MEGADOTT SZAVAK:
CSÓKJAINK, HARSOG, ÁRNYÉKKAL, HOMÁLYOS, FÜVÖN, PATTAN,
TÜCSKÖK, DICSÉRI
1. Győri Nagy Attila: harsog a mező
homályos reggelre napfény jő,
az új életet zengve dicséri
a tücskök éledő muzsikája,
frissen sarjadó füvön
szakítva a téli árnyékkal
éled a mező
szöcske pattan
köszöntünk, kedves tavasz,
elhoztuk friss csókjaink,
ragyogó pillantásaink szórva
színpompás virágaidra
megköszönve dús ajándékaid
harsog a mező
szöcske pattan
illatos szellő lebben
kisöpörve a hosszú álmot
s lám a fák is mosolyogva
fogadják a messzi távolból
visszatérő trillázókat
virul a mező
szöcske pattan
táncra hív a természet,
hol buja vágyak ébrednek
a tóparti békák szívében
s a keringő magával ragad
újra, mint minden évben
boldog a mező
szöcske pattan
2. Klotz Mária: márciusi szó-szövő
tavaszi hamvas füvön üldögélünk
árnyékkal fedett életünk feldereng előttünk
homályos a múlt, felcsillan a lényed
harsog a madárdal, most a pillanat a lényeg
pattan a rügy, kirobbanó a kedvünk
tücskök trilláznak, szellősóhaj dalol velünk
kibújt a földből már a tavasz hírnöke
megérint a napsugár selymes melege
március dicséri újjászületésünket
csókjaink ereje átszővi meghitt érintésünket
3. Lénárt Anna: Hang a múltból
Homályos ablaküvegen át
a régmúltba veszett árnyékkal
vívom semmivé vált harcomat.
Fülembe harsog egy régi dal,
soraiban csókjaink íze,
dallamában ölelő karod.
Mezőn feküdtünk a zöld füvön,
arcunkat szellő simogatta,
testünket vágy tartotta fogva.
Ma már minden csak relikvia,
mosolyt csal arcomra a pillanat,
pattan a zár, hallom hangodat.
A tücskök egyszerű zenéje
felejteti az emléket és
dicséri, a mai szép napot.
4. Dobó Georgina: Busójárás
HARSOG a természet,
Már a busók is megkezdték munkájuk:
Űzik a telet.
ÁRNYÉKKAL teli világunk hamarosan
Napfény tölti be.
HOMÁLYOS a táj,
A FÜVÖN néha még dér csípi lépésünk.
DICSÉRI minden rezdülő bokor, halk
Madárdal közeledtét a nyárnak.
TÜCSKÖK ciripelnek délen,
PATTAN rügye a barkának.
Olyan szép most minden:
Idilli, mámorító.
CSÓKJAINK mégsem csattannak.
Várnak.
5. Szabóné Horváth Anna: Nyári est
Sétálunk kéz a kézben a füvön.
Csókjaink sziporkáznak perzselve.
Szíveink égnek parázsló tűzön,
szavak nélkül, egymást némán értve.
Lehunyjuk homályos szemeinket.
Hold elé most felhőtorony pattan,
árnyékkal kínál, s elrejt bennünket.
Mi táncot lejtve andalgunk lassan.
A tücskök adják a lassú valcert,
mely a csönd parkettjén szinte harsog.
Zenemámorba merül a szép est.
Dicséri a nyarat, mely bennünk tolong.
6. Mukli Ágnes:Záporozva…
Elapadt a könnyem,
eltékozoltam az örömre,
a közönyre mi önként
tányéromra pattant,
s poharamba hullt.
Árnyékkal jött a napsütés.
Örömömben homályos
csillogás cikázott körém,
hajamra hulltak a hajnalok,
pokolra szánt csókjaink
tücskök esti zenéjével
dicsérték a mennyet.
Harsogtak boldogan,
lelketlen szorgalommal,
elevenen, majdnem holtan,
élve áldva, eltemetetten
józanná verdestek.
Könnyfényű harmattá,
füvön nőtt harmatcseppé,
napfénybe szédült,
zöldellő tavasszá.
Elapadt a könnyem,
tartalékolom a záporokra…
7. Dobó Georgina: Ébredező természet
HOMÁLYOS ablakon tekintek ki a tájra
TÜCSKÖK zenélnek a harmatos FÜVÖN már ma.
PATTAN néha még a tűz a kályhákban, kandallókban
Annak ellenére, hogy sokszor már kopogtat a nyár
Ereinkben. Lüktet a tavasz szíveinkben.
HARSOG a természet, CSÓKJAINK mégsem
Csattannak a csillagos, éjsötét egek alatt
Hiába DICSÉRI minden a szépet,
Te ezt úgysem érted!
Kapcsolatunk ÁRNYÉKKAL fedi be az Élet, a Végzet.
8. Szabó Eszter Helka: Révfülöp, este
Csókjaink a tücsköket dicsérik,
ahogy húzzák a füvön hetedízig.
Homályos árnyékkal takar a fűzfa
a turistáktól. Sem ember, sem bogárka
nem pattan, csak a mólónál harsog
egy hajóduda. Szétkürtöli, itt vagyunk.
A mobilunk bekapcsolva, mégis vacogunk.
