Szakáli Anna élménybeszámolója.

Kedves Barátok!

Fél tizenkettőkor érkeztünk a pécsi vasút állomás elé, ahol rövid telefonok
és tájékozódás után Anisse a figyelmünkbe ajánlott egy törékeny, kedves, kis
angyalt. Így hárman mentünk csavarogni a várakozási idő kitöltésére, a
Gyula, az Anna és Bernadett.
Aztán megjött a vonat és a csapat többi tagja.

Üdv rivalgás, fogadó bizottság és a szokásos bizonytlan tanakodás után,
helyi vezetőnkkel Zoltánnal az élen városnézni mentünk. Segítségünkre volt
még Lénárt József bennszülött,  fehéröltönyös úr, akinek a segítsége nélkül
a dzsámi nem kétszer, hanem örször jártuk volna körbe. )))
Szóval kiszállva csodás mobiljainkból, megtekintettünk ezt meg azt, ami a
főtéren volt és a mellékutcákban, lefényképeztük, amit már mások is
lefényképeztek százezerszer, aztán megrohamoztunk egy Virág nevű cukrászdát,
amikor üzenetet kaptunk, hogy előbb kezdődik a műsor, mint ahogy előzőleg
mondták.

Nyomás a szálláshelyre, majd enyhe mosdás után átöltözés sportosból, még
sportosabba. Tetthely : KIA Motors. Jó hely. Két ajtó közül, persze, hogy
nem azon mentünk be, persze, hogy az udvaron tartozkodó melós mondta, meg,
hogy az az ajtó nem az, hanem a másik...
Bent székek, asztalon kaja, pia, felvétel mindjárt, csak előbb mindenki
pisiljen, mert mégis csak jobb ha a szokott helyen és módon,  és nem a
teremben....
Mindenki feszült, Anisse még nem evett, határozott, Erika majdnem sír,
Chernó, majd a műsor után. Én kétszer megyek pisilni. Csak azért, mert
elkövettem azt a marhaságot, hogy én akarom felolvasni a .... melyik
versemet is.... atyaisten, azt sem tudom melyiket választották. ANISSEEEE!

Meg van. Kapok egy pakkot.- Ebben megtalálod! - nyomja a kezembe és fut
tovább.
Húh!

Aztán elkezdődik. Körbe nézek, mindenki mosolyog. Mosolyog?! Igen! Ezek
szerint minden rendben. Én is mosolygok. Tényleg jó! Megnyugszom. Elvégre
mégiscsak barátok között vagyok?! Majd segít valaki, ha nem megy!

De megy! Mindenkinek szépen. Erika bemutat, Zoltán is akkurátusan bele-bele
teszi férfias mivoltát az eseményekbe. Cherno szépen mondja, külön mosoly
neki... Zoltán is bőgeti a motort rendesen, persze ő már régi motoros...

Aztán én jövök. Simán megy minden, a hangom nem remeg csak a térdem, ezt
Cherno is észre veszi. Na ja! Majd az ötödik találkozón már nekem sem fog...

Aztán vacsi. Finom, elég. A szüli napi tortából nem eszem, mert a Hungarikus
Firkász (drága pofa) már megcsokiztatta a lányokat, András meg mint a jó
cukrosbácsi az utolsó hármat nekem küldi dobozostul, vigasztalás képpen,
mert az összes likőröst ő találta meg és meg is ette.... ezért bosszúból
elénekeltetem velük a Boldog szülinapot kezdetű, igen magas színvonalú
muzikel dalt, amit háromszor ismételtetnek meg velünk, miközben Anisse
kamerázik. Mindenki boldog és koccintunk.

Szünetekben Erika, Pendzsi, és Stefanikusz ajándékokat osztogatnak, ez
maszek alapon van. Én majd holnap, mert most nincs itt velem.

Anisse kiosztja a Szó-szövő díjakat. Szóval nyüzsgés a szünetben is. Aztán a
műsor folytatódik, Szilva kiereszti a hangját. Van neki, szép neki. Jó
hallgatni.  A folytatásban díjazások. Ezt felyből nem tudom, mert sok és
megható. Akik kapják örülnek, akik adják örülnek, akik látják örülnek és
vannak akik sírnak. Pedig nem kellene, mert elvégre mi győztünk....

Befejezés képpen a mikrofont körbe adogatva mindenki, aki akar
felolvashatja, vagy elszavalhat ja egy versét. Kétszer megy körbe a
mikrofon. Aztán Szílva újít egