTT SZAVAK:

MINDENSÉG, SZÉDÜLVE, TÉTOVÁN, VILLOGNAK, CSILLAGKÖZI,
MÁMOR, KŐ, ÁTLÁTSZÓ

1.

Dobrosi Andrea: Déjávu

Szelíden lüktet a június,
mint csillagközi szív
mindenség erezete közt,
mégis ismerős a mámor,
ahogy szédülve villog a nyári ég,
záporoz, mennydörög.
Egy éves lett a déjávu:
az idő hajítja rám átlátszó kövét,
megsebzi tétovaságomat,
de az csak a ragyogás karca;
a nap nem csak morzsál belém,
sasként lecsap.

2.

Diana Soto: Szösszenet

Átlátszóan villog szédülve a mámor,
tétován ballag csillagközi mindenség.
Kőbe üti lábát.

3.

Diana Soto: Fanyarú fogalmak

Élet:

Véges állomás.
Bár tétován topogunk,
Biztos leszállás.

Kő:
Egy szarududor,
Hegynek izzadságcseppje,
Sziklaembrió.

Mindenség:
Feneketlen vég,
Nem létező kezdetek,
Elérhetetlenség.

Szerelem:
Esti szédülés.
Fényes szivárványhányás.
Kijózanodás.

Álmok:
Csillagközi út,
Valótlan utazások,
Fájó ébredés.

Mámor:
Lelenc lehelet,
Asszonyok takarója,
Hazug ígéret.

Ígéret:
Fekete. Fehér.
Létpaletta koptató.
Átlátszó marad.

Halál:
Villognak vele,
Megvásárolhatatlan.
Nincs visszajáró.

4.

Mayer Zsó: Illanó álmok

 szívedben átlátszóan villognak
Haragod kéjes mámor szikrái
Tétovánszédülve akarnak
Hatalmukba keríteni.

mindenségben csillagközi
Fényed színtelenre kopott
Álmom a végtelenbe futott
Ott felhőkbe burkolódzik.

5.

Markovic Radmila: Élet vagy képzelet

Tétován verses-útnak indulok,
papírra vetem mind azt,
ami volt.
Ittam keserű ízű pohárból,
lenyeltem, és mentem tovább.
Kőszikla állta utamat, arrébb toltam,
mert akaratom erősebben mellettem
égett, mint gondoltam.
Nem fojtottam búmat, bánatomat
sörbe, borba, italba,
mámorosan kikiabáltam volna
a világnak mind azt,
amit magamtól is titkoltam.
A világmindenség sem segíthetett rajtam,
amikor rám dobta  nagymamám
fekete kendőjét az éj, mert
nem villogtak ilyenkor
csillagok az égen,
csillagközi, fekete útról
senki sem jött megfogni a kezem.
Szédülve zuhantam,
majd felszálltam, fel, fel. és
még feljebb, agyam
tisztán látott szemem helyett,
mennyire átlátszóan egyszerű,
fájdalmasan szép volt eddigi életem.

6.

Gősi Vali: Június

Mámorító ez a tiszta lég,
valami szédült fényözön
árad az ébredő város fölött;
vérző narancs és borostyánsárga,
mint szerelmesek vágyódó szája,
borzongva összeér,
s a csillagközi térben
villog a delejes óarany,
egymásba olvad zöld s fehér,
s a szantálvörös hajnal-ég
a mindenség fölött felragyog,
ám de a szédült csillagok,
mint eltévedt, tétova démonok,
hajlongva táncolnak tovább,
és a sok csillámos, átlátszó fényruhán,
mint milliárd drágakő,
átragyog buján
a nyár.

7.

 Mayer Zsó: Illanó álmok

 szívedben átlátszóan villognak
Haragod kéjes mámor szikrái
Tétovánszédülve akarnak
Hatalmukba keríteni.

mindenségben csillagközi
Fényed színtelenre kopott
Álmom a végtelenbe futott
Ott felhőkbe burkolódzik.

8.

 Hullócsillag – shf-Istvan Hanyecz

Meteorit kö,
szédülve ,tovaszáguld,
zuhan sebesen
*
fel-fel villognak
sötét csillagos éjjen,
eltünnek ürben
*
csillagközi lény
mindenség  homályában
tétován lebeg
*
csalóka mámor,
életed alkonyán hiv,
valós mindenség
*
rögös  életed
átlátszóan szép idill,
tükörképednek 

9.

