TÉMA: BETEGSÉG
1,Kutasi Horváth Katalin: Vérmatiné
Ilona
– Desiré maga a derű! Mindig huncutkásan mosolyog. Nem meglepő, hogy úgy összetalálkoztak Karinthyval!
– Két vásott kölyök…
– Igaz, ami igaz, ők aztán nem tisztelik a tekintélyt!
– No de azért ez a vérmatiné már igazán túlzás!
– ?
– Ahol a közönség képzeletben mindkettejüket felkoncolja.
– ?
– Didét a verseiért, Fricit meg a humoros jeleneteiért…
– Értem már. Arról hallottam, hogy az a kedves szórakozásuk, hogy bemutatják, hogyan fognak társalogni öregen és gügyén egymással a szenilitás végső határán!
– De azt meg én meg tudom, édes, hogy a kedvesen kihívó póz mögött mekkora szorongás, milyen hipochondria rejtőzik… Dide betegesen fél a fertőzéstől, állandóan az orvosi lexikonokat bújja, akár vannak panaszai, akár nincsenek… És akkor még nem beszéltem a mesterséges eufória iránti sóvárgásáról.
– Ó, ki hinné! Egy ilyen jókedélyű jellem! És mégis mit lehet ellene tenni, drágám?
– Unokaöccse ideggyógyász. A Moravcsik-klinika különös reménysége. Akarata ellenére is adja alá a lovat…
– Ne beszélj! Nincs valaki… józan segítőd?
– Tán Árpi a Szent István Kórházban? Vagy Sándor a Rókusban?
– Értem… Totál kilátástalan!
– Álmukból is kiugrasztja őket Desiré, azok meg próbálják megnyugtatni. Sokszor sikerül is. Ideig-óráig. Aztán előáll megint valami más diagnózissal. Most éppen daganatot észlelt…
Dide
– Na itt vagyok! Ó, doktor bácsi! Te, áldott aranyember! Te, minden titkok tudója!
– Mi a baj, Dide? Nyögd már ki!
– Az igazi sikerember! A társaságok fénypontja!
– Mi van, pajtás? Elmentek otthonról?
– Azt sem tudom, hányadik cigarettára gyújtok!
– És hányadik feketédet iszod? És mi van a szénanátháddal?
– Kéne még egy kis…
– Csak egy kis újabb ártatlan semmiség… – gondolta barátja, s gyanútlanul ismét ellátta a szerrel.
– Jéghideg, gyöngyvirág szagú, nyilalló. Hűt, fűt… Ilona persze most is azt hiszi, csak egy újabb hipochondriás öndiagnózis ez is.
– ?
– Fogínyrák.
– Hé, pajtás, talán csak egy kis ártatlan sejtburjánzás…
– Tudod, mit? Most azonnal lőj agyon!
Barátja csak a fejét csóválta, biztos volt benne, hogy megint csak a szokásos fekete humor…
2, Magyar Eszter: Beteglátogatás
Ervin
A belvárosi bérház második emeletén két szomszédasszony beszélgetett egymással. Kezükben szatyor, éppen csak egy szóváltásra álltak meg, alig egy órája. A legújabb hírek mindig elsőbbséget élveztek, még a hétvégi bevásárlással szemben is.
– Aggódom Ervin miatt, napok óta nem láttam.
– Ugyan már, biztos csak a szokásos. Valami halálos betegséget talált ki megint magának és azon kesereg.
– Az a szomorú, már többször gondoltam erre, hogy ha egyszer tényleg beteg lesz, senki nem hiszi majd el neki.
– Tulajdonképpen beteg, mert a hipochondria komoly betegség, de szerencsére azon kívül egészséges, mint a makk. Ne féltsed, vigyáz ő magára. – Az egyéb aktualitásokat már megtárgyalták, így végre elindultak a dolgukra. Indulásra ösztökélte őket az Ervin lakása felől hallatszó neszezés is, a férfi résnyire nyitotta ajtaját, hogy hallgatóddzon, mit beszél a két satrafa. Amint kitisztult a levegő a folyosón, a fejét is kidugta, hogy szemeivel gyorsan végigpásztázzon a gangon, majd iparkodott vissza a lakás belsejébe.
