Válaszra méltató 07.

MEGVÁLASZOLANDÓ KÉRDÉS:

“Fellázadok-e szenvedéseimben, 
vagy bámulok, amíg legyűr a vész, 
mint a hajós, ki tűnő partra néz?… “
(Kosztolányi Dezső)

01. Kovács Ádám Máté: Költői válasz

“Fellázadok-e szenvedéseimben, 
vagy bámulok, amíg legyűr a vész, 
mint a hajós, ki tűnő partra néz?… “

E költői kérdés balsorsában
régóta tépi lelkem a bánat,
ahol nem segít az önsajnálat.

Kínok és nyomorúságok között
becsülöm-e annyira magamat,
hogy lebontsak tétlenség-falakat?

Segítségem a tudatos döntés,
mert eddig is én voltam a hibás:
mostantól boldog leszek, nem vitás.

Az élet szép, mit eddig is tudtam,
kérdésed újra nekem szegezed?
Költői válaszom a szeretet.

02. Kalocsa Zsuzsa: Fellázadok-e?

Az élet nehéz útvesztőiben
vajon fellázadok-e, vagy csak tűröm?
Sodorja messze az árva lelkem,
üldöz a sors, pedig nincs semmi bűnöm.
Bánat és csalódás éveken át,
fájó a lemondás a célom előtt,
vagy bámulom a sötét éjszakát,
mint hajós, ha vihar dúl feje fölött?

03. Varga Katalin : Ne add fel !

Nagy költő kérdésedre ilyen választ adhatok.
Lázadni kár; lelked ereje téged sosem hagyott .
Szenvedni kár , ne hagyjad , hogy
így legyőzzön a vész.
Hajód már sosem süllyed el, hiszen jön a révész .
Segít az írás; a lelkierőd veled marad.
Győzni fogsz, ha így bátran nem adod fel harcodat .

04. Keczely Gaby: Célunk van

Igen, fellázadok, hisz így szeretném!
Nem bírom ki a szenvedést ma már.
Nem várom meg, amíg legyűr balga vész,
pedig lehet, ez könnyebb út talán.

Te gyilkos kór, a bűzös lélegzeted
nem várom meg, hogy újra rám találj.
Te bűnös sátáni sarj – kímélj engem!
Én ellenállok néked, bárhol járj!

Elképzelem, valós soha nem voltál,
de ez csak álom, tűnő gondolat
s eloszlik, köddé válik mint minap.

Csak bírjuk ki, ne váljunk áldozattá!
Hitünk magunkban nem bizonytalan!
Erőnknek nincs vége, ha célunk van!

05. Kisznyér Ibolya: Elszántság

Az élet küzdelem, a sors irányítja,
s amikor zárva lehetőségek kapuja,
elfárad a test a kilátástalanságban,
lélek darabkái hevernek, lenn a sárban,
önbecsülés morzsái apró homokszemekben,
akkor az égbolt cseppnyi kékje villan,
sötét felhők közül, mint napsugár fénye,
a remény szivárványként ragyog, vedd észre.
Égi, földi segítők feléd nyújtják kezeiket,
nem lehet, hogy csupán fájdalom érhet.
Álmodban angyali hangok bíztatnak,
szép képek eléd vetítésével vígasztalnak,
változtass sorsodon, magadon, életeden,
indulj, kockáztass, győzd le a félelmedet.
Barát, ki a helyzetet tisztán látja,
néhány mondata, életösztönt kiváltja.
Mindent átérző gyermek vádló tekintetében,
lelkiismeret felébred éledező szívben,
segít elengedni idealizált szenvedéseidet.
Hosszú út vár, menteni a még menthetőt,
elnyerni gyermeki, őszinte én igaz igazságát,
önerőből, hitből, egyedül is, lét szabadságát,
hisz nem győzhet a sötét, az aranyló fehér felett.

06. Dobrosi Andrea: Válasz Kosztolányinak

“Fellázadok-e szenvedéseimben,
vagy bámulom, amíg legyűr a vész,
mint a hajós, ki tűnő partra néz?,,,”

(Kosztolányi Dezső)

Napok nehezékeit pakolgatja
elém múló idő szorgos inasa,
hozzá talán tűnő partot is épít,
tán kacag, talán sír egy szenvedésnyit,
de tudja, micsoda erős a vállam,
terhem azért kapom, hogy azt kiálljam.
Igen, olykor tűrni tulzónak tűnik,
önsajnálatomba merülök – fülig,
ám végül a hit felszínére érek,
hol izmos inasok búgnak reménynek,
mert semmi sem tesz boldogabbá annál,
mint miben úgy éltél, hogy belehaltál.
Ha bámulsz, ott van benne lázadásod,
a vész az, ha legyűrnek bambulások.

07. Vitos Irén: Bátorító

Szíved töltsd meg hittel,
S az reményt vajúdik.
A céltalan lét erőtlen,
Ha „mindegy”, elbukik.

A küzdelmet irányítsd,
Ne fecséreld sorsodat,
Ha bátorság cserben hagy,
Kitartás kell, s akarat.

08. Klotz Mária: Egyedül

Tudod, a sorsod ellen lázadozni
nem érdemes,
úgyis úgy történik minden, ahogyan
a Jóisten szerint helyes.
Tudod, kitörni valamiből,
szinte lehetetlen,
próbálkozhatsz, de felesleges,
életed a világegyetemben csepp a tengerben.
Tudod, menekülés a szenvedésedből
úgyis hiábavaló,
ha megtalál a baj, szorít, leteper,
nem segít a kegyelem.
Tudod, ha elér a vég,
csak magadra számíthatsz,
hiába van jóakaród, társad,
haláltáncot csak egyedül járhatsz.

09. Klotz Mária: hiába

lázadás ereje
szenvedés kerete
életlánc forgása
segélykiáltás hangzása
haláldal zúgása
vírus támadása
vészharang kondulása
testek vibrálása
éhezés elviselése
jobb élet keresése
bombák robbantása
emberélet kioltása

lázadás mindezek ellen
lehetetlen
törődj bele
okosan élj együtt vele

10. Klotz Mária: Fel a fejjel

Ne csüggedj, ha elér a baj,
ha életed kilátástalan,
bízz magadban.
Ne bánkódj, ha mindennek vége,
ha úgy érzed, segítség kéne,
hát kérj, észhez térj.
Ne sírj, ha fáj a szív,
ha bánt a bánat,
ölelj, ha vágyódnak utánad.
Ne félj, ha egyedül maradsz,
ha okos vagy, a fény felé haladsz,
fel a fejjel, már pislákol!

11. Mayer Zsó: Remény

Pirkad, egy új nap kezdete
Remény: tán’ jobb lesz,
Mint a tegnapok gyötrődése
Egy lépés, majd kettő, s ez
Már szebb holnap, holnapután,
Nem bámulok, kitárom kapuját
Noszogató érzéseimnek, elindulván
A fejlődés göröngyös útján.
Hosszúnak tűnő idő, de valóság!

12. Horváth-Tóth Éva: Kakukkmadár

A tűnő napba beleréved
az alkonyat és szürke tollát
borzolja az üres fészken,
a szél süvít a fák között.

Talán onnan hullnának elém
a gondolatok? Mint haldokló
nyár sóhajt az ágak hegyén
a burokba gyűrt szenvedés.

A félelem magja gyökeret
eresztett a szívem talaján,
mint rigó a kakukkot, etettem,
s lassanként kinőtte a fészket.

Hagyhatnám, hogy felemésszen.
Dajkálhatnám aortám ágán
ringatva otthonát – reménnyel
mohó csőrében -, tétlenül.

Hagyhatnám, hogy szárnyra kapjon.
Repüljön messze, más fészkére.
Vagy csak a süvítő szélnek hagynom,
engem emeljen a magasba…

13. Reményi Tamás: Legyen célod s érte küzdj

Erőtlen akarat pusztaság s jajszó.
Testbe döngölt fájdalom: sajnáld magad!
Balsors irányította ló vágtató
Végzeted útvesztőibe belehajt.

Életed tengerén sodródik hajód,
Balga önimádat küzd a hullámmal,
Nyakadon a mentőöv: Calypso-csók…
A végtelen semmiségbe jut agyad.

Állj a sarkadra, ne nyafogjon lelked!
Akaratod fájdalmad fölött is győz:
Sohasem bújjál a napsugár mögé!

Szívedet hiteddel örvendeztesd meg,
Meglásd, léted egy szebb világban köröz,
A megváltás repít, de még messze a cél!

14. Kutasi Horváth Katalin: Sarcként

Konok a sorsom,
így illik hozzám.
Makacsul teszem a dolgom,
de annyi bánatot hoz rám…
Sok mindent rám mér,
szerencsém elhagyott már rég,
nyelek és egyre csak tűrök,
annyi mindent leszűrök,
alkalmazkodom enyhén,
s fittyet is hányok olykor!
Ha szűkebb a tér,
mit behatárol a korlát,
azon belül próbálok hát
szabadabb lenni…
Lázadok mégis néha,
hogy lehet Fortuna
ennyire léha,
hisz mennyivel
egyszerűbb lenne
a küzdelem, hogyha
csak azon múlna
a szamár ember sorsa,
hogy farkasként vonyít a holdra,
vagy ölebként simul végül a porba…
Hogy mennyire teszi ki lelkét,
mennyire szívós a harcnál,
hogy mennyit ér majd a sarcnál…

15. Dobó Georgina: Ady, József Attila, Kosztolányi szabad idézeteivel

“Fellázadok-e,” ha bánt az Élet, vagy tűröm gyötrődéseit, kínzó kínjait.
“Fellázadok-e”, ha arcon ütsz fájón égő Szerelem.
Csak “bámulok” “szenvedéseimben”, kardom letettem, hisz minden ellenetek vívott harc értelmetlen.
Csak “bámulok”, nézem képeid, közös fotóink, tovasuhanó autóid…
S fájlalom minden kegyes Ajándékodat te rothadozó, posványos földi Lét.
Csak “bámulok”, nem látok, nem teszek már semmit, “úszok mint dinnyehéj a Dunában”. “Had csacsogjon hát a felszín”, de emelkedjen a mély, “hogy ne gyűrjön le magával a vész”.
Nézem a partot, hajóm “Új vizekre” tér, zátony nem leli útját, sem más szenvedély.
Látom az Új Világot, belépni félek még, 
Hisz jobbat nem hoz, az is csak kínt, szenvedést.

16. Gáthy Emőke: Lázadok

Olykor sok minden
Változásért kiált
Még Földanyánk
Is lázad
Forró láza mint láva
Mos el világokat
Hurrikán cunami
Könnye izzadtsága
Én hétmilliárd gyermeke
Közt egyik atomnyi lánya
Miért szégyelljem
Bánjam
Ha néha bennem is lázad
Mit igaztalannak érzek
Ám ilyenkor kegyetlen szenvedek
Hisz a született Mérlegek 
Alapigénye szeretet
Egyensúly
Harmónia
Béke
Nem ritkán mégis
Csak lázadással lehet
Lázadással kell
Egyensúlyba hozni azt a mérleget
Mert nem csak a test szenvedhet.
Sőt gyakran ész és érzelem
Sokkalta jobban szenved.