Diana Soto: Groteszk látomás

Csillagközi űr kapaszkodott lelkemben,
Mindenség pofonja sújtott le orcámra.
Néztem, ahogy villognak sok lélek-égők
S, hogy az Univerzum Tejútját okádja.
Egy kő szakadt rám fentről, sziklaembrió,
A mámor kesernyés íze futott számban.
Petyhüdt testeket sodort egy véráramlat,
Jó, hogy az élet iskoláját kijártam.
Átlátszóan tátogtak csontvázfellegek,
Tüdejükből felbuggyant édes fejérbor.
Bűzétől szédülve tértem ki előlük,
Láttam, s tétován elillant az enyészkor.

10.

Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Vágy

Uram! – egyetlen éjszakán
látogass meg. Kérlek.

Csak egyszer hagyd,
hogy mámorban égjek,
csillagközi térben
szárnyakon szállva,
szédítsen meg a
mindenség varázsa,
átlátszó csillagködben
lebegjek lágyan,
botor- soha ne érje
lábam, villogó lámpásaid
mutassanak utat,
égi meződön
imák suttogjanak,
tétova félszeim
hulljanak mélységbe,
arcomat fürdesd
kegyes tenyeredbe’.

Uram! – Csak egyetlen éjszakán.

11.

Dittrich Panka: Éjjeli menedék

Esténként az álom mámor
elszakít a rossz világtól:
csillagközi úton járok.

Ott vár minden, nincsen kétség.
Nem szédít el a mindenség.
– átlátszó csoda a mélység –

Kőre lépek: mennybe érek.
Rám villognak éjtündérek,
nem tétován, tiszta fénnyel.

12.

Tátos Gyöngyi: Nem kell

Mint csillagot úgy kezeltél engem,
Szédülve, mámor égő tűzével
Csillagok közt utaztunk a mindenségben.

Megtört a varázs, elkerülsz tétován.
Villognak szemeid, ahogy szavaid dobod rám.
Hideg kővé vált szíveddel átlátszóan szabadulnál.

Véget értek a csillagközi utazások.
Szférák között utazni veled nem kívánok.
Nem kellenek hazugságba burkolt hamisságok.

13.

Mukli Ágnes: Nézem ahogy….

Hullámok csapódnak  parti kövekhez,
időtlen dallamán simogat a szél.
Tétova táncuk ájult csobbanásban,
vadóc tündöklésben lágyan elalél.

Fénylő tarajokban opál-zöld gyöngyök,
átlátszó mámor a csillogó vízen,
szédülten csapong, hűs habon cikázik,
szélcsöndben csitul el, lassan megpihen.

Mindenség nyugalmát hozza magával,
csillagközökből hömpölygő halk moraj,
kéklő tajték, csavargó hullámokon
villogva árad, olthatatlan rohan.

Összefonódnak éjekkel nappalok,
záporokkal izzó örök szerelmek,
végtelennek tűnő vágyakozásra,
szirének hangján dalukkal felelnek.

Szapora szívverés, közel- távolban,
szüntelen locsognak, áradnak szavak,
viharral verdesnek lélekharangot,
hullámzó örömben összetartanak.

14.

Dobrosi Andrea: Csillagközi lányok

Brigi csillagközi lány volt. Na nem azért, mert az osztályban mindig villogott; igazából egyszerű volt, mint szobrásznak a , aki a mindenséget vélte vésni, s csak ezért volt mámor ittas.

Nem, Brigi nem tétovázott matekórán, ha pl. nem találta a körzőjét, nem kezdte el azt megszállottan keresni, mert a geometriában amolyan patópálos volt: „ej, ráérünk arra még”.

Brigi csillagközi lány volt, aki ki nem állhatta az átlátszó mosolyt, műbeleegyezés helyett, inkább képzeletben mégis megtalálta azt a körzőt, s annak hegyét. Bögyében is volt a matektanárnak, aki az óra végeztével szédülten hagyta el a termet, bolyongott, mint légy a fény felé az ablaküveg előtt, feldúlt volt szegény.

Mert Brigi csillagközi lány volt, mint Ivett, Janka vagy Vivi, a nagyszájú kvartett, de egy se volt IQ-bajnok, még csak nem is az osztály középpontjai csak Csillag közi lányok.

15.

Varga Katalin: Tán szerelem?

Játszi fények villognak nyár-éji csendben,tétován.
Mámoros, csillagközi fény lepi el most kis szobám.
Szédülve ölellek,, a mindenség vagy én nekem.
Mint átlátszó kövek vízparton,ez tán szerelem.

16.

