MEGVÁLASZOLANDÓ KÉRDÉS:
„Emberek, ti ítélni mertek?
Tudhatjátok (azt hiszitek?)
mért volt mindaz s mi lehetett,
mit más tett vagy sohasem tett?”
(Szabó Lőrinc)
01. Kutasi Horváth Katalin: Kér-dőre-vonás
Honnan is tudhatnád,
Mi motoszkál Benne?
Nem érted, mi fűti,
Mi tette ilyenné.
Véleményt formálnál
Ítéletre készen?
Bírának születtél?
Salamoni bölcsnek?
Tévedhetetlenül
Mernél törvénykezni?
S mi jogon döntenél?
Eszedre hallgatnál,
Vagy szíved vezetne?
Felszínes benyomások?
Ha leásnál mélyre,
Tán elcsodálkoznál.
A látszat-bűnt ekkor
Már erénynek látnád.
Vigyázz, dőre ember,
Nálad hatalmasabb
Erőknek bábjaként
Kerengsz a világban,
S eljön a nap, mikor
Végképp nem ítélsz,
De Te vagy a vádlott,
S jó, ha védekezhetsz!
02.Black Ice: Soha se mond
Teremtési a jog s itt vagyunk,
végig élni kell, okkal lázadunk.
Emberként itt élve (értheted?)
imára ha kulcsolódik annyi kéz,
előítélet egyben az ítélet, hitért.
Most jön a mi (lett) volna ha, nem,
teljesen más lett volna, azt hiszem.
Mester ha ön, rá választ nem tudott,
személyem kavics, sodrásban futok.
03. Szabó Eszter Helka: Ítéletek hálójában
Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Mégis ítélsz.
Bőrszíned, orrod íve, szád vastagsága,
kövér vagy sovány alkatod összeadódik.
Fejfedőd és ruhád ítélet tárgya.
Divatos, vasalt ingeden elég egy pecsét.
Rád mondják: igénytelen, mocskos cigány.
Ha tetszik valami, irigynek neveznek.
Utálod? Rád sütik: negatívan gondolkodsz.
Hited másoknak csak álszent naivitás.
Műmosolyba zárod valódi éned
a fészbúk rögtönítélő bírósága előtt.
Lájkjaid még a sajátjaid-e, vagy eladtad?
Te, a mindenség távvezérelt robotja,
eltévedsz a látszatok terepasztalán.
Erényeidhez nem fér hozzá más, csak Ő.
Joga van ítélni, akár életfogytiglanra.
Kutatod rejtekútjait. Arcát nem láthatod.
Mindegy, hogy tetted vagy nem tetted.
Végül megszületik az ítélet: halál reád!
04. Ságiné Szűcs Klára Mária: Ne szólj szám…
Az ember gyarló, de ne ítélj, hogy ne ítéltess! Tudjuk, hogy kutyából nem lesz szalonna, de vigyázz, mert az éhes disznó makkal álmodik. Jó lenne megjegyezni, hogy ki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Mire rájövünk, hogy amilyen a mosdó, olyan a törülköző, gyakran már késő. Megnyugtathat persze minket, hogy sok beszédnek, sok az alja, de azért elgondolkodtató, hogy más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem látja meg sok embertársunk. Vigasztaló, hogy bolond likból, bolond szél fúj, s tudjuk azt is, hogy egy bolond százat csinál, de erőt adhat, hogy sok lúd disznót győz. Amelyik kutya ugat, az nem harap? Azért jó lesz óvatosnak lenni, mert vak tyúk is talál szemet. Előbb csak kerülgeti a kérdést, mint macska a forró kását, de a vér nem válik vízzé, ezért lecsap, s sosem lesz farkasnak bárány a fia. A magát másoktól magasabb rendűnek, okosabbnak és csalhatatlanabbnak tartó ítélkezőnek éles a nyelve, mint a köszörült kard, de minden csoda három napig tart. Bátraké a szerencse, a bors is kicsi, mégis erős! Nyugodjunk meg, mert egy fecske nem csinál nyarat. A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. A sors igazságos, mert aki másnak vermet ás, (gyakran) maga esik bele. Az irigyünk, bírálónk, másról könnyen és meggondolatlanul véleményt alkotó jóakarónk egyszer csak megtanulja, hogy hallgatni arany. Az igazságot nem lehet véka alá rejteni. Aki a kákán is csomót keres, egyszer alaposan megtapasztalja, hogy kölcsön kenyér visszajár, s az nevet igazán, aki utoljára nevet.
Ne szólj szám, nem fáj fejem!
05. Klotz Mária: Moralizálás
Szerinted –
mások felett
van-e jogunk ítélkezni,
saját álláspontunkat
erőszakkal képviselni?
Érzelmi síkon hatást gyakorolni,
más tettét eltaposni?
Bizonyára nem.
De: az igazat mindig ki kell mondani
még akkor is, ha kellemetlen.
Nincs két egyforma gondolat,
ettől egyéniség minden ember.
„Én nem fogom be pörös számat.”
tudod, már a költő is tudta,
hirdette, közhírré tette, írta.
Hallod a szavam?
én véleményt alkotok
te a tiedet elhallgatod
ő is kimondja
amit gondol,
mi hangosan üvöltünk
ti továbbadjátok
amit hallotok,
ők már nem is mondják,
csak a többieket utánozzák.
Én, te, ő, mi, ti, ők
mindannyian
befolyásolhatóak vagyunk.
Ne legyünk,
egyéni lénynek születtünk
van énünk
véleményünk,
ítélőképességünk –
e szerint éljünk.
Egyetértesz?
06. Varga Katalin : Miért teszi ?
Oly könnyű ítélni, még ha fáj is az igazság.
Mert tudom, gondolkodni kellene, miért teszi.
Meg kell hallgatni a másikat, mi a valóság.
Ő így gondolta jónak, tán más is észre veszi.