A szobában számtalan, elsősorban vény nélkül kapható, ártalmatlan orvosságos üveg, fiola, gyógykenőcsös tubus, tégely, vitamin készítmény és persze orvosi szaklap, természetgyógyászattal kapcsolatos kiadvány, katonás rendben sorakozott a polcokon, az éjjeli szekrényen, az asztalon. Ervin éppen a terítőre kiszórt tabletták közül válogatott, tanakodott magában, melyikből vegyen be, „kínzó fejfájására”. Végül egy sárga kerek és egy barna ovális pirula mellett döntött, amit teátrális mozdulatok kíséretében, egy fél pohár vízzel nyelt le. Az erős testalkatú, magas férfi igazán megfogta a női szemeket, de néhány futó kalandon kívül nem jutott előbbre a gyengébbik nemmel. Házasságából csak a falon függő esküvői kép maradt, amit lassan húsz éve egyedül nézegetett. Fejében egymást váltogatták a gondolatok, mióta telefonon jelezték munkatársai, hogy ma délután meglátogatják. „Végre eszükbe jutott, hogy illene érdeklődni az állapotom felől. Feltámadt a lelkiismeretük! A munkaügyis Margit néni gyomorműtétjénél hamarabb ott voltak a kórházban, pedig én betegebb vagyok.” „Biztos hiányzom az irodában, nehezen pótolják a munkámat.” „Bezzeg ne nyitották volna rám az ablakot, mikor annyira érzékeny vagyok a huzatra.” „Inkább mennék le az orvoshoz, az fontosabb lenne, de ha már mindenáron meg akarnak látogatni, próbálok erős maradni és fogadni őket.”
A kollégák
Az irodában négy íróasztal állt, kettő-kettő egymással szemben, összetolva, a fal két oldalán. Középen szőnyeg tette barátságossá a pénzügyi főosztályhoz tartozó szobát. A munkatársak szorgalmasan dolgoztak, de kivételesen nem várták a munkaidő végét, mert kínos feladat várt rájuk. A székek közül egy üresen állt. Ági felállt és kitárta az ablakot.
– Végre lehet levegőt kapni! Nincs itt Ervin. Muszáj elmennünk hozzá? – fordult keserves arckifejezéssel az asztalnál körmölő Gábor felé.
– Már megbeszéltem vele telefonon. A szakszervezetis Zsuzsa nem hagyott békén, hogy látogassuk meg Ervint. Gondolhatod, hogy nem én találtam ki.
– Ígérd meg, hogy nem leszünk ott sokáig! Nekem vacsorát is kell főznöm még este a családnak.
– Ne aggódj! – nyugtatta Gábor kolléganőjét. – Csak bízd rám! – somolygott titokzatosan.
– Ha meg mered kérdezni tőle, hogy van, megfojtlak! – fenyegette Ági.
– Nahát! Nem is sajnáljátok szegény beteg kollégátokat? – szólt közbe, ironikus hangnemben Magda.
– Sajnálja magát ő eleget – morgott Ági.
– Tényleg! Gábor, muszáj nekem is elmennem veletek? – próbálkozott Magda.
– Csak bízd rám! – ismételte Gábor mosolyogva a bajsza alatt, sejtelmesen. – Nem leszünk ott sokáig! – ígérte.
Munkaidő után a három kolléga egy doboz bonbonnal és egy szép képeslappal, amit a főosztályon mindenki aláírt, elindult Ervinhez, beteglátogatóba. Útközben Gábor végre elárulta a haditervet, amit kieszelt.
Az emeletre érve jó hangosan elkezdett köhögni, csak pillanatokra hagyta abba, majd újabb köhögési roham kapta el, Magda pedig az orrát fújta, trombitált rendületlenül. Ági alig tudta a nevetést visszatartani. Csak egy-két perc múlva csöngettek be Ervinhez, mikor már gondolták, biztosan hallotta, hogy meg vannak fázva. A terv bevált. Ervin megkérdezte az ajtón keresztül, hogy influenzásak-e. Sajnálkozva közölték, hogy egyik pillanatról a másikra elkaptak valamit, úgy tűnik járvány lesz. Ervin megköszönte, hogy eljöttek, de nem engedte be ilyen állapotban őket, félt a fertőzéstől. Azért az ajtót kinyitotta annyira, hogy kikapja Gábor kezéből a bonbont, meg a képeslapot, de mindjárt be is csukta és szaladt vissza a szobába.
Lefelé jövet a lépcsőházban megkönnyebbülten kuncogtak a cinkosok.
– Ugye mondtam, hogy nem leszünk itt sokáig! – hencegett Gábor.
– Megéred a pénzedet! – nevetettek kolléganői.
3, Varga Katalin: Elegem van
Laura
Ma megint lemondta telefonon a randit . Közölte, úgy érzi szívinfarktust kap, hívja az ügyeletet.
Elmentem hozzá.Feküdt az ágyában, sápadtan. Szidta az ügyeletet, hogy nem jönnek ki hozzá.
Próbáltam nyugtatni. Megkérdeztem, mit érez ?
Tudtam, mekkora hichphohonder.
Azt mondta, nem kap rendesen levegőt, szúr az oldala.
Először is, felhúztam a redőnyt, ablakot nyitottam. Ásványvizet itattam vele.
Kicibáltam az ágyból, s lementünk a közeli parkba.
Mesélt a filmről, amit délelőtt nézett. Már nem volt infarktusa.
Következő héten a munkahelyemen hívott telefonon.
Kiküldetésben volt, a munkahelye küldte adó ellenőrzésre egy céghez
Balesetem volt, nyögte. Súlyosan megsérültem..már mondta is a címet..
Ide tudsz jönni ?
Kiderült, megbotlott a lépcsőn. Felhorzsolódott a térde egy kicsit.
Betámogattam a mosdóba, lemostam, fertőtlenítettem a seb környékét.
Volt nálam sebtapasz. Ennyi.
Reklamált, miért nem hívtam mentőt ?
Édesanyám biztosan hívott volna, kiabálta.
Ekkor lett elegem. A közel egy év alatt hányszor volt ” halálos beteg “
Teljesen kisajátított. Hogy velem mi van, sosem éerdekelte.
Akkor hívjad a kedves Mamát Péter. Hiszen te vagy a Mama kedvence., s végleg ott hagytam.
Péter
Ez az egészségügy. Nagyon rosszul érzem magam. Szerintem infarktusom van.
Levegőt sem kapok.
Az ügyeletes orvos pedig kinevetett, s nem jön ki..
Hívom Laurát a kedvesemet.
Hiába, őt sem hatja meg az állapotom.
Felhúzza a redőnyt, rám nyitja az ablakot is.
Sőt, erőszakkal lecibál a parkba. De hát nekem infarktusom van. Hát nem érted ?
Aztán, erőt veszek magamon, s mesélek neki a délelőtt látott filmről.
Tünetmentes vagyok egy hétig.
A munkahelyem ellenőrzésre küldött , az Adóhivatalnál dolgozom.
Ez a sok lépcső. Az én állapotomban. Nem elestem ? Na tessék. Már a vérem is folyik a térdemből.
Senki nem segít.
Hívom hát Laurát.
Megint közömbös. Ellátja a sérülésemet Ilyen állapotban támogat be a mosdóba.
Ahelyett, hogy mentőt hívna. Na és ha vérmérgezést kapok?.
Mondom is neki, Édesanyám biztosan mentőt hívott volna
Ilyen dühösnek még sosem láttam őt.
,A Mama kedvencémek nevezett, aztán elviharzottjával. az autójával.
Még, hogy ő fejezi be a kapcsolatot ?
Ilyen érzéketlen, szívtelen nő, nem is kell nekem.
Az fáj a legjobban, hogy hichophondernek nevezett. Engem.
4, Szabó Eszter Helka: Lomtalanítás
Zsófi
Berci szerint szimulálok. Nem fűlik a fogam a lomtalanításhoz, azért mondom, hogy vírusfertőzést kaptam. Pokolian fáradt vagyok! Még az is nehezemre esett, hogy meghámozzam a krumplit. Felhívtam az ügyeletes orvost. Azt mondta, valószínűleg vírusfertőzés. Igyak minél több folyadékot, pihenjek sokat. Nincs rá gyógyszer. A szervezet előbb-utóbb legyőzi. Még sosem éreztem magam ennyire fáradtnak. Szerintem sokkal nagyobb lehet a baj. Talán rákom van? Az is lehet, hogy szívizom-gyulladást kaptam. Már a tömbház melletti látványtól is rosszul vagyok: nagy halom szemét, mellette egy Audi, benne egy pasas fekete szemüveggel, a kezét kinyújtja hanyag módon az ablakon… a vasat várja, aztán szól a havernak, jöjjön a terepjáróval. Két asszony tesz-vesz, közben koldulnak… Kivinném én a lomot, megszabadulnék a mosogató elromlott szifonjától, kidobnám a rossz CD-lejátszót is, de ilyen betegen?
Berci
Utálom a lomtalanítást! Zsófi ilyenkor mindent ki akar hajítani, ami még használható! Ráadásul még hipochonder is újabban! Beképzeli, hogy vírusfertőzést kapott. Képes volt felhívni az ügyeletes orvost is, hogy még hitelesebb legyen a dolog. Azt hitte, nem veszem észre a csalást. Tudom én nagyon jól: csak arra vár, hogy kitegyem a lábam a lakásból, aztán már dobál is mindent kifelé! Na nem, szívecském! Tudd meg, kétoldali tüdőgyulladást kaptam! Szigorú ágynyugalmat írt elő a háziorvos. Amúgy megfájdult a fejem. Biztosan az epém! Az utóbbi időben sokat éjszakázom. Miért gondolja Zsófi, hogy kettőnk közül én vagyok az egészségesebb?