TE és ÉN 15.

TÉMA: KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉS

Varga Kata

Zsolti

Az idei az első közös Karácsonyunk lesz újdonsült feleségemmel .
Éveken át töltöttük egyedül ezt a meghitt , családi ünnepet.
De januárban, egy immár huszonkét éves kapcsolatot újítottunk fel.
Sok kitérő után , úgy döntöttünk, együtt folytatjuk tovább.
Sok minden megváltozott életünkben.
Elköltöztünk Vas megyébe , egy családi házba.
Az állataink miatt is, sokkal jobb így.
Összeházasodtunk. S az idő minket igazol . Mi egy pár vagyunk.
Párom már dugdossa az én ajándékomat. S az ünnepi menü hozzávalóit kedden vásároljuk meg Celldömölkön.
Akkor veszem meg az ő ajándékát is.
De egyet biztosan tudok.
A legnagyobb ajándék egymás szeretete, a harmónia, a sok közös kedvtelés. Hogy foghatjuk egymás kezét a fa alatt is . Remélem, hosszú évek múlva is így lesz minden.
S , talán Szüleink is velünk lesznek. Fentről vigyáznak ránk .
Áldott ünnepeket

Kata

Nekem ajándék minden Zsoltival töltött nap. S most lewsz az első , közös Karácsonyunk.
Én már megvettem az ő ajándékát. El is dugtam. Meglepetés lesz.
Huszonkét éve ismerem már őt. Sok külön töltött év után , idén januárban úgy döntöttünk, együtt folytatjuk tovább.
Elköltözés, házasság, családi ház, házi kedvencek.
Minden örömet okoz nekünk.
e a legnagyobb ajándék mégi egymás szeretete , a harmónia, a sok közös kedvtelés.
Szent estén egy más kezét fogva ünnepelünk.
S ő sem gondolhatja másként, hogy a szüleink is vigyáznak ránk, onnan fentről.
Most kedden lesz a nagy ünnepi bevásárlás Celdfömölkön.
Ez lesz életünk legszebb Karácsonya.
Így legyen.

Klotz Mária: Ünnepi készülődés

A karácsony előtti hét az advent legmozgalmasabb időszaka. Ilyenkor nemcsak lelkileg készülődünk, de halálra is dolgozzuk magunkat. Bevásárlás, sütés-főzés, takarítás – mind-mind Szenteste előtt történik. Néha az egész egyszerűen őrület!

1.

– Adrás, vettél már fenyőfát?
– Még nem, Évikém!
– Mikor fogsz? Két nap múlva karácsony.
– Holnap megyek a piacra, drágám.
– Szépet vegyél! Ne legyen formátlan!
– Rendben.
– Hú, és a hal! Még azt sem szereztünk.
– Pontyot is holnap veszek, ne aggódj.
– Közepeseket kéne vásárolni. A nagyok túl zsírosak.
– Rendben. Mint tavaly, olyanokat.
– Jut eszembe, még ajándékokat sem szereztünk.
– Tényleg! Ha együtt veszünk, akkor az nem lesz meglepetés.
– Akkor holnap lelépek, megyek shoppingolni.
– Én is, csak máshova, mint te.
– Te jó ég! András, még a süteményekhez sincsenek alapanyagok! Mákot, élesztőt kell szereznem és egyéb hozzávalókat. Még a diót is meg kell törni és le kell darálni.
– Minden időben otthon lesz, elintézem, ne aggódj, szívem!
– Az ablakpucolásról, takarításról még nem is beszéltem. Istenem! Megőrülök!
– Majd segítek, ne félj!
– Ahogyan tavaly? Minden munka előtt leléptél az anyádhoz!
– Csillagom, hát őt is meg kell látogatni.
– Az igaz, csak nem akkor, amikor ennyi tennivaló van.
– A villanyégő sincs még az erkélyen, Andriskám! Mikor szereled fel?
– Mindent a maga idejében.
– Meg fogok őrülni! Érzem.

Megérkezett a várva-várt Szenteste. Minden a helyén volt, ahogyan Éva és Andris eltervezte. A meghitt ünneplés, ünnepi vacsora után a pár úgy elfáradt, hogy már az éjféli misére sem tudott elmenni, ugyanis mindketten elaludtak.

2.

