Szólások/Közmondások 05.

KILÓG A LÓLÁB

01.

Kutasi Horváth Katalin: A cipésznél

Cipészműhely: ritka látvány,
mint a pajtában a márvány.
Mesterember ül a sámlin,
Szeme megakad egy vádlin,
mestersége áldozata,
jobb, mint lelkem kárhozata.
Leül eléje a vendég.
Mi lesz számára a mentség?
Körberajzolják a talpát,
meg se nézik keble halmát,
méricskélik lábafejét,
bokájának átmérőjét…
Együtt érkeztünk a hölggyel,
eggyé válnék most a köddel,
elbujdosnék, ha tehetném,
csak ezt most mind feledhetném!
Szégyellhetné magát, kérem…
Éppen Ön a feleségem!?
Felhúzatták nadrágszárát,
hadd vegyenek rendes mintát,
fel is húzta kegyed szépen,
kilátszott a zokni vége,
meg még ami kunkorodott:
szőrszálerdő ágaskodott…
Csúnyán kilógott a lóláb,
hát ez meg miféle kórság?
Nem hogy harisnyát vett volna,
hogy a pamut palástolja…
Hol volt eddig az én szemem?
Istenítettem a nejem.
Most sincs nagy baj, hisz szeretem,
szőröstül-bőröstül teszem.
Megtévedtem, rossz ez a fény,
Ica egy csodás teremtmény!
Mehetünk is, készen vagyunk,
ne is járjon tovább agyunk,
vagyonkája is jelentős,
pár szál szőre meg felejtős…

02.

Diana Soto: Éjfeketécske 
(Hófehérke uralkodása alatt)

Fehér hajú leányka volt, napsütötte.
Csíntalan természet, mindig a rosszat kereste.
Gonosz volt az apja, mint egy mostoha,
Alig várta, hogy leszálljon az este.

Elkergette otthonról keményen.
Úgy csinálta, hogy senki se lássa.
Szegény gyermek menekült a sötétben,
Vissza nem térhetett szeretett falujába.

Tudta, hogy máshol is szerethetik.
Csak menekült, hátra sosem nézett.
Bízott a mesékben, elhitte őket,
Talán ő is találhat valami szépet.

Egy fogadóba tért be, evett is volna,
Ám szegény lány fizetni nem tudott.
Fiatalsága és lelkének ereje azonban
Meggyőzte a keményszívű fogadóst.

Ott maradt nála, meg sosem pihent.
Megdolgozott minden morzsáért.
Hálás volt a kedves fogadósnak,
Apaként szerette a fogadtatásért.

Ahogy telt az idő, öreg lett a mostoha,
Magányos volt, eszébe jutott a lánya.
Dühöngött, amiért elzavarta, ám
Csak úgy tekintett rá, mint szolgára.

Álruhát öltött s bejárta az egész vidéket.
Felkutatott minden istállót s házat,
De nem lelte a lányt, még a hírét sem.
Haza indult, mert tudta, senkit sem találhat.

Gyalogolt a porban, kedvét szegte az élet.
Megszomjazott, s meglátott egy fogadót.
Belépett, szomorúan helyet foglalt,
De őt ott egy meglepetés fogadott.

Meglátta a lányát, szorgoskodott éppen,
Magához hívatta, kedveskedni próbált.
Ígért neki aranyat, csak menjen vele,
Legyen lánya, s kaphat akár szolgát.

De a lány megnézte tetőtől talpig,
Meglátta, hogy bizony kilóg a lóláb.
Ilyen szakadt lábbeliben ételt sem
Adhat neki, hogy adna szolgát.

Megnézte újra, megismerte az arcot,
Felkiáltott, nagyon megijedt tőle.
De jött a fogadós, elkapta a mostohát,
S a gonosz ember azóta is szalad előle.

03.

Győri Nagy Attila: Kilóg a matek lába

Hosszú volt a tegnapi éjszaka,
Palikának feje majd szétszakad.
Vidáman mulatott ő reggelig,
Nem kertelek, bebaszott, mese nincs.

Viszont másnap nyolckor műszak várta,
Addig kellett beérni a gyárba.
Tíz órára sikerült is neki,
Ideges lett a főnöke, Peti.

Halkan mondta, nem tehetek róla,
Finom volt a vörösboros kóla.
De én ledolgozom becsülettel,
Biztos kézzel, na meg tiszta fejjel.

Haza is ment két órával előbb,
Ugrott be az ágyba fejest egyből.
Őrjöngött másnap a főnök, Peti,
Mondta, leszedem a fejét neki.

Palika nem értette mi a baj,
Rohant is az irodába hamar.
Bent a következő kérdés várta:
Hány órát voltál tegnap munkában?

Tisztelettel jelentem, vagy nyolcat,
Én reggel tíztől kettőig voltam.
Mivel két órával később jöttem,
Ezért kettővel korábban mentem.