9. Lénárt Anna: A balkezes
A füvön ülve hallgatta a tücskök ciripelését. Kezében egy sorsjegyet szorongatott. Arcán a mosolyt, sötét árnyékkal festette meg, a délutáni beszélgetés.
– Ma vegyél lottót, ha van lehetőséged tőzsdézz, de mindenképpen adj esélyt magadnak egy sorsjeggyel!
Értetlenül nézett a férfira. Homályos volt számára, amit mondott. Nem értette mire akart szavaival célozni.
– Nem szoktam lottózni – mondta nevetve.
– Balkezes vagy, anyád nem szoktatott át a jobb kézre, állítólag szerencsés vagy – a férfi, erős hangja szinte harsogott.
A lány nem tudta dicséri, vagy gúnyolja őt. Felpattant és otthagyta a férfit. Kirúzsozta a száját, magához vette a pénztárcáját és elindult a lottózóba, onnan a park felé vette az irányt.
Elővett egy pénzérmét és elkezdte lekaparni a sorsjegyet.
Csak a csókjaink ne lettek volna olyan édesek… hangosan kacagott… Ötven milliót nyert.
10. Kutasi Horváth Katalin: Szélvihar után
Csókjaink íze fanyarrá vált,
Rátelepedtek az évek.
Szúette fenyők csonkjain
Döbbenten pihen a szem.
Riadt szajkók harsognak,
Hisz árnyékkal terhes a lét.
Homályos sejtésem csalfa,
Puha füvön süppedő vágy.
Fülemen hódara pattan,
Ködben a féltés vigyáz.
Tücsköket ringat a szellő,
Hol vihart támasztott az ég,
Recsegve, ropogva hátrált,
meghőkölt, aki csak élt.
S bár elnyugodott az erdő,
Letarolt hegyoldal sír a helyén,
Nem dicséri a felhőt a napfény,
S a patak sem csobog derűt,
De füzikék serege éled,
S nektárjuk megédesít
Mindent, mit szívünkben őrzünk,
Bár előttünk már a vég.
11. Klotz Mária: kora tavasz
csókjaink ritmusa érzi a meleget
átölelve várjuk a kegyelmet
hangos muzsika harsog
árnyékkal érkezik a kolomp
eljő
a ravasz
a még homályos
tavasz
itt lesz
lomha testedbe erőt tesz
nemsoká szikrázóan fényes
kéjelgően kényes
lágy leheletével
lehengerel
friss füvön üldögélve
pattan a lélek
szerelmet érzek
páros tücskök hangolnak
színes virágról dalolnak
lágy szellő fújdogál
magányos madárka társra talál
apró tűzek füstje
előzi a kemény telet
napsugár súgja a szépet
dicséri az idilli képet
12. Buday Anikó: HAJNALI SÉTA
Homályos, árnyékkal borított
csendes allén sétálva,
néha meg-meg állva, csókjaink
ízével a szánkon hallgatjuk a
tücskök lágy ciripelését.
Harsogó békák kuruttyolása
kíséri lépteink zaját, füvön
lágy harmat csillan, mint
igazgyöngy egy lány haján.
Hajnalodik, a felkelő nap
megvilágítja az alvó virágok
sokszínű bimbóját,
pattanó szirmok nyílnak nyújtózva,
dicsérik az új nap hajnalát.
13. Bihary Emőke: CSÓKJAINK
Barnuló FÜVÖN TÜCSÖK PATTAN
HOMÁLYOS ÁRNYÉKKAL őszül a nap
HARSOG pár szúnyog kórusa még
DICSÉRI itt csókolt CSÓKJAINK emlékét
14. Varga Katalin: Mi ketten
Első, ártatlan, édes csókjaink, emlékszel még rá?
Harsog az emlékezet, kézen fogva ülünk ketten.
Játszik a fény az árnyékkal emlék, pecsétet tégy rá.
Szemed könnytől ne legyen homályos ragyogjon nekem.
Fekve a selymes füvön ,,összefonódva így egy pár.
Labda pattan, ketten játszunk pajkos ez a küzdelem
Így telik napunk szerelemmel, tücskök zenélnek már.
Pacsirta dicséri a napot, indulj haza velem…
15. Lénárt Anna: Botlás
Nem beszélünk, nem kellenek a szavak.
Hisz párkapcsolati botlások voltak
csókjaink, mit tücskök zenéje kísért
sötét árnyékkal borított zöld füvön.
Homályos jövőt takart ölelésünk,
balgaság volt, vállalhatónak hittük.
Már semmi nem dicséri a tegnapot,
néma álnokság harsog körülöttünk.
A télre mindig tavasz jön, rügy pattan,
vakszerencse köszönti a holnapot.
16. Czégény Nagy Erzsébet: /évszak/váltás
elnyűtt bocskorában
harsog a tél
utolsó táncát
már eljárta
álmából ébred
a pattanó rügy
tavaszt dicsérő
trilla suhan
az éteren át
új reményekkel töltődik
a keresztre feszített
napsugár
újrazöldült fűben
remeg március illata
rád gondolok
homályos tükörben
már csak árnyékod éled
felidézett csókjainkon
jégvirág nyílik
talán egy forró alkonyon
mikor tücskök zenéje bágyaszt
megfakult közös emlékeinket
szélnek eresztem