MEGVÁLASZOLANDÓ KÉRDÉS:
- Szabóné Horváth Anna: Az értelem karma
Héjázna, mint éhes keselyű,
vérben úszna csúfos szó, s betű.
Vádüvöltő lélekfoszlányok
támadnának ránk, mint sárkányok.
Fájdalmat szülne, mutatna célt,
húsunkat zabálná puszta lét…
Fogva tartana egy rémálom,
rendet rakna tébolyvilágon.
Nem védene vagyon, sem a rang
Meggondolt lenne kiejtett hang.
Rettegne a bűn, az elnyomás,
s tán’ lenne emberi méltóság.
- Kisznyér Ibolya: Értelem érzelme
Az Idő nevel, kényszerít,
alakít embert, mindig tanít,
tudós kutat, fellel újakat
átír megdönthetetlen tanokat.
A Sors kijelöli az életutakat,
gének meghatároznak módokat,
tapasztalat érlel egyéniséget,
átélt igazságtalanság személyiséget.
A változás örökké ható törvény,
magas elvárás útja a magány,
kétkedésre késztető a hiány,
támogató baráti szó utáni vágy.
Az értelem a tudat hatalma,
önigazoló logika magyarázata,
nincs más válasz, mint önmaga,
meddő szándék canossa járása.
Bántó, bánó, eltévedt bűntudat,
megbánás helyett morc öntudat,
zseni érvelése, monológ disputa,
önnön igazsága szigorú dalnoka.
- Gáspár Klára: Elmentél
Elmentél.
Nem törődtél a hátrahagyottakkal.
Egyszerűbb volt mindig mást okolni
rossz döntésedért.
Mélyen a lelkekbe taposni
elrontott életedért.
Az álmod többször szertefoszlott,
mert nem, vagy rosszul tettél érte.
Nem fogadtad a jó tanácsot,
csak süllyedtél egyre a mélybe.
Elmentél.
Nem szántad anyádat sem.
Haragod mindenkire lesújtott.
Előbb apád, majd nejed,
s követték őket a barátok,
mind, ki nem értett egyet veled.
Az egyetlen, ki végsőkig kitartott:
anyád, ő is elhagyni készült téged.
Ha bántottad, szomorún mosolygott,
mert gyötörte őt hűtlenséged.
Elmentél.
Nem siratod gyönyörű gyermeked sem.
Haragod rá, az ártatlanra hullott.
Mi maradt neki belőled?
Egy gyűrt fénykép,
melyen arcod elmosódott.
Nem ismeri a hangod,
Értetlenül nézi sírod.
Csak egy kis tavat keres,
ahol emlékében veled pecázott.
Elmentél.
Pedig akár boldog is lehettél volna.
- Varga Katalin: Ha szívedre hallgatsz
József Attila kérdésére mit is írhatnék?
Kedvenc költőtársam, tán ekképpen válaszolnék.
Mi lenne, ha győzne a szeretet, a szív szava?
Nem az értelem vezérelne, észre hallgatva.
Józanság iszonyú karma nem létezne soha.
Szerelmesen se lennék olyan józan ostoba.
Ölelj, mosolyogj, ne gondolkodjál annyit többet.
Győzzön a józanság és az önzetlen szeretet.
- Dobó Georgina: Te
Éjjel és nappal munkálkodik bennem ” az értelem iszonyú karma”
Az őrületbe kerget.
Védeném magam, de nem lehet.
Csak nézem a napsütésben kacagó embereket.
Balga nevetesük agyamig hatol,
Leereszkedem hozzájuk, hagyom.
Engedem sodródni magam:
Téged, hozzám, bennem.
Könyörülj meg!
- Jószay Magdolna: Döntés
Nem lenne örömünk maradéktalan,
ha szívünk kimaradna, és csak az
eszünk játszana…
“mert mi lenne, mi történne, ha
mindig magunkba marna az értelem
iszonyú karma?”
Nem, ez nem hiányzik. Most, miután
döbbenten eszméltem, hogy az élet csak
percek játéka,
azt hiszem, a szív a döntő. Ne fonja be
életemet a logika és ész kegyetlen
kiszámítottsága.
- Dobrosi Andrea: Ugyan, mi lenne…
“mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyu karma?
/József Attila/
Ugyan, mi lenne Attila,
körmöket növeszt a világ,
elég, ha azokkal int ma,
csak nem a Szénán, a Blahán.
Unottan nyikorog annyi
lesajnált sárga villamos,
azokon úgy sikk utazni,
csak bólogatni ildomos.
Már ha lesütött fejünkből
közben ki nem csöppen az ész,
az okostelefonból dől
valami megváltó penész.
De értünk. Mindig és mindent.
helyét hamar megtaláljuk
elbújt emésztéseinknek.
Nem is kell kiabálniuk.
- Buday Anikó: Sokszor jó csak bambulni
Sokszor jó csak bambulni,
semmire sem gondolni,
kérdéseket nem feltenni,
válaszokat nem visszavárni.
Kell a szó, a gondolat,
csak néha unod már a gondokat,
jó befelé fordulni magadba,
csendben ülni egy szobában.
kell az értelem, ha van
mellette érzelem.
érzelem nélkül sivár
az értelem, olyan, mint
a kiszáradt fa egy
dúsan növő réten.
Sokszor jó, csak szó nélkül élni,
jó a fejedet egy kicsit kiüríteni,
kitakarítani a fáradt, öreg gondokat,
újra feltöltődni, jöhet a friss gondolat.
- Márton Csilla: Talán…
Mi lenne, mi történne?
Kérdés és tudatosítás!
Értelem, valóság, vívódás,
roham, megkönnyebbülés,
bocsátás, és irgalom.
Aztán a megértés, amikor a kép
összeáll, a könny tisztára moss,
a lélek felszabadul,
ártatlan örömében nevet és újra
ad egy esélyt, hogy elkezzen
száguldva szeretni.
Úgy ahogy eddig még nem mert,
mert ott állt a korlát, a kudarc, a stressz,
a félelem, a szégyen.
De már megértette a karma, az értelem, a minőségi élet!
S ha magunkba marna az értelem iszonyú karma,
máris tudhatnánk értékelni a jelen pillanatát!
- Keczely Gaby: Mennyi bántás
Mennyi bántás van
a szavakban.
Ne emészd magad!
Nem voltál más,
csak egy kaland!
Csak alkottál kézzel,
mint mindig.
Átsejlik életed
a semmin.
Megbántottalak,
de igazán kár volt.
Hullócsillagod
magaddal rántott!
De ne említsd
az isteneket!
Nem hajlok feléjük,
és nem is lehet!
Mennyi felesleges év
vonult el,
amit a sok szenvedés
belénk vert.
Nagy nyomás alatt
a fájdalom,
a harapós harag
s a vérszomj
egymással szembe állított.
Kőszíved máris belefojt,
akár egy kanál vízbe is…
Miért magunkban
találnánk hibát?
Egyszerűbb, ha a másik
és mindig ő, aki hibázik.
Mert mivé válnánk,
„ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyú karma?”
- Horváth-Tóth Éva: Pillecsoda
Kabócadalt fodroz a rét,
ecsetpázsit zöld fűtaréj,
piros pipacs szép pendelyén
nyarat dajkál az esti szél,
fényjátékkal zsong a bogár,
mint földre hullt csillagpilács,
pók fonalán göngyöl csendet
ekegúzsra csipkét hímez,
akácfürtben mézes bibe
a szirmain holdfény pihen,
lombot s csodát ringat a szél,
mint az anya a gyermekét,
lágy neszeket pilléz szívem,
szunnyad benne a szeretet,
nem kell értsek, elég hinnem,
sosem hagy el engem Isten.
- Körmendi Rita: Ki nem mondott szavak
Gyötrő kínok közt vergődne,
Oly sok szív és elme!
Belemarna s küzdene,
döntések és igazság végzete!
Szavak áradata toporogna,
Kimondatlanul, nyomorogva!
Nem mernének özönleni sorokba!
Rettegnének, hogy jön az értelem
iszonyú karma!
S beléjük, beléd! s belém marna!
Talán mindenki magára maradna!
Vagy magába nézne néhány elme tulajdonosa,
Lehet, hogy másnak is lehet igaza?!
- László Orsii: Ki nem mondott szó
mert mi lenne, mi történne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyú karma?
és amit gondolok azt végre kimondhatnám,
nem tartanám oly keservesen magamba..
elmondhatnám végre, hogy mi az amit érzek, mikor minden nap látlak
anélkül, hogy hazudnom kéne ennek a
kerek nagy világnak
mert azt cselekszem. .s valahol mélyen
tudom,hogy te is így teszel
látom, miként nézel napról – napra bele
szenvedő szemembe
kimondhatnám végre azt az óriási nemet,
nem gondolva arra, hogy mit hoz a holnap
csak élni az életet úgy, ahogy én akarom,
veled s többé nem kéne hazudnom.
- Kutasi Horváth Katalin: Lélekvallató
Pusztulásba ragad
az értelem karma,
nem visz rá a lélek,
cselekedni félek…
Próbálom rejteni,
amit súg a szívem,
akarok eszemre
hallgatni szelíden,
tisztességem szorít,
lelkem túl érzékeny,
őrizgetné szépen,
a múltra féltékeny.
Ha fel kell számolni,
amit dédelgetett,
inkább én végezzem,
űzve félelmemet,
a józan ész hasít
emlékeim közé,
nem enged belátni
érzelmeim mögé…
Lesz tán ily pillanat,
talán egy-egy óra,
nagyobb úr a lelkem,
ő fog vallatóra!
- Mayer Zsó: Érzelem és értelem
Sokáig hallgattam szívemre
Tetteimet érzelem fűtötte,
Néha józanság világosított fel,
Mégis hittem a keserédes
Szerelem ízében.
Hirtelen belém mart „az
Értelem iszonyú karma”
Valóság kerített hatalmába,
Győzött az ész józansága,
Kihűlt érzelmeim lángja.
Gyötrelmeim érettebbé tettek
Sebeim sajgón, de gyógyultak
Fájdalmat nem érzett heges szívem,
A tükörben szemen hamis álmokat
Nem látott, nem kergetett.
Mégis jó volt lila ködben élni
Az álboldogságban úszkálni,
Háborgó víz hullámain ringani
Jövőmben mámorittasan hinni,
De legjobb a realitás talaján állni!
- Klotz Mária: ráció-győzelem
verbális verés
néha rosszabb mint a pofonütés
egy rossz kijelentés
bűnbak keresés
mondjuk a magunkét
türelem a tét
az meg nincs
pedig nagy kincs
verbális verés
néha fájdalmasabb mint a megtévesztés
lélekdöfés földre döngölés
fájdalomtüske döfködés
kellemetlen köpködés
önuralom a tét
az meg nincs
pedig nagy kincs
méreg-tüske szúr belénk
szó-zuhatagot később felednénk
még remegünk a dühtől
ájulásig fulladozunk
csak mondjuk és mondjuk
át nem gondoljuk
harag bújik belénk
dühösek vagyunk miért is értenénk
férges-félelem
érzelem fölött győz az értelem
belénk marva agyunkon átsuhan
elménk hirtelen helyre zuhan
sértettség helyett észhez térünk
elnézést kérünk
másnak és magunknak ártunk
őrjöngésre hallgatás a legjobb válaszunk