- Kristófné Vidók Margit: Újév küszöbén
Derűs órák, bánat percek,
emlékekké válnak lassan,
múltba vesző pillanatok,
tiktakoló idő ballag.
Szelíd hang suttog füledbe,
“most segíthetnél másokon”
tiltakozol; “nem érdemlik”,
értelmed egyre háborog.
Tested, és véred is lázad,
inkább eszedre hallgatnál,
hisz összetörve a hited,
mibe majdnem belehaltál.
Mégis az újév kezdetén,
ne vidd haragod magaddal,
ne vádolj, és ne fogadkozz
dühtől elfúló szavakkal.
Mázsás súly a vállaidon,
szabadulj meg hamar tőle,
megbocsátás öröm lehet,
ha mindez szívedben dől el.
Vigasztalódj, nevess, kacagj,
szárnyaljon lelked szabadon,
a képzelet valót teremt,
hol reményfolyam kanyarog.
Elengedni sértettséget,
gyűlöletet, bosszúvágyat,
többé utána sem nézni,
bűntudat így már nem bánthat.
Tiszta lappal indulsz újra,
bár érhetnek csalódások,
javíthatod múlt hibáit,
ne érjenek támadások.
Újév aranyfátyla lebben,
titkot rejt hajnali égbolt,
ígér még ezernyi csodát,
halványul egyre a ködfolt.
- Szabó Eszter Helka: Válaszfélék Petőfi Sándornak
Itt az ideje, hogy megbocsássak, hisz’ a lét olyan ingatag, tudásom meg oly kevés, hogy megítéljem, ki miért vét, ezért inkább nem ítélkezem, a csetlő-botló lépteket el kell engedni,
úgy hiszem, de gyilkosoknak meg nem bocsátanék semmi pénzért, bűnhődjenek mások elveszejtéséért.
Bűnözők, árulók nélkül is egyre fogyunk, csak maradjon meg minden bizalmunk, hitünk,
anélkül az űrbe szédülünk, ahol valaki ott vár és nem fáj, ha vétkeztek is ellenünk.
Biblia írja,
dobd vissza kenyérrel – de
nincs bűnbocsánat.
Dobd vissza kenyérrel!
Vétek vétket, bűnt
szül – így halad.
Megszakad?
- Mayer Zsó: Remény egy szebb jövőben
Múlóban az év napjainak vihara
Hajód óriási hullámtarajon lovagolt,
Lefelé, még háborogva kúszott,
De a víz csendes nyugsága
Lomha vigaszt nyújtott.
Bocsásd meg bűnét ellenségnek,
Barátnak, lelked így lesz szabad,
Hagy magad mögött zűrös múltad,
Így nézz reményteli jövődnek elébe!
Felejtsd el kínnal teli keserved,
Temesd el búdat, bánatodat
Légy szabad akaratú ember
Bízz a szebb jövőben, s akard!
Ha éjfélt üt az óra
Egy fohászt mondj el,
Lépj a tettek mezejére
Járd göröngy nélküli utad!
- Győri Nagy Attila: ünnepnapok
mint folyónak a vízesés, homoktengernek az eső
hol szivárvány ragyog a kékségben,
több szempárt vonz,
hol pipacs nyílik a réten,
ott felragyog a szív,
hol szamóca érik bokrok tövében,
édesebb az élet
a hétköznapok szépségére
is kell néhány korona,
mint dobos tortára a cukormáz,
mint zsíros kenyérre a hagyma
ami értelmet ad a várakozásnak,
tartalmat az emlékeknek,
reményt a találkozásnak,
ünnepi ruhát a léleknek
mint folyónak a vízesés, homoktengernek az eső
- Kristófné Vidók Margit: A válasz benned van
Kérdésre a választ,
csak szíved tudhatja,
ki annyiszor lázadt,
felébredt tudattal.
Ha magadba mélyedsz,
láthatod mi helyes,
és lassan ráébredsz,
gyógyulnak a sebek.
De miért is tennéd,
hogy cipeld haragod,
nem erre születtél,
más a feladatod.
Újévet kezdeni,
tiszta lappal szabad,
bocsásd meg tetteit,
annak ki ingatag.
Tegnapok árnyai
követnek dacosan,
göröngyös útjain
emlékek fagyosak.
Addig, míg rád tapad
a fájó sértettség,
míg nem vagy önmagad,
uralnak téveszmék.
Hagyd most magad mögött,
mi gúzsba köt téged,
köszönd; a jó győzött,
kívánj békességet.
Tárd ki a szívedet,
szárnyaljon a lélek,
bocsáss meg éveket,
bocsáss meg a népnek.
Őszinte szeretet,
járjon világodban,
terhed, ha leteszed,
nem leszel áldozat..
- Horváth-Tóth Éva: Tiszta lappal
Tegnapok zörgetnek
kis szobám ablakán,
kitekintek rajta, s lám
ott ácsorog a járdán évem
zsebében sok emlékkel.
Hát vége van ennek is.
Mert vége. Nem kérdés.
De hogy „na, végre már”,
vagy netán „jaj, de kár”?
Elkél most a számadás.
Visszahúzódok magamba,
hogy átnézzem aortám
minden zegzugát, pitvarát,
de főleg a bal kamrát,
ott tán a lélek lakik,
legalábbis azt mondják.
Volt, ami volt, mind elmúlt,
szánni-bánni minek már?
Hagyom, hogy ereimben
a megbocsátás lüktessen,
s haragot szívem tovább
a jövő évre ne vigyen.
Csak egy lapot kerítek,
tiszta, hószín fehéret,
s mikor az újév ébred,
én is azzal ébredek.
- Dobó Georgina: Nincs felelet
Válaszom a csend, s a szabad akarat szele,
Dönts Te, mit érez szíved!
A haragot tartani neked fáj jobban,
Bosszút állni, rossz tanács!
Mit is mondhatnék hát?
Csak saját példám hirdetem.
Itt az óév végső perce.
Én is azon révedezek,
hogyan tehetném jobbá az életemet.
Neked is ezen jár eszed!
Meg akarom bocsátani a világ bűnét ellenem.
Kezem imára evégett emelem.
Szeretnék békében élni magammal és veled!
Atyám, bocsáss meg mindent nekem!
Felejtsük el ma mindnyájan a rosszat,
s kezdjünk új életet!
- Újesztendő küszöbén
(válasz Petőfi Sándornak a Szilveszter éje 1847-ben című versére)
Újesztendő küszöbén
újra éled hit, s remény.
Ami rossz volt, elfeledjük,
ami fájt, az eltemetjük.
Tudnunk kell-e megbocsátani,
haragunkat elfelejteni?
Meg kell tennünk, hisz’ nekünk fáj,
ha szívünk haragot táplál.
Tudjunk a jövőnek élni,
próbáljunk meg továbblépni.
„A harag rossz tanácsadó” *
mire hát a düh, s szitokszó?
Lásd: a gyűlölet és a harag
oly gyorsan felemészti a szeretetet.
Mire mindezt észrevennéd,
már megkeseríti az életedet.
“Zsarnokoknak s rabszolgáknak” **
valóban nem lehet megbocsátani,
De jóbarátnak ki ellenünk vétett,
baráti jobbot kell most nyújtani.
Indulj hát vele az új esztendőben,
harcoljatok vállvetve már ezután.
S közös lesz a győzelem, s dicsőségetek,
melyet a zsarnok sem vehet el tőled talán.
*magyar közmondás
**idézet a versből
- Kalocsa Zsuzsa: Ne pazarold
Őszintén örülj az új évnek,
jónak s rossznak talán már vége.
Ne bántson volt-e ellenséged?
Leljed meg a holnapi fényben,
amit egy barát nyújt majd néked!
Ne pazarold időd ellenségre,
de, hibáját vesd a szemére!
Megbocsátani oly jó dolog,
újév napján így leszel boldog.
Mutass példát, emberhez méltón’
tán’ ő is, magába néz fájón,
s rájön, hogy az élet milyen szép,
elpazarolt hitet és reményt,
hisz az élettől semmit nem remélt.
- Dobó Georgina: Meghalt ma valami
Meghalt ma valami bennem, vége lett egy évnek.
Eltűnt a varázs, hogy jobb dolog vár jövőre.
Álom! Szivárvány, hogy új út jár.
A kopott régi érkezik. Vagy jobb tán?
Nem hiszem!
Elmúlt, tudhatnám, mai fejjel mégsem érzem,
Csak azt, hogy idén is a pohár tele!
Ismét csak bántottál, hiába minden ábránd!
Hogy szebb holnap lesz, barát!
Nem hiszem!
Szilveszter napján mindenki fogadalmakat tesz.
Mit persze a legtöbbször nem tart meg.
Idén szívem csak egyet kíván,
Legyen erőm elnézni minden hibád.
Menni fog vajon?
Talán!
Január elseje van, már most úszik minden varázs az éjben,
Kimondott és elhallgatott imák! Parány erény, vajon tett lesz
Belőle, vagy örökké tartó harag, egy kampány,
Melyben mindenki veszít, csak nem tudják, és ez kár!
Haragot szül minden zsolozsma, kegyhely,
Most az összes rosszat engedd el!
Létezik Bűnbocsánat, csak vegyél észre mást
Ne csak a magad igazát skandáld.
Mit teszel, szabad az akarat, nemrég Érted el,
Működik a sajtó, az írott szó egyre közelebb,
Júliád bántott vagy valaki más?
Szerelmed szava a lényeg, az a palást,
mely minden mástól óv és véd,
Hát csak Őt reméld, lelkét féltsd!
Minden ellenségednek bocsáss meg!
Addig, míg vad szíved hangosan ver!
Ez parancs,
Nem más!
Ember, hát kivétel nélkül bátran játszd!
- Kemény János: Ne
Ne bocsáss meg, Bátor Sándor,
kérlelhetetlen maradj,
így ismerünk. Elnyomókat
ismét üstökön ragadj
e napon is verseidben
ó és újabb években.
Lángoló lelked ragyogjon,
hihessünk még fényedben.
- Kutasi Horváth Katalin: Hogy bocsájthatnám meg…
Eljött hát az év halála,
de mentséget nem talála
szívem arra, amit tettél,
oly sokszor semmibe vettél.
Nem figyeltél, mit is mondok,
egyre csak nőttek a gondok,
befalaztad a lelkedet,
elfordítottad fejedet,
eltitkoltad, mit gondoltál,
közönyös és néma voltál.
Nem érdekelt, mit is érzek,
hogyha mindent összevérzek,
nem is vetted volna észre…
érzéketlen vagy a szépre.
Álarcot vagy maszkot hordasz,
mindenre csak nemet mondasz,
nem adsz ki semmit magadból,
csak megvetés süt szavadból.
Hiába az új esztendő,
annyi szép érték veszendő!
Hogy bocsájthatnám meg neked,
hogy szívem semmibe veszed?
Attól, hogy új évet írunk,
befelé csak jobban sírunk.
- Gáspár Klára: Szilveszteri bocsánat
Jer keblemre, te hitszegő!
Boruljunk össze szeretettel!
Szavad mézes volt és csilingelő,
Mennyit hazudtál, ne feledd el!
Megveregetem a vállad,
Amiért felborítottad életem.
Valaha egyáltalán bántad
ahogy elbántál énvelem?
Szeretetben gyermekeimmel,
élhettem volna boldogan.
Ehelyett szívemben tövissel
éltem, és csomóval a torkomban.
Egyedül kellett megküzdenem
minden akadállyal.
Halványan még emlékezem,
hányszor aludtam el zokogással.
Mindezt megbocsátottam az újév hajnalán.
Aztán ahogy elmúlt Szilveszter mámora,
már nem bíztam abban, hogy eljő a kánaán,
újra emlékeztem a fájó szilánkokra.
Nemsokára jött egy újabb ígérgető,
és én ismét csapdába estem.
Kedves volt, és kényeztető,
nála végre vigaszra leltem.
Ő is elhagyott engem,
és ezt az álnok világot,
de ma, ebben a percben,
neki is megbocsátok.
- Takács László: Csak az élet
Zárjad le az évet tiszta méltósággal,
ne harcolj folyton az egész világgal.
Ki volt a barát és ki az ellenséged?
Csak az számít hogy zubogjon a véred.
Éljél ahogy az odafent meg van írva,
nem fontos még mi lesz majd sírodra írva.
Csak az élet az mi tele tiszta fénnyel,
töltsed meg hát te azt hittel és reménnyel.
- Kisznyér Ibolya: Tölgyfa szilveszter éjjelén
A kérdés ma sem lenne meglepő, csupán a kérdező,
szívéből írta alföld szépségét,”Szabadság, szerelem” dalát.
Ő, aki kérdezett: “Rabok legyünk vagy szabadok?”, s válaszolt,
aki hittel hitte, hogy “Föltámadott a tenger, a népek tengere”.
Ő, ki szólt “Ha férfi vagy légy férfi, Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted”…
A hős költő hű önmagához, számvetésre nincs szüksége,
kérdése a megbocsátásról költői, s nem ingó jelleme.
Ő csak nem-et mondhat, megvallva őszinte, égő magyar lelkét,
míg hétköznapi “minden jobb halandó” felelhet lágyszavú igen-t.
- Keczely Gaby: Ha az év vége…
Ha az év vége közeledik,
elgondolkodhatunk azon,
milyen fogadalmakat teszünk,
azon a szép neves napon.
Új életet hogyan is kezdjünk,
kiket vonjunk be oly nagyon,
milyen dolgoktól válhatunk meg
s szívünk mihez ragaszkodjon?