Pendzsi élménybeszámolója.

Ijedten rezzentem fel álmomból, amikor megcsörrent az óra április 7-én 
hajnali 4 órakor. Kipattantam az ágyból, zuhanyozás, kávé, öltözködés 
és indulás az állomásra. A hajnali csöndet bőröndöm kerekeinek 
zörgése verte fel. 
Debrecenbe átszállás, bár ne szálltam volna, mert egy eléggé piszkos, 
huzatos, hideg helyen utaztam Pestig. Végig vacogtam az utat. Pesten 
újabb átszállás, s még dél sem volt, én már a székesfehérvári állomás 
előtt egy napsütötte parki padon landoltam. Felhívtam Angelt, aki 
jelezte, hogy nemsokára érkezik, csak még előbb elmegy a cukiba az 
Anisse részére megrendelt tortáért. Az én csomagomba is ott lapult a 
meglepi torta, amit előző nap készítettem Anisse szülinapjára.
Nemsokára megérkezett Angel, majd "befutottak" Péter Erikáék is. 
Erika lábán dizájnos kötés "egyedi megjelenés", de mint kiderült csak 
egy vizes törölköző bedagadt bokájára.
Így aztán Erika és párja Laci, Angel és jómagam, széles mosollyal és 
két szülinapi tortával vártuk a "Nagyfőnököt" az állomáson.
Anisse végül megérkezett, s indultunk elfoglalni a szálláshelyünket. A 
csoport két hiányzó tagja, Dina és András is megérkeztek 
kis "városnéző kanyarok" után, a József Attila Kollégiumba.
Mivel négyen kértünk szállást, és két szobát kaptunk, még időm sem 
volt megkérdezni Anisset, hogy ? hálótársam mondd, akarsz e lenni?, 
máris egy szobába landoltunk, hogy Erikát ne válaszuk el párjától. 
Később aztán megbeszéltük, hogy ki horkol, s milyen mértékben, s 
megállapítottuk, hogy nem fogjuk egymás álmát zavarni.
Ezután elindultunk városnéző körútra Angel vezetésével, villantak a 
fényképezőgépek, s a látni valók örökítve lettek. Nagyon szép város 
Székesfehérvár, nekem főleg a régi házak, a múltat idéző épületek, 
szűk utcák tetszettek. Egy szobor viszont negatívumot váltott ki nem 
csak belőlem, ez pedig Petőfi Sándor hatalmas szobra volt. Félelmetes 
arca, s valami nem oda illő fehér felsőt épített rá a szobrász, mintha 
egy vastag fehér pulóvert húzott volna rá. Ezt meg kellett örökíteni. 
Oda is kuporodtunk mindannyian a szobor lába elé, csak Erikának nem 
volt már máshol hely, így Petőfi lába között tört magának utat a 
fényképező lencséje felé.
Megtekintettük többek között a világórát, valamint egy udvari részen 
egy harang órára is találtunk, amit meg szerettünk volna hallgatni, de 
egy táblára ez volt kiírva: ?A harangok Rómába mentek.?
Először azt hittem egy film címét olvasom, de lehetne egy vers címe is, 
persze kiderült, hogy a harangokat Rómába szállították Húsvétra.
Múzeumokat is látogattunk, festményekben, linómetszetekben, 
akvarellekben gyönyörködtünk, megbeszéltük kinek melyik s miért 
tetszik. Régi tulipános ládákat csodálhattunk, némelyik még mindig 
kitűnő állapotban volt. Szobrok művészi kidolgozását tárgyaltuk meg 
Dínával ketten, s nagyon egy véleményen voltunk. 
Templomok belsejét csodálhattuk meg, s én újra átéltem ott bent azt a 
csodálatos áhítatot, amelyet a lelkemben megszólaló mélységes csend 
idézett elő. Csodálatos érzés volt.
Mivel már kezdett fáradni és éhes lenni a társaság, így egy Erika által 
felfedezett színházi "büfében" amely nagyon szép és elegáns helyiség 
volt, mindenki feltölthette energiával magát.
Ezután indultunk vissza szálláshelyünkre, ahol felköszöntöttük 
Annisset, és nekiláttunk a tortáknak. Nagy beszélgetések, 
vidámkodások s aztán egy kis felolvasó est következett, ahol Erika 
gyermekverseit olvasta fel, amelyet mindenki élvezettel hallgatott.
Később Anisse bemutatta a napokban már rendelhető irodalmi CD 
borítót, s a Magánkozmosz legújabb számát.
Ezután indultunk el vacsorázni a belvárosba, egy lovagi étterembe. 
Nagyon meghitt kedves hely, mindenki felvette a hófehér 
különbejáratú ?szakállkáját?, s úgy néztünk ki, mint a hét törpe, csak a 
Hófehérke hiányzott közülünk. / talán ő lett volna Mimangi, ha eljött 
volna/
Mindenki jót evett, ivott, s a vidámságnak nem volt határa, de egy idő 
után már mindenkin kezdtek kiütközni a nap fáradalmai. Így aztán úgy 
döntött a hét tagú társaság, hogy véget vet a napnak. Elbúcsúztunk 
Dínáéktól, később Angeltől, s elindultunk hogy magunkévá tegyük 
ágyainkat. 
Másnap elbúcsúztunk egymástól, s én elindultam vissza, a 
hétköznapjaim felé.
Anisse, Erika, Laci, Angel, Dina, András! - nagyon jól éreztem magam 
köztetek. 
2007-04-09
Pendzsi