Lám Etelka: A suhanó élet

Melletted rohanva suhan az élet.
Hozzád simulva veled, 
óvatosan terel és életre nevel.
E rögös úton,
az élet örök fénye kísér.
Te mégis ott állsz felfelé menet
kőhegyentétován.  
A hódító hegyek bólogatnak, s
 a súlyos gondok bilincsei meglazulnak.
Te átlátszóan törékeny testeddel
pillantsz fel a távoli csillagokra.
mámortól oly szerelmesen.
Szinte beleszédülsz,  a csillagközi űrhajón .
A világmindenség egy pillanatnyi káprázat,
ahol az aranypor villog, csillog és
hosszú palástja lebeg a fekete éjben. 
Ne álmodozz már!
Miért nem veszed észre
szürke hétköznapok apró csodáit?
Édesanyád aggódó pillantásait
a biborszínű hajnal ébredését.
és a felkelő Nap izzó gömbjét, amely
bearanyozza a mindennapok szeretetét
s átsuhanva az ezüst felhők között
szétszórja varázsfényét.

17.

Jószay Magdolna: Kőből született

Álmodom.
falam mögött
kőszívem atomokra bomlik,
lelkem a mámortól tétován szédülve
mindenség felé úszik.
Kőből született csillagközi fények
sziporkázva villognak,
átlátszóak ugyan, de tudom, ők azok,
kik soha nem hazudnak…

18.

Kutasi Horváth Katalin: Csillagok közt

            Lelkem egy nap felszállt a csillagok közé. Sokszor vágyakoztam a magasba, hisz igenis szerettem volna a mindenség részévé válni. Éreztem, hogy hozzám hasonló, s mégis tőlem nagyon különböző, egykorvolt lelkek, fénylő kis planéták hunyorognak, villognak körülöttem eltérő mértékben, s valószínűleg földi habitusunk dönti el a pislákolás, ragyogás, villódzás mértékét.

            Tétován szemlélődtem. Azt hittem, idefent egyértelműbbek lesznek a viszonyok, s csak a földiektől való távolságunk határozza meg, kit milyen fényesnek látnak odalentről. Nagyot tévedtem. Hát itt is túl akar tenni egyik a másikán? A csillagközi lét ugyan magasabban valósul meg, mint porfészkünké, mégsem magasabb rendű?

            Megszédülve a felismeréstől (vagy a kozmikus élménytől, a soha nem tapasztalt magasságtól, vagy mégis inkább a rideg, fagyos valóságtól) nem is erőltettem felsőbb létemet, fent tartózkodásomat, azaz fennmaradásomat. Így aztán bőven idő előtt lehullottam. Talán éppen engem láttatok, mikor azon az augusztusi éjszakán – meglátva lefelé ívelő röptömet –kívántatok valamit. El ne áruljátok senkinek, mi volt az! Na jó, lehet, hogy nem is vagyok igazi csillag, csupán egy meteorittá váltam. Megkeményítettétek szívem, s kővé lettem. Becsaptatok, becsapódtam.

            Volt, ki üstökösnek nézett, mámort, reményt hoztam egy pillanatra életetekbe. Átlátszóan egyszerűek voltak föntről szándékaitok. Mielőtt leestem – vagy letaszítottak –, azt is jól láttam, ki fogja kövemet tovább görgetni fel, a hegyre…

19.

Petres Katalin: Pillanatkép
/Tanárképző főiskolás találkozó a Bálnánál/

Hegyikristály nyakékem
gyöngyei az esti fényben
átlátszóan villognak
az üveg cet teraszán
nosztalgia mámorban
fürkészem szédülve
az idő sújtott arcokat
csillagközi térben
mindenség hullámain
az eltűnt ifjúság tétován
a sétány szürke kövén
vissza-visszaaraszolgat

20.

Dél Tamás: Égi vándor

Csillagközi vándor.

Sokak szerint
kívánság-teljesítő.
Ahogy felizzok az égen,
mintha fény-szemét
nyitná rád az ég,
hogy szívedbe lásson.

Volt idő,
mikor „Nemezisnek”
akartál hívni.
Csak egy  a kezedben
másokat összezúzni.
S elnehezült szívem
akart lehúzni,
hogy elsöprő Vízárt
támasszak ellened.
Egykor újévi
kívánság lettem,
s a sok, mámoros
újrakezdéstől
bódultan
tovább szédültem.

Ezelőtt pedig csak
fel-felvillantam az égen,
hiszen csak a
Világ előtt
akartál villogni éppen.

Csodálkozol,
hogy ezek után,
tétován jövök feléd?
Olyan, mintha
nem látna senki!
Kezdek is már
átlátszóvá lenni.
– Voltam alkoholszonda,
– hazugságvizsgáló,
– Isten EKG-készüléke.
De, ha most eltűnök,
akkor fogom elérni a célt:
hálaimaként égve
Mindenség szívére.