MEGADOTT SZAVAK:
TAVASZ, REPÜLJ, RÜGYFAKADÁS, DOBOG, FÉSZKET, SZÍV, SEGÍTS, ÖRÖMMEL
Szabó Eszter Helka: Emléked a Duna-parton
Kértem. hogy segíts. Örömmel tettél-vettél.
Felhúztuk a fészket: szerény vityilló a Duna-parton.
Hány rügyfakadást élveztünk a műanyag székeken!
Azt az egyetlen tavaszt várom itt, tudod, azt a legelsőt.
Dobog bennem a vágy. Izzadt tenyeremben kókad a virág.
A város szíve mondatja velem: megfakulnak a tavaszok
a gesztenyefánk alatt. Szirmuk már másnak nyílik.
Repülj, a vízre szállj – kérlelnék egy szirmot, de hallgat.
Te sem reagálsz. Néma lettél, mint a halak.
Mukli Ágnes: Tavaszt repít…
Tavaszt repít a szerelem
rügyfakadást hoz a télbe,
fészket készít magának
gyöngyszirmok sajgó szívébe.
Lobog az izzó rőzseláng,
öröme nem múló álom,
körbe szalad körbe ér,
a bágyadt, gyáva világon.
Vele repül a forgószél
forrongva dobogtat keblet,
segít célba érni a
kalandor örök szerelmet.
Tavaszt repít a szerelem
rügyfakadást hoz a télbe,
fészket készít magának
kősziklák hideg szívébe.
Gősi Vali: Ébredés
Már fészket rakott szívemben a hála,
bennem dobog újra a tavasz,
repülj, madár, vidd hírül a fáknak
rügyfakasztó boldogságomat!
Uram! – fogadd szívedbe imámat,
lelkesítsd a fázós hóvirágokat,
segíts nyílni szerény ibolyáknak,
adj reményt a megfáradt világnak!
Már érlelődik bennem a tavasz,
de fellelhető még a tétlenség is.
Nem más ez, mint örömmel telt próba,
ráébredni alvó önvalómra.
Dobó Georgina: Tavaszi zsongás
Dobog a szív, hisz rügyfakadás,
Tavasz járja át, pír.
Fészket rak a fecske,
Hazatért hosszú útjáról.
Repülj tova búbánat!
Helyed nincs most e Világban.
Segíts örömmel fogadnom
Az Ünnepet, a zsongást:
A Megváltást.
Győri Nagy Attila: Kis madár
A tavasz hangjaitól én is ébredek,
kinyílik az élet megannyi szirma,
beindul a rügyfakadás.
Repülj, kis madár!
Repülj, vár a világ!
Örömmel távoznak a téli ruhák,
a szív egyre lázasabb, hevesen
dobog, érzi már a vágyakat.
Építsd a fészket!
Építsd otthonod!
Az idő körforgása új lapot nyitott,
jegyezve vagy rá te is, tudod.
Nélküled némább a táj,
hiányod megérzik a fák.
S ha majd a szerelem is megtalál,
legyen sok kis fiókád.
Segíts nekik, hisz jön a nyár,
a szabadság élvezete nekik is jár.
Légy boldog!
Légy gondtalan!
Én pedig csak fekszem a réten,
s csodálva reptedet, széttárom karjaim.
Örömmel fogadom az új csodát,
üdvözöllek, kis madár!
Győri Nagy Attila: Ott leszek
Ott leszek, hol
bimbót bont a tavasz,
esélyt kap a rügyfakadás.
Éber álmok,
átélhető csodák.
Napsugarakkal itatott
lágy mezőkön
fogócskázik a szellő,
s méhek termékeny
zümmögése festi a vásznat.
Ébredés.
Benne a hit,
az életet hizlalva
lesz teljes a táj.
Repülj hát.
Én szállok veled
öntudatlan felhők felé
lebegve a fényben.
Mert ott leszek.
Hol fészket épít a
világ serényen új
otthonokkal szórva
tele a rétet.
Hol a szív újra dobog,
s benépesítve a teret
fiókák dala száll.
Segíts gyermek az
anyának terheit enyhítve
szabadon szállhat,
örömmel muzsikálhat.
Esküszöm,
ott leszek.
Szörényi Vanda: debütálhatna az újrakezdés
szemem tavasz dorbézolást remél
ahol a rügyfakadás várt csoda
szinte hallani hogy a csend dobog
mert szerelmes szívzug az otthona
jöjjön rakjon az ágakra fészket
örömmel zümmögjenek méhek is
repüljön velük gyöngyvirág illat
ne kelljen kérlelve kérnem: segíts
Kutasi Horváth Katalin: Színező
Örömmel virrad a reggel,
leszámolt a vad hideggel.
Repülj, tavasz, repülj velem,
színezzük át a réteket!
Ecsetemmel varázsolok,
sok-sok mézet harácsolok.
Ki látott már ily’ áradást,
ilyen gazdag rügyfakadást?
Fészket rakhat a félelem,
ha nem lesz elég élelem.
Hány szív dobog a lombokban?
Van menedék a gondokban?
Segíts nekem messzire szállni,
víg madarakkal trillázni!
Kutasi Horváth Katalin: Tavaszi légben
Talán ott dobog az a szív ma már
a zalai dombok fölött, szabadon.
Ha a tavasz eljő,
jobban érzem a lüktetését.
Bennem rak újra fészket a vágy,
s odacsalja az édes rügyfakadás
a méhet.
Segíts, hogy csak a szépet idézzem,
repülj velem vissza a múltba,
hol örömmel vártad
az ágyás feléledését,
s a borsóhüvely dagadását,
lested a piruló meggyet a fákon,
s az enyhet adó eső érkezését
a tikkasztó melegben…
Holécziné Tóth Zsuzsa: Tavasz van
Tavasz van, tavasz van – milyen jó!
Kertünkben Örömmel dalol a kisrigó.
Fészket rak, fiókáját a borostyán elrejti.
Szíve riadtan dobog: a macskánkat kergeti.
Ne féljél kismadár, öreg cicánk lusta már,
Repülj vissza fészkedre, csöpp fiókád vár.
Élemet kér. Vigyél neki friss kukacot, bogarat,
Olyan jó a kertben látni sok énekes madarat!
Rügyfakadás idején reggel-este ének zeng,
Új tavasszal új reményen a szívem is elmereng.
Segíts nekem kicsi madár új tavaszt remélni,
Nem akarok soha többé, semmitől se félni!
Kisznyér Ibolya: Ébredés
Színekkel érkezik a tavasz,
hosszabbodik a nappalok fénye,
langyos, meleg szellő cirógat.
Felébrednek a fák, nyújtóznak,
rügyfakadás ágaikon zöld szint kap.
Megjelennek vidám, kis madarak,
hangjaik örömmel töltik meg a levegőt.
A csivitelés elnyomja apró zajokat,
kicsiny virágok munkáját föld alatt,
kibújnak lassan, napfény felé törnek,
fehér, lila, sárga virágfejek előtűnnek.
Repülj hozzánk kedves gólyamadár,
rakj fészket, ha a régi nincs meg.
Párod hazaért, hűségesen, kecsesen,
szerelmes szív dobog karcsú testében,
fióka vágya hajtja család melegébe.
Segíts Természet gyermekeidnek,
átéljék, megéljék létezés csodáját,
ismertesd fel az emberrel,
szívében érezze, életöröm ajándékát.
Klotz Mária: tavaszi zsongás
rügyfakadás
lélekzsongás
repülj szív
tavasz hív
segíts élni
örömmel kérni
fészket rakni
szerelmet aratni
dobog a világ
nyílik a hóvirág
Klotz Mária: tavasz elé
repülj a karjaimba kedvesem
fészket rakunk rendesen
langyosan süt a nap
már simogatja arcomat
újra tervezzük a jövőt
rügyfakadás lengi körül a merengőt
segíts szépíteni építeni
örömmel új világot teremteni
érezd közeleg a tavasz
kacsintgat a ravasz
szinte hallom ahogy dobog a szív
ki a természetbe csalogatva hív
Klotz Mária: tavaszvárás
nálam a tavasz közeledte
egyfajta újjászületés
kidobom a régi kacatokat
lelkemből a fájdalmas cafatokat
befogadom a napsütést
örömmel várom az ébredést
élvezem a megújuló világot
magam is ültetek újfajta virágot
bomló rügyfakadás magával ragad
igen eléggé felkavar
segíts új fészket rakni
örömmel a természetben dalolni
ilyenkor a szív torkunkban dobog
fáklyánk már lelkünkben lobog
repülj tavasz árassz el fénnyel
gyönyörködtess nyiladozó széppel
Klotz Mária: tavaszi kép
elűztük a zord telet
kolompokkal kergettük a kegyetlent
örömmel jártuk a körtáncot
máglya körül éreztük a felszabadultságot
most már hevesebben dobog a szív
természetbe rügyfakadás hív
tavasz pompázik mindenütt
repülj felém hozz derűt
segíts újjávarázsolni a fészket
alakítsunk ki új tavaszi képet
Klotz Mária: tavaszi dal
örömmel repülj kismadár
zöldell már a határ
rakj fészket az eresz alá
fiókáiddal maradj soká
kis nyuszi futa tavasz ölébe
kisunokám határtalan örömére
segíts napsugár barkát bontani
ibolyát zöld erdőben szippantani
rügyfakadás jelzi a kikeletet
Sándor, József, Benedek hozza a meleget
frissen dobog a megfáradt szív
új dallal a természetbe hív
Klotz Mária: Furcsa tavasz
Berobban ismét a várva várt tavasz,
vajon hoz-e újat, fényeset a ravasz.
Házi áldás, rügyfakadás még a régi,
repülj kék madár, segíts élni.
Szív a várakozástól hevesebben dobog,
új áramlat sebesen felénk robog.
Fészket rak sok kellemetlenség,
nem várt furcsa földi jelenség.
Segíts a fájdalmas világ elviseléséhez,
örömmel várlak, jöjj már, te fényes!
Horváth-Tóth Éva: Hívogató
Csibevirág mosolyog már,
tavasz remeg kicsiny szirmán,
dérfehéren kikandikál
zsenge füvek zöld ablakán.
Búbánatnak nincsen helye,
trillát érlel ágak hegye,
dobog a szív rügyfakadást,
fészket rak a sordély, sármány.
Napfény csikland, szellő hintáz
parány cseppben virág búbján.
Repülj, suhanj, segíts tavasz!
Víg örömmel létet fakassz!
Sági Klári: Idegen országban
Én sajnos azok közé a nők közé tartozom, akiket teljesen vakká tett a szerelem. Fiatalon ismertem meg a férjemet, aki Afrika egyik országából származik. Budapesten járt egyetemre, vagány, gazdag, magabiztos fiatalként csak úgy zsongtak körülötte az elkábított lányok. Engem választott, s én a szép szavaktól, az általa vonzóvá tett élettől elvarázsolva hazát cseréltem. Akkor legalábbis úgy gondoltam. Mára már tudom, hogy csak országot, mert a szív nem cserél hazát.
Az életem egy csapásra megváltozott. Új otthonomban már szinte rabszolgaként élek, jó körülmények között, szép helyen, de női jogaimtól megfosztva, szabadságomat elvéve az ottani vallás meghatározó szabályai, tradicionális, szigorú hagyományai szerint. S bár hiába tudom, hogy férjem szeret, amit azzal bizonyít, hogy nem vett magához más asszonyt, boldogtalan vagyok.
Egyetlen örömöm a hatalmas kert, amihez egy nagy mesterséges tó is tartozik. Napjaimban kevés elfoglaltság, dologakad, emiatt itt töltöm időm nagy részét, itt vigasztalódom, s játszom gyermekeimmel. Amikor hazámban beköszönt az ősz, s kezdődik az elmúlás, én egyre nagyobb izgalmat érzek. Várok, várom a gólyáimat, ilyenkor erősebben dobog a szívem, szinte lázas türelmetlenség lesz úrrá rajtam. Minden évben nálunk telepedik le jó néhány, ők a Haza üzenete. Boldog vagyok, amikor felfedezem érkezésüket. Örömmel nézegetem őket, figyelem életmódjukat, aggódom, hogy mindig találjanak élelmet, baj ne érje őket. Kedvesek, bájosak, s azt képzelem szép, szeretett otthonomból repültek hozzám, hogy vigasztaljanak, s hitet adjanak sorsom elfogadásához. Van egy kedvencem, aki szinte már a tenyeremből is elfogadja az élelmet, bogarakat, békákat szoktam neki felkínálni. A magyar mesékben gyakran nevezik Kelepnek a gólyát, ezért én is ezt a kedves nevet adtam barátomnak. Gyakran beszélek hozzá, kérem őt, segítsen, legyen elég erőm.
Tudom, hogy a napok egyre fogynak, s egyszer újra szárnyra kelnek majd madárkáim. Ilyenkor szomorúnak kellene lennem, de én inkább vidám vagyok. Amikor már nagyon készülődnek imával fordulok hozzájuk.
Keleptől nehezen válok el, neki mondom el kérésem:
„Drága gólyácskám, tavasz lesz hazámban. Repülj országokon át, vidd üzenetem, mondd el, hogy visszavágyom, minden gondolatom odajár. Bár testem idegen honban él, szívem és lelkem örökre ott maradt. Menj Kelep, szállj, vár a rügyfakadás,kicsi falu tornyán a biztonságos fészket gondos kezek vigyázzák, már készen áll.”
Tekintetemmel sokáig követem méltóságos emelkedését. Visszaköszön, szárnyait megbillentve búcsút int, s lassan eltűnik szemem elől. Bánatosan elmorzsolok egy könnycseppet, s utána küldöm sóhajomat: ősszel visszavárlak!
Mayer Zsó: Örömteli tavasz
Örömmel tárta kapuját a tavasz
Szív ütemesen dobog jöttére,
Rügyfakadás színezte kerteket,
Madarak puha fészket raktak
Vigadva, életre hívó fák ágaira.
Röpülj tél messze sebesen,
Segíts szél morcos tekintetének,
Jeges mosolyát röpítsd távolra!
Buday Anikó: VIDD HÍRÉT A TAVASZNAK
Megérkezett a szerelmes Tavasz,
fák ágain zöld rügyeket fakaszt,
fészkét keresi a madárvilág, hol
világra keltheti tojásaiból fiát.
Repülj madár, daloddal vidd hírül,
újra éled a világ, tavasz meghozta a csodát.
Dobogtassa meg a szíveket, s
segítsd daloddal, hogy erdőn, mezőn
örömmel ünnepeljenek.
Varga Katalin : Tavasz köszöntő
Régen vártunk már rügyfakasztó tavasz, Itt vagy végre.
Örömet hoztál fészket rakó madárnak , embernek.
Dobog a szív , repülj madár építs kis madár fészket .
Segíts napsugárral ,a megújuló természetnek .
Mukli Ágnes: Takarj be
Repülj nárcisz illat
kertemből kertedbe,
legyél a hírmondóm
tavaszom víg kedve.
Örök rügyfakadás
virágbontó éden,
dobogj a szívemmel,
legyél szívverésem.
Fészkét rakó szarka
lengő tarka inge,
segítsd zsenge álmom
bóbiskoló cinke.
Takarj be örömmel,
szép csillagvirágom.
Gáthy Emőke: Két február
Még javában fagyot lehel február
Teraszomra fészket rakott egy madár
Aggódó örömmel figyelem – lesem
hoz e tojásokat majd a kikelet
Boldizsár Iván Naplóját olvasom
Don – Buda – Párizs februárnál tartok
Az oroszok 1943 február harmadikán
kezdték meg Budai Vár ostromát
Németek a feladott házakat felgyújtják
Az utcán orosz vendéglőben német
A Vérmező felett
mentők bombázók motorja berreg
Tavasz napsütés holtak rügyfakadás
Álló éjjel álló nap lőtték egymást
Valentin napi képem ma milyen színű legyen
Szerelmes rózsaszín árnyalatait festem
„ Szerce „ lobban bele egy jelenet
Szívem … szív … szív alakú cserepemben
a rajzolt virág
Szívlövést kapott a nagyvilág
vele a szinte gyerek
orosz kapitány
Ám lelke még ma is itt dobog e versben
Repülj segíts emlékeznem
Segíts emlékeztetnem
Petres Katalin: Hiába tavasz
Szívemben fészket rakott
az örök bánat.
Madárdal, rügyfakadás
most hiába.
Többé nem dobog örömmel
Lacinho labdát bűvölő
villám lába.
Repülj napsugár!
Balzsamoddal segíts
halvány mosollyal
köszönteni
a tehertől roskadó
hiányos tavaszt…