Tízből kettő az nyolc, bárhogy nézem,
Jártam iskolába, kérem szépen.
Nekem is rövidnek tűnt, az igaz,
De a matematika, az makacs.

04.

Varga Katalin: Jól átvertél

Szokásos reggeli programjaink. Elkészítem a reggelit, megnézem, minden rendben van-e kisfiam iskola táskájában, hagyom még öt percig aludni Kishúga hason fekve alszik a kiságyában.
Párom már korán elment dolgozni.
Felhúzom a redőnyt, kinyitom az ablakot.
Óvatosan keltegetem másodikos nagy fiamat.
Mormol valamit, s fordulna a fal felé, hogy tovább aludjon..
Sürgetem, el fog késni, ha nem kel fel.
-De én beteg vagyok Anya-hallom a takaró alól a hangját.
Megijedek. Felültetem. Nem lázas, az arca sincs kipirulva.
Kérdésemre, mi a baja, azt feleli, fáj a hasa.
Mutatja,hogy hol. Fájdalmasan nyöszörög is hozzá.
-Hozok be neked gyógyteát kisfiam- mondom .
-Hívom a doktorbácsit is-nyugtatgatom.
De gyanús nekem a dolog. Eszembe jut, tegnap későn értem haza,nem kérdeztem ki tőle a leckét. Ő azt mondta, Apa már kikérdezte. El is felejtettem megkérdezni a páromat, igaz-e ez?
Cselhez folyamodok. Behozok a hűtőből egy Kinder Pinquit.
Előtte bontogatom.
-Neked most fáj a hasad, mindjárt jön a doktor bácsi is. Te most nem ehetsz ilyent-mondom neki.
Nagyokat nyel, könnyek gyűlnek a szemébe. Látom rajta, nagy a küzdelem a kis lelkében.
– Biztosan fáj a hasad? kérdezem.
Most törik el a mécses.
 – Nem tanultam meg a versszakot tegnap. Apa nem is kérdezett ki. Nem mehetek be az iskolába, mert egyest kapok-zokogja.
-Jaj kisfiam, ugye tudod, hogy nem szabad hazudni?
Reggelizés közben megtanuljuk ketten azt a versszakot. Van még idő.
Hát így lógott ki a lóláb nálunk azon a reggelen a mi kis családunkban.
Kisfiam megígérte, ezentúl mindig megtanulja a leckét. S főleg, nem fog hazudni,mert az nagyon csúnya dolog.

05.

Vermes György: Mi is lóg ki?

Lóg a lába, lóga,
Nincsen semmi dóga,
hogyha dóga vóna,
A lába se lógna,
Csupán a ló lába!

06.

Dél Tamás: Édenkerti dilemma

– Ádám! Ma megkeresett egy ingatlankereskedő és jogtanácsadó.
– Igen?
– Azt mondta, hogy valamit nem vettünk figyelembe, amikor beadtuk az igényünket az új családsegítő programba.
– Mit?
– Azt, hogy a telkünk közepén van egy védett fa, amit nem lehet kivágni. Így lehet, hogy nem fogjuk megkapni az építési engedélyt!
– Tudod jól, hogy az a „tiltott fa” a Tulajdonosé; a szerződésünkben benne van, hogy azt tartsuk tiszteletben.
– Hát ez az! Tulajdonos! Mi meg csak haszonélvezők vagyunk!
– Mit akarsz ezzel mondani, Éva?
– Az albérleti szerződésünk másról sem szól, hogy “Ha nem tartjuk be ezt és ezt az elvárást, akkor…”
– Csak a fa van tiltva.
– Ma még csak a fa, és holnap?
– Ki beszélte tele a fejedet?
– Az ingatlankereskedő: A kígyó.
– Te hallgattál egy kígyóra?!
– Ádám. Ez a kígyó tud beszélni; biztosan ő már evett a tiltott fáról. Attól lett ennyire bölcs. Képzeld el mi lenne, ha mi is ennénk róla?! Mi mennyivel bölcsebbek lehetnénk?!
– Isten nem azt mondta, hogy bölcsek leszünk tőle; hanem, hogy meg fogunk halni!
– Látod? Már akkor is terrorizált minket!
– Éva?!
– A kígyó felajánlott egy új ingatlanszerződést. Azt mondta, hogy ő tud egy olyan jogi kiskaput, amivel megvalósíthatjuk a tulajdonosváltást.
– Tulajdonosváltást?
– Albérlőkből, főbérlők lehetünk!
– Hogyan?
– Azt mondta, ha eszünk a tiltott fáról, akkor „olyanok leszünk, mint Isten”! Akkor mi leszünk a Tulajdonosok, szabadon rendelkezhetünk az életünkkel!
– Mutasd azt a szerződést!
– Itt van….
– Te már alá is írtad? Helyettem!
– Az a kisebbik baj. Van rajta egy apró betűs rész, amit nem vettem észre…
– Látom. Több pont is van:

1. A családsegítő program tovább él, de Neked az igen csak fájdalmas lesz!

– Kínos!
– Főleg Neked!:

2. Elveszítjük az állásunkat!

– Éva! Mások a mi állásunkat jutalomüdülésnek vennék! Paradicsomi környezetben, új állatfajokat figyelhetek meg, és én adhatok nekik nevet; szeretettel viselhetek róluk gondot. Te pedig botanikus vagy, új fákat olthatsz be, keresztezhetsz új virágokat. Ráadásul teljes ellátással!
– De nem maradunk munkanélküliek!
– Látom! Ingyen, robotmunka. Nincs több déligyümölcs! Kenyér és víz, ami a homlokomról fakad!
– Növelje az egódat a következő pont!

3. Uralkodni fogok rajtad.

– Hát többet nem fogsz dönteni helyettem, azt megígérhetem!
– Az utolsó, a legrosszabb!

4. „Visszatérsz a porba, mert abból vétettél.”.

– Csak halálig tartó a haszonélvezeti jog.
– Van ott még egy záradék…
– Van egy kedvezményezett?
– Az ingatlanügynök, az a Sátán! Utána Ő lesz a Tulajdonos!
– Éva! Te már „testemből való test vagy”; hogy is téphetnélek ki magamból?
– De én még tudok tisztán gondolkodni. A mi szerződésünknek volt egy védő pontja.
– Melyik?
– Amit te úgy elítéltél!: “Ha, nem teszünk eleget e kívánalomnak, és ezzel kitagadjuk az Atyánkat; akkor van lehetőség arra, hogy ezt a Földet, valaki visszavásárolja az utódoknak, majd később.”
– De ez a harapás, így is nagyon keserű lesz!

07.

Petres Katalin: Kilógott a lóláb
/Ha valaki magár ismerne,
az csak a puszta véletlen műve!/

Táskával barikádot emelve,
füzetét gonddal fölé helyezve,
jegyzetelést színlelt Lenke.
Kezét csuklóból lengette,
így lebukott szegény Lenke,
Hiába volt okos telefonja,
bután maradt tulajdonoska.

08.

Jószay Magdolna: Köhögős lóláb

Igazán nem sokat lógtam iskolából, mindig kötelességtudó voltam, s szüleink úgy is neveltek bennünket, hogy ami a mi dolgunk, azt teljesítsük is. Ők dolgoznak, mi meg iskolába járunk – kész.

A mai gyerekek talán ki is akadnának azon, ami miatt egyszer mégis becsaptam őket.

Az előzményekről is írnék valamit, mert szoros a kapcsolódása a történethez. Tehát a helyzet, hogy négyévesen kórházban voltam hetekig tüdőbeszűrődéssel, egy elhanyagolt tüdőgyulladás miatt. Anyám hiába vitt orvoshoz a hónapokig tartó, indokolatlannak tűnő köhögés miatt folyton, olyan orvoshoz kerültünk, aki valahogy nem vette komolyan a köhögést: egy kis köptető és kész. Ez rendben, de hónapokig? 

Emlékszem, többedik alkalommal anyám sírva hozott ki a rendelőből, mert mikor ő felvetette, hogy nem kellene-e esetleg, netán a gyereknek egy röntgen, az orvos cinikus negédességgel visszakérdezett anyámtól, hogy “mit gondol, asszonyom, annyira jót tesz a gyereknek egy felesleges röntgenezés?”

Anyám roppant megalázónak érezte a beszólást, az egész helyzetet, nem beszélve arról, hogy nem hiszi el, hogy a több hónapja tartó száraz köhögést és mellé az időnkénti lázat nem értékeli többre az orvos, mint egy kis köptetőre…

Mindenesetre hiába odatartoztunk, többet hozzá nem vitt.

Akkor még nem volt szabad orvosválasztás, gazdagok sosem voltunk, így nem tudom, hogyan, de másik egészségügyi intézménybe, másik orvoshoz vitt, s azután az az orvos járt ki hozzánk. Igen, privát gyerekorvos volt, osztálytársam szülei ajánlották. Mindennek szabott ára volt nála, de azért akkoriban még arányaiban is megfizethetőbbek voltak akár csóróbbaknak is, mint manapság lenne.

Az ő segítségével kerültem mégis röntgen elé, ami ki is mutatta a féltenyérnyi tüdőbeszűrődést…

Mivel ezáltal három hétre kórházba kerültem, ahol 4 óránként kaptam a penicillin injekciót; nagyon komolyan vettek szüleim mindent, mindig, ha én köhögtem.

Rátérek a lényegre: ötödikes voltam, amikor egy nyolcadikos fiúnak, mit ad isten, megtetszettem és szerelmes leveleket küldözgetett öcsémmel, aki egy évvel alattam lévő osztályba járt.

Ezért utaltam a mai gyerekekre: ott úgyszólván az a ciki, ha valaki nem dicsekedhet “a szerelmével”. Na, ez a mi időnkben kicsúfolandó ügy, gúny tárgya volt. A végtelenségig tagadtam és személyes közelségben soha nem találkoztam a sráccal, isten ments, ugye, hogy pl. szájára vegyen az utca, hogy mondjuk, a kapuban ácsorgok a sráccal. Így öcsém postássága által leveleztünk.

De én betegje voltam ennek a titkolózásnak meg annak is, hogy a srác jóvoltából a fél iskola tudta, hogy én tetszem neki, ezáltal mindenki csúfolt. Őt is, de őt ez egyáltalán nem zavarta, sőt. Megoldásként írtam egy úgymond, búcsúlevelet a srácnak, lényeg, hogy ne írjon többet és ne beszéljen rólam. Ő meg az aktuális szerelmetes levelét az osztályabeli szemetesládába dobta… amit az osztálytársai észrevettek és kitört a balhé, amit a belépő matektanáruk is konstatált.

A matektanár következő szünetben kihívatott engem az osztályból, és mindenféle kérdéseket tett fel, úgy éreztem magam, mintha rögtönítélő bíróság előtt állnék. Szörnyű volt. Ronggyá égett a képem, azt hiszem, tagadtam is, úgy csináltam, mintha soha nem leveleztünk volna, sőt, mintha nem is tudnám, kiről van szó… Nem kívánom senkinek azt az érzést, még most is elsüllyesztő, ha belegondolok.

Így aztán nem óhajtottam másnap iskolába menni, mert úgy éreztem, nem bírom el a továbbiakat. A sok kiröhögést, csúfolódást – szó sem lehet róla! Na de hogy érjem én ezt el?

Elkezdtem lefekvés után is úgy hébe-hóba köhögni. Mivel az engem ért megszégyenítés (annak éltem meg) nem hagyott aludni, ezért időnként köhentéssel díszítettem az éjszakát, főleg hajnal körül.

Anyám persze szegény, majd szívbajt kapott, természetesen nem engedett iskolába és kihívta az orvost. Gondoltam, nem kell mást tennem, mint köhögnöm és elesettnek látszanom.

Az orvos természetesen nem hallott semmit a tüdőmmel kapcsolatban, de azért a biztonság kedvéért kiírt pár napra. Ez idő alatt persze néha elfelejtettem köhögni, de az a pár nap segített magam újrafelépítésében valahogy…

Osztálytársaim elhozták a leckét, hogy tudjam pótolni, de láttam, amint össze-összevigyorognak.

Anyám azért egy idő után rákérdezett, de tényleg egészen finoman, hogy esetleg valamiért nem akartam iskolába menni? Merthogy milyen érdekes, hogy csak akkor köhögök, ha valaki hallótávolságba kerül…

Hát igen, kilógott az a bizonyos lóláb…

Úgyhogy elmeséltem neki az egészet. Ő meg elmondta, hogy ez az egész nem tragédia, és minden csoda három napig tart.

Mikor iskolába kellett mennem, úgy tettem, ahogy tanácsolta: próbáljak meg nem foglalkozni a csúfolódókkal, ne lássák rajtam, hogy ez engem bánt és megalázónak érzem, s akkor hamarabb vége lesz.

Nos, igen, bármilyen ügyeske is voltam az ötletemmel, mégiscsak kilógott az a köhögős lóláb…

09.

Hanyecz István: Ulti-parti   

E Jóbarátok régóta találkoztak
vasárnap kártyapartira gyültek
Négyesben ulti-partit játszottak
szokott idöben asztalhoz ültek  

Gedeon bácsi osztotta a lapokat
elsökörben nyolc lapot osztottak
Gézának egy lappal többet adott
ö hallgatott, nem szólt senkinek

osztás után elindult az ulti játék
elsö lapot Gyözöék kijátszották
a hivást Gézáék simán leütötték
de Gyula is tovább ütötte e lapot

ekkor kiderült,hogy kilóg a lóláb
mert Gézának egy lappal több volt
igyhát  gyorsan rajtakapták Gézát
ègett is ö, mint a rongy,barátai elött

10.

Dittrich Panka: Nem kell

Van, hogy hiába szólsz őszinte szóval,
visszaél a jóval, mit adsz valóban,
mert kevésnek tartja, még többet akar.
Ne bánd, ha úgy hiszi, hogy öt becsaptad.

Lelkéből ilyenkor sártenger fröccsen,
hagyd okádni csöpögni. -közömbösen-
Ha elmegy durcásan, ő keseregjen,
Kilóg a lóláb, nem kell, hogy szeressen.