Minden évben óriási probléma az ünnepek előtti készülődés. Rohanás, vásárlás, takarítás, főzés, vendégeskedés. Egyszerűen nincs már sem kedv, sem erő az ünneplésre. Kovácsék úgy elfáradnak az előkészületek során, hogy már nem tudják élvezni a karácsony meghitt varázsát. Zsuzsi a feleség idén egy kicsit másképp tervezett. Elképzelését kész tényként tárta férje, Laci elé, aki először meghökkent, aztán beletörődött a nem megszokott ünneplésbe. Még élvezte is!

– Drága Lacikám, idén nem fogok megőrölni az ünnepi készülődés miatt.
– Ezt, hogy érted, Zsuzsikám?
– Úgy édesem, hogy idén nem leszünk otthon.
– Éspedig hol tartózkodunk majd?
– Hát elutazunk. Wellnesselni megyünk.
– Ne mondd! Ezt mikor találtad ki?
– Tegnap. Rájöttem, hogy idén nem vagyok hajlandó kikészülni a sok munka miatt.
– Hát, nem is tudom, édesem! Nem olyan meghitt, mint otthon. És a gyerekek? Velük mi lesz? Hol fognak ünnepi ebédet fogyasztani?
– Nem érdekel, csillagom! Majd főznek maguknak valami finomat. Már el is intéztem, Szenteste előtti napon indulunk és csak ünnepek után jövünk haza.
– És hol töltjük a karácsonyt?
– Hajdúszoboszlón foglaltam szobát, egy négycsillagos hotelben. Van ott wellness, jakuzzi, szauna és minden, ami a relaxáláshoz kell.
– Olyan váratlan ötleteid vannak, kiscsillagom! Szívesen megyek, de az ünnep csak otthon meghitt, kellemes.
– Jó lesz nekünk ott is. Gondolj bele, nem kell készülődni, főzni, takarítani, várni a vendégeket. És még fürödhetsz is egész nap.
– Mi lesz a megszokott ünnepi menüvel?
– Félpanziót rendeltem, kapunk mindent, ami ilyenkor szokásos: halászlé, rántott hal, egyebek. Ne izgulj, lazíts!
– Jó lesz, meglátod!

A házaspár elutazott Hajdúszoboszlóra és ott töltötte a karácsonyi ünnepeket. Kipihenve, feldobva, újult erővel tért haza. A gyerekek sem haltak éhen, főztek maguknak ünnepi ételeket. És még jól is érezték magukat szüleik nélkül.

Horváth-Tóth Éva

Tibor 

Korán hazaért. Idén úgy tűnik, gyorsan elintézte a vásárlást. Pedig nem sok dolog van a kosarában.
Milyen erős asszony még mindig! Hihetetlen, hogy jövőre már 67 éves lesz! Remélem jól emlékszem. De sokszor elrontottam a számokat a tortán! Sosem sértődött meg. Senki nem tudott olyan szeretettel korholni, mint ő: “Ej, Tiborom! Nem éppen annyi, de majd jövőre…”
Mit süt? Csak nem? A kedvenc diós bejglimet! Drága asszony! 
Emlékszem, tavaly is gyorsan elfogyott, fényes teteje volt, meg sem repedt, belül  foszlós, a tölteléket sem sajnálta pont, mint ahogy anyám csinálta! Még annál is finomabb! Csak anyám meg ne tudja! 
Mintha kicsit ma szomorúbb lenne. De lehet, hogy csak fáradt. Napok óta takarít, rendezkedik. Egyedül.
Gyönyörű asszony. De hát mindig is az volt. Mindenki irigy volt, amikor hozzám jött! Hajh, azok a szemek! És az a mosoly! Szeretem. Még mindig. Ez már így is marad. Nem is értem miért nem a Béla kellett neki. Talán nekem jobb volt a humorom, az biztos sokat nyomott a latba. Imádom, amikor nevet! 
Lisztes maradt az arca. Az csodás, gömbölyű arccsont! Pirospozsgás most is, mint egy érett alma. Nem bírok magammal, lecsókolom róla! Így ni! Tavaly már mondta ilyenkor: “Ej, Tiborom! Mire ez a nagy huncutság? Inkább gyere, keverd meg a levest!”
Most csak sóhajt. Megértem. Nehéz mindenkinek. Talán neki a legnehezebb…
Milyen kár, hogy észre sem  vette, és a liszt is ott maradt.
Nemsokára itt lesznek az unokák is. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik nekik a fa. Olyan szépen feldíszítette.
Talán, ha itt lesznek a gyerekek, eszébe sem jutok és láthatom mosolyogni is. 
Megvárom őket. Aztán tényleg megyek. Mert sajnos nem maradhatok. 

Olívia 

Micsoda nap! Mindenhol megúsztam sorban állás nélkül. Tavaly ilyenkor még a fele se volt meg. Most amikor nem sietek… Legalább mindenre lesz időm, nem kell kapkodni.
De nehéz ez a fránya zsák! Nincs mese, nekem kell cipelni! Tiborom már biztosan fél kézzel arrébb perdítette volna. Pedig egyre nehezebb minden, fogy az erőm. Nem is csoda, 68 évesen. 
Megsütöm a dióst. Hátha sikerül olyan jól, mint tavaly. Azt mondta: “Olívia, egyetlenem, az anyám se tudott ilyet!”
Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna tőle! Tiborom, ej-ej! Tudom, hogy füllentett, de úgy tettem, mint aki elhitte. Boldog volt, hogy örömöt szerzett vele.
Emlékszem, mindenki azt mondta 42 évvel ezelőtt, hogy a Bélát válasszam, mert az a szebb, daliásabb, és módos is. Nem értették, hogy azért döntöttem mégis Tiborom mellett, mert szeretem. Emlékszem, néha ő sem értette, hogy a csudába nyerhette el a kezem. Még most is belepirulok, olyan szépen vallotta meg, hogy örökkévalóságig szeret majd és azután is mindig egy nappal! Micsoda szenvedély! Ezt szerettem úgy benned, Tiborom!
Nézzenek oda! Olyan érzésem van, mintha arcon csókolna. Még az illatát is érzem! Mintha itt lenne most is… Pedig öt hónapja, hogy elragadta a kór tőlem.
Ej Tiborom! Nagyon hiányzol. 
Talán majd a gyerekek mosolya előcsalogatja az enyémet is. Remélem, eljönnek.
Az első karácsony nélküled Tiborom…

Győri Nagy Attila: Karácsonyi bevásárlás

Éva

– Szerinted? A fehér legyen vagy a zöld? – kérdezte Éva tanácstalanul barátnőjét.
– Nekem a fehér jobban tetszik. Feltűnőbb, elegánsabb és jobban lehet díszíteni is.
– Igen, nekem is az felé húz a szívem. Rendben, jó lesz. Nem sok időm maradt, kifizetem gyorsan, aztán irány egy ruhabolt. Még veszek neki pár holmit ajándékba, majd mehetünk a Spar-ba.
– Lesz mit cipelni a kocsiig – nevetett fel Klári. – Mindent egy nap alatt akarsz elintézni?
– Jó is lenne. De ez lehetetlen, úgyis kimarad pár dolog. De amit csak tudok, azt ma megveszem.

Pár perc múlva már az egyik butikban találták magukat, ahol a férfirészleg felé vették az irányt. Éva rutinosan mozgott itt is.

– Szerencsére tudom a méretét. Már csak az ízlését kéne eltalálnom. De ha nem sikerülne, sincsen baj, megtartom a blokkokat és ünnepek után kicseréli.
– Szerintem vegyél neki fehéret, vagy feketét, azokkal nem lehet mellé lőni.
– Igen, egy elegáns fekete pulóver az szuper lesz. Veszek mellé egy vajszínűt is, azokat szereti és egy parfümöt. Ennyi elég lesz, nem akarom túlzásba vinni. Ó, Klári, ez könnyebben megy, mint gondoltam. Mindig félek az ilyen ünnepektől, mióta külön költöztem anyáéktól. Most minden rám szakad, de szerintem jól boldogulok. Már az ünnepi menü is a fejemben van.
– Ez igen! Én még nem is gondolkodtam róla. Mit főzöl?
– Töltött káposztát, azt imádja. Csinálok egy finom húslevest és tiramisut. Veszek mellé majd aprósüteményeket, nem akarok egész nap főzni.
– Helyes! Na, azt én se akarok. Lehet, kacsát sütök, azt mindketten szeretjük. Mondjuk naranccsal, hogy ünnepi legyen.
-Jaj! – kiáltott fel hirtelen Évi.
– Mi az?
– A szaloncukrot elfelejtettem. De nem is láttam a Sparban. Te láttál?
– Igen, elég sok fajtát – nevetett Klári. – Nyugodj már le, még három nap van karácsonyig.
– Majd veszek valahol útközben. Meg se kérdeztem tőle, milyen ízűt szeret.
– Vegyél többfélét. Zseléset, meg csokisat, azokat mindenki szereti.

