MEGADOTT SZAVAK:
SÁTRAK, GURUL, LIBA, BAB, UGRIK,
KALÁCS, TAPS, MÉZES
01. Császár József: Esküvő
Sátrak állnak az udvaron,
mindről tudjuk, hogy miért:
egyben főznek, másban esznek,
egy meg kell a zenéért.
Ázik a bab, liba gágog,
lesz babgulyás, libamáj,
Kétely Pista panaszkodik:
ettől megnő majd a háj.
Kalács, mézes szertegurul,
ugrik a nép utána,
ki tudja, hogy meddig gurul,
ha megállna, jó volna.
Bejön Panna, bejön Pista
a legnagyobb sátorba,
taps fogadja az ifjú párt,
kezdődhet is a móka.
Kéri a pap Kétely Pistát,
mondjon igent, vagy nemet,
elveszi-e Lehet Pannát,
mondja Pista, nemigen.
Csodálkozva áll ott Panna,
vajon mi történhetett?
Elveszi-e majd őt Pista,
lehet ez, vagy nem lehet?
02. Dobó Georgina: Nyári táborok
SÁTRAK hada vár a tábor kapujában,
Életem nyarán.
Beázott a fala, teteje, így
Úsztunk az árban, a lányos lakosztályban.
ELGURULT a paradicsom, melyet együtt
Vettünk Veled,
Elszaladt a piros alma,
Mit a fáról szedtél nekem.
LIBA hangja verte fel álmunk,
Hogy egymást nem szeretjük.
BABOT kerestünk a koplyafatemetőben,
Hogy éhünk, szomjunk enyhítsük,
De csak babérlevelet találtunk a fűben.
UGRIK a vérnyomás fel a levegőbe,
Mikor telefonod a vízbe ejted le.
Kalapáccsal kellett volna széttörni,
Hogy ne lásd többé a múltad.
KALÁCSOT nem kaptam Tőled,
TAPSSAL kísérted zenéjét a
Gitárpengésnek.
Édes, MÉZES ízek,
Csalódott Érzések, vad szerelmek!
Ez a tábor sem volt kerek Neked.
03. Petres Katalin: Emlék-balzsam
Már emlék sátrakba bújok –
Pelyhes kis liba elém gurul.
– Felső-Nyáregyháza –
kis csibék, kis kacsák…
Az út túloldalán a Vájkos,
– Lilili – este behívtam a kis libákat.
Számoltam, egy híja volt!
Két nád közé szorult.
Felemeltem a gyengült testet,
hangja elakadt, alig pihegett.
Magamhoz öleltem, becéztem.
Reggel láttam, vígan talpra ugrik!
Mézes örömben fürdött az a nap,
a kalács is foszlósabb volt,
fűtől-fától zengett a taps,
ünnepelt a kerítésen a futóbab:
az Élet élt és élni akart!
04. Kutasi Horváth Katalin: Tapsra várva
A kalács legyen inkább mézes,
Mintsem álnok, hízelgő szavad!
Ne keseredj el soha, édes,
Ha a taps megint csak elmarad!
Nem babra megy a játék, hidd el…
Hány pirula gurul még széjjel?
Hová bújhatnál gyermekeiddel,
Hol az emberség társul erénnyel?
Megugrik a halottak száma,
Sátrakat vernek körénk az árnyak,
Buta libaként kezel a máma.
Mire valók az angyalszárnyak?
05. Mukli Ágnes:Pillanatkép
Sátrat tart a nyír a nyárnak,
minden elgurult csodának,
liba sárga pitypangokon
mézet gyűjt sok szárnyas rokon.
Béka ugrik kalács képpel
zöld fűszálak erdejében,
babrál, tapsol önfeledten,
fürdőzik egy harmatcseppben.
06. Kovács Ádám Máté – SZÓ-NETT-SZÖVŐ
Kimentünk tegnap a Vekeri-tóra,
Kosarunkban bab, liba, mézeskalács,
Szerencsénk van, mert az egyikünk szakács,
Finomság készül a találkozóra.
Ajkunkon csendül sok értékes nóta,
Szépséges vásznat sző róla a takács,
Majd érkezik hozzánk baráti tanács:
Az alkohol jókedvünk fokozója.
Béka ugrik bele a tóba éppen,
Régóta a vízparton tanyáznak,
Szakácsunk nagy tapsot kapott az éjben.
Minden elkészült, a sátrak is állnak,
Legurult alkoholok tengerében
Görbe tükröt mutatunk a világnak.
07. Holécziné Tóth Zsuzsa: Falusi sokadalom
Mi lesz a sportpályán vajon?
Majális vagy lakodalom?
A sátrak már szaporodnak,
Köztük árusok rohannak.
A lábak közt labda gurul
Kergeti a kofa vadul.
Babgulyás fő, liba puhul,
a zenekar rákezd vadul:
Ugrik, ropja kicsi és nagy,
taps harsan ám, ha ügyes vagy!
Mézes kalács, piros forgó,
üdvrivalgás: itt van Margó!
Bódi Guszti meg a neje
velük mulatsz? Lesz nyenyere!
A babgulyást Pali főzte…
biztos, hogy nem kérsz belőle?
Mit mondasz, hogy jön a vihar?
azt hiszed az engem zavar?
Jó nagy a sátor eleje,
nem ázik be a teteje.
Amig esik, lesz sok vevő,
van itt sör meg rántott velő.
De ahogy az ég megdördül
a sok ember elmenekül.
Igy ért véget a vigalom,
bánja a pénztárcám nagyon.
08. Kisznyér Ibolya: Gulliver a kempingben
Biztosan mindenkinek vannak olyan szavak, amik mást jelentenek, mint másoknak, sőt talán olyanok is, aminek hallatán egy egész történetet tömörítő kép jelenik meg. Nekem ilyen szó a sátrak szava.
Az eset előzménye, szokványos, nyári kirándulásra indultunk, hárman.
Emlékezetes utazásaink miatt, fogadalmat tettem, nyugodt és derűs leszek, nem hagyom kibillenteni magam semmivel.
A bevásárlást nem vittem túlzásba, hanyag könnyedséggel ültünk be a kis zöld Trabant hátsó ülésére.
Barátom mondta, hogy legfontosabb az egészséges, természetes élet, tehát, kempingezünk ma este.
Esteledett, mikor megérkeztünk, a csomagtartóból előkerültek a sátor tartozékai, pokrócok, némi
élelmiszer.
A gyakorlottak már pihenni tértek, mikor a barátom még a hozzávalókat nézegette, látszott,
a fejében, sőt gondolatában sem áll össze sehogyan sem a helyes sorrend, így inkább vacsorázni kezdett.
Míg a barátom, mintha liba lenne, kit tömnek, falta a mézes kalácsot, nézegette még a konzerveket,
szerintem a bab, ha nem tévedésből vette, a filmek legendás hagymás babjára emlékeztette.
Gyermekem felállította a sátrat, ami kicsi volt és lapos, bár erről nem ő tehetett. Barátom gyorsan
belehelyezkedett, tátott szájjal néztük, hogyan gurul benne, jobbra, majd balra, sss elszenderedett.
Furcsa látvány volt, nagy darab fiatalember, a sátor éppen, ha derekáig ért felette, mintha a sátor mosásban összement felsőruha volna.
Mi ott álltunk, a fiatalság vidámsága felülírta a helyzetet, a barátom látványa, mint Gulliver Lilliputban, ott hevert groteszk helyzetben, örök képpé merevülve, a sátor szóhoz kapcsolt szóként memóriámba rögzülve.
Ám, mint mikor a bolha ugrik a fűben, ugrándozni kezdtünk a szúnyogok támadása ellen, mert bizony a taps sem segített.
Egyetlen sátorozó kísérletünkben a Trabantba menekültünk a rovarok ellen, némi pihenés reményében.
09. Klotz Mária: Nyári táborban
Gurul a piros-fehér pöttyös labda,
vidáman játszik Peti és Janka.
Sátrak homokos útja között,
hosszú nyakú liba lassan döcög.
Bográcsban friss bab rotyog,
ugrik a szakács, sarka kopog.
Kalács is lesz ebédre, finom mézes,
öröm, kacaj, taps hozzá esedékes.
10. Gáthy Emőke: Kajakkal a Tiszánál
A családi sátrak állnak már
A legelőn vemhes tehén
és két fehér liba kószál
Konzerv bab meg száradt kalács
lesz a mai vacsora
Holnap tán a réten szedett
Friss csiperkegomba
Messze gurul előlem egyikük kalapja
Lehet nem is csiperke
inkább egy nagy béka
Taps ütemes zaja csattan a parton
Véget ért a mai vízi maraton
Doktor Úr az utolsó kajakból ugrik ki
Lazán legyint s máris indul
a szaniter gödröt ásni
Gyerekzsivaj vízi csúszda tűzropogás nótaszó
Búcsúztatja a Tiszába hanyatló napgolyót
Még sok nagyon sok a mondanivalóm
De majd egy másik alkalommal
Szövöm tovább a mézes szót
11. Klotz Mária: Búcsúban
Édesanyámmal gyakran jártunk a vörösvári búcsúba,
sétáltunk a nagy sátrak, kis bódék, hinták forgatagában.
Gurult a labda, lengett a hinta, szólt a gépzene,
táncra perdült a legeslegkisebb gyerekecske.
Bab rotyogott a fekete boszorkány kondérban,
ugrott a bohóc, sokat ehessen, ha még van.
Pattogatott kukorica és kalács is volt, mézes,
taps kísérte a vattacukros bácsit, aki nem volt kényes.
Néha egy liba is gágogva, csámpán odatévedt,
gúnárnyakú szépségtől a gyerekek igencsak féltek.
Kellemes volt szórakozni a nyári búcsúban,
igaz, alig hallottuk egymást a nagy zajos buliban.
12. Varga Katalin: Vásárban
Felállították a téren a sok színes sátrat .
Mézes árus kínálja harsányan portékáját .
Rotyog a chilis bab illatosan a bográcsban .
Egy szomorú bohóc kezéből sok labda gurul .
Zúg a taps az amatőr színtársulat sátrából
Kürtös kalács édes illatát tereli a szél ..
Nyuszi ugrik ki a bűvész varázs kalapjából .
Liba gágog , tyúkok kárálnak , árulják őket .
13. Mukli Ágnes: Vásárfia
Mézeskalács szív-tükrében,
Nap gurul a habos égen.
Liba-pelyhet szór a nyárfa
rózsafürtre, rózsaszálra,
víg legényre víg leányra.
Lábuk ugrik, tapsra dobban,
babos szoknya lebben-lobban,
sátrat fon a karjuk egybe,
így esnek ők szerelembe.
14. Horváth-Tóth Éva: Padlás
Mennyi-mennyi dolog, holmi
van itt régről, s porosodik!
Kecses hálójukat szövik
sötét padlások pókjai
idő-csapdáikba ejtve
azt ami volt, s emlékeket
kísértetként lebegtetve,
olykor kigurul egy érem
a polcok alól, s tapsvihart
vonszol a megkopott szalag,
törött tükör a kalácsban
mézes évek után sóhajt,
a porcicák megrezzenve
sátrak csomókba rendezett
vázai mögé rejtőznek,
és lesik szürke szemekkel
ahogy a tépett libatoll
elenyész csendben, rothadón,
és kacagnak ráncos babok
a vászonzsák szertefoszló
szövet-gyomrában, és dohot
böfög a tegnap, múlt motoz
a penészes falon, morog
a plüsskutya, ha a doboz
belsejéből előugrik
a feledés és becsukódik
a padajtó, s vissza senki
se néz, mert múlik mindenki.
15. Kristófné Vidók Margit: Könyörtelen emlékek
Esőcsepp gurul kopott köveken,
sátrakba menekül ki él, és mozog,
lelkesedésem még így is töretlen,
miközben az eső hajamon csorog.
Vízfüggöny lebeg az arcom előtt,
ázottan, remegve várok egy jelre,
és lám, oszlanak lassan a felhők,
elfelejtett emlék éled bennem.
Mézes-mázos szavak csapták be szívem,
rossz tanácsot adtak hűtlen barátok,
ezután kerültem őket nagy ívben,
nem kértem többé íztelen kalácsot.
Régi ismerős, ki nyakamba ugrik,
tapsolva ujjong, hogy újra láthat,
eszembe jutnak fergeteges bulik,
a buta kis liba, aki folyton lázadt.
Mindig tudtam nem babra ment a játék,
szilánkosra törték mesés álmaim,
soha nem volt bennük segítőszándék,
és én lelkembe zártam fájdalmaim.