Keczely Gaby: Fenn a magasban
Gáspár Klára: Landolás
Egy
újabb
kaland
vár reánk.
Hajrá! Útra fel!
Hallgassuk csak
vidáman, ahogy a repülő
a felhők fölött énekel. Karjait
kitárva repeszt a kék égbolton, és a napnak fényes
sugarai táncolnak a csillogó szárnyakon. Látjuk, ahogy lassan
törpülnek a házak, majd a széles mezők is egyre
kissebbé válnak. Szinte
már csak egy vékony
cérnaszálnak tűnik,
ahogy kanyarog a
Duna. Majd egy
kis idő múlva
előbukkan
az Alpok
hófödte
csúcsa.
Hamarosan
már körvonalazódik
a csodaszép tenger. Ekkorra
már minden szív hevesebben ver.
„A süllyedést megkezdtük” szól a kapitány.
Mindenkit ma Szicília szeretettel vár.
Vár.
Petres Katalin: Repülni jó
Jó
messze
a felhők felett
távoli vidékekre
sebesen elutazni
elfelejteni a talajt
legyőzni minden félelmet aggodalmat átadni magunkat
a modern technika vívmányainak, belefeledkezni pár óra
könnyed lebegésbe
izgatottan várakozni
a sikeres landolásra
lenézni a magasból
a térképszerű tájra
berepülni a habos
fehér felhőkbe
nem örökre
Kutasi Horváth Katalin: Ólomsúlyok
Szabó Eszter Helka: Amerika felé
vágyálom
felrepülni rajban
olvasatlan
e-mail az ég állást rejthet
a pillanat mikor még reszketeg remény a lélek
most megnyitja a vágy csatornáit
egeket kékít óceán fölött
haltestű gép
bálnába bújó
múltbeli kép
az élet
bölcsője
tenger
minek ide
az ember
Dobó Georgina: Korfu
Tudod,
Van, hogy a hév
Magával ragad, és nincs
Kiszállás. Megesik, hogy a vonat
Sokat késik, de te ennek ellenére is vársz
Rá. Előfordul, hogy érzéseink szárnyán szállunk
Tova, a messzeségbe. Talán Korfu szigetére. Jártál már
Ott? Én egyszer igen. Nyári gyakorlat volt, sokat dolgoztunk a
Napsütötte tengerpart homokján, a standon. Emlékszem,
Tátott szájjal néztük a repülőket. Itt van a világ
Legrövidebb és egyik legforgalmasabb
Leszállópályája. Féltünk a landolástól.
Szerencsére nem lett baj. Hazafelé
Könnyebb volt-e szívünk: nem tudjuk.
Táskánk telve szuvenírrel, elménk tömérdek
emlékkel. Schopenhauer filozófiáját adtad nekem
Induláskor. Persze, csak kölcsönbe. Elolvastam-e?
Hát nem! Első repülőútja volt sokaknak közülünk.
Budapestről indultunk. Sajnos éjszaka. Nem aludtunk.
Izgatottan vártuk az érkezést. Athén volt az első állomás. Innen
Ment mindenki a maga útjára. Ki Rodoszra, ki Glyfadára. Nagyobb volt a félelem és a drukk, a pánik.
Az út unalmas volt és rövid. Hamar megérkeztünk. 4 hónap robot, ugyanennyi kalandozás. Ezen a szigeten
Található a Sissi palota. Utólag, lehet, nem a legjobb ötlet volt biciklivel tekerni a dombra, fel. Elég meredek hely, lejtett
Rendesen. Kavoszban égett a bárpult, forró volt a hangulat. Akkor is, ha nem karoltad át az akkoriban még karcsú derekamat. Más
Tetszett, ezt hozta az Élet. Görög Őrült, így becéztek téged.
A hazaúton vegyes érzések kavarogtak bennem. Vágytam már vissza. Szerettem
Volna többször feladni, de nem tehettem. Frappék, koktélok és sok nevezetes étel. A
Muszaka felejthetetlen íze. Magyarosan rakott krumpli kicsit másképpen fűszerezve. Fura az élet! Egyik
Szerelmedet a másikra cseréled. Sokszor búcsúzunk, szerte ágaznak lépteink. Olykor találkoznak ajkaink. Sírok.
Ugyanúgy, mint akkor. Lengyelekkel és magyarokkal dolgoztunk együtt. Sok magyar élt itt. Érkezéskor mégis bőgtem.
Furcsa, ugyanakkor édes volt a magyar szó. Ékesebb, mint valaha, szívünk velejéig hatoló, könnyfakasztó. Nem tudtad, mikor jövök
Haza, csak annyit: talán, egyszer. Marasztaltak, engem azonban vonzott a tanulás, a honvágy, hazaszeretet, a félbe maradt iskola, a
Kollégium. Hoztam neked helyi nevezetességeket, pár bélyeget. Hanyagul felejtettem jegyzeteid között egy cetlit. Azt hitted, véletlenül,
De nem!
Elszállt egy csavar a gépből. Zuhanunk. 2006-ból is csak ennyi maradt!
Horváth-Tóth Éva: Repterek
most
itt állunk
egymással
szemben az
előszobában
várunk, csak
várunk, olyan
mintha volna
kis repterünk
saját bárral és
szép kilátással
a mélykék égre,
a tábláinkon az idő pereg,
villog a kijelző, hogy egyre kevesebb az,
ami még hátra van, és nekünk dönteni kell mielőbb, hogy
vajon ugyanarra a repülőre szállunk-e mindketten vagy a felhők fölé
egy másik vasmadár emel fel minket, ahol különszabadságot kortyolhatnak
majd a szívek, egymástól elszakadva, a jól becsomagolt bőröndökben utazhatnak
a közös emlékek
de csak a szépek
mint szuvenírek
egy ígéretesnek
induló utazásról
aminek a vége
a hajótörés lett,
amikor az idő
végleg elfogy
visszanézve
a repülésre,
ami igazán
számít majd
az úgyis az lesz,
hogy ki ült mellettem az
utasülésen és ilyenkor csak remélem,
hogy minden nehézség ellenére te leszel az, aki
ott
ül
Kutasi Horváth Katalin: Árnyak közt
Kalocsa Zsuzsa: Gyerekkori álom
Gyer-
mekkori
álmom
vált’ va-
lóra, mi-
kor felül-
tem egy
igazi gép-
madárra.
Csodás volt
a felhőkkel
lebegni, s mindent
fentről látni és csodálni.
Nap korongja tűzött, az ég kékje
lángolt, madarak dala velünk szárnyalt.
Emelkedett a gép egyre magasabbra, leküzdve
a félelmet, őriztem a szépséges pillanatot, amint suhantunk
a titokzatos, ismeretlen térben.
Emlékeim közt
felejthetetlen az
élmény,
a magasság átélése leírhatatlan
szépség, mint a Nap és a Hold ragyogása
az ég tükrén. S egy bárányfelhőn ringott
a végtelen,
s enyém lett
az emléke.
Thesaurus: Prognózis