Áron

Áron zsebében megcsörrent telefonja.

– Hali, én vagyok! – Emil volt az, a legjobb barátja.
– Szevasz. Mi újság?
– Rossz hírem van, sajnos. Nem tudok este menni, céges bulit tartanak nálunk és ott kell lennem. Bocsi.
– Oké, nincs gond. Majd máskor bepótoljuk. Most amúgy is sok a dolgom. Meg kell vennem az ajándékokat Évinek is, meg a szülőknek is.
– Jaj, ne is mond! Még nekem is ki kell találnom, mit vegyek Annának. Nem lesz könnyű, elég kritikus. Nem akarok semmi elcsépelt dolgot.
– Hát igen, nem egyszerű. Nekem sincs rutinom benne, ez lesz az első közös karácsonyunk. De már vannak ötleteim. Különleges kell, még se vehetek neki tusfürdőt, vagy parfümöt, ruhát, ami mindig kell.
– Hát ez az, ilyeneket én se akarok venni. Plusz még a fát is meg kell vennem.
– Azt nálunk nem én intézem. Szerencsére Évi leveszi a terhet a vállamról. Remélem ezüstfenyőt vesz, vagy nordmann-t, azok szépek. Bár nekem mindegy, mindegyiket szeretem.
– Még a műt is?
– Na, azért ne ess túlzásba – kacagott Áron. – Azt majd, ha műkarácsonynak hívjuk az ünnepet. Ki nem állhatom a műanyag fákat.
– Azokat én se. Jön a nagy zabálás korszaka. Év elején elmehetünk megint edzeni. Mi lesz nálatok a menü?
– Passz. Fogalmam sincs. De nem aggódok, Évi jól főz. Biztos valami karácsonyit csinál, halat gondolom. Mindegy is, szeretem a főztjét. Csak sok bejgli legyen, azt imádom.
-Hú, barátom, de irigyellek. Semmi dolgod, szinte. Nekem még a szaloncukrot is meg kell vennem. Elosztottuk a feladatokat Annával.
– Csak ne olcsót vegyél, azt mindig megbánja az ember.
– Nem, dehogy. Unalmasak is a konzum-ízek, meg a zselés. Már megbeszéltük, alkoholos lesz.
– Az jó. Mi nem beszéltük meg, de bízom Évi ízlésében. Azért remélem átjöttök egy pár órára.
– Mindenképpen, szerintem 23.-n felhívlak, addigra meg lesz a program is, el kell mennünk pár helyre.
– Oké, várom!

Kutasi Horváth Katalin: Várakozás

Kantika:

Jó lenne, ha átérezném,
mindazt, amit mások.
Hidegen hagynak már
a kisült kalácsok.
Nem várom, mit várnom kéne,
riaszt a karácsony,
idegen az advent fénye,
nem hat rám a mákony.
Csak kívülről szemlélem,
ki hova igyekszik.
Nem érdekel, ki mit kap,
és ki mivel dicsekszik.
Szánalmas az igyekezet,
ahogy megfeszülnek,
s az ünnepi fa alatt
bábként elterülnek.
A „Terülj, terülj, asztalkám”
nem pótolja aput,
a családoknak lassacskán
beteszik a kaput…
Hova lett a szeretet,
hova bújt a béke?
Zátonyra fut a hajó,
s a lélek menedéke.

Kasutka:

Mintha nem érezne semmit,
idegen az arca,
Most már én is úgy érzem,
ez felesleges hajsza.
Megterhelő őrültség,
az egészség a fontos,
nem csillog már a szeme,
hiába oly gondos…
Bárcsak életre lobbanna,
s reményekkel telne,
megélné a várakozást,
s újra boldog lenne!
Jó lenne, ha örülne
a karácsony-varázsnak,
s meglátná a mosolyát
a frissen sült kalácsnak!
Ha szíve nyugalommal
telne meg a fa alatt,
s nem emelne többé közénk
oly meredek, nagy falat!
Jóllakatnám szeretettel,
finom, meleg szavakkal,
Meglepném én mindenféle
emberséges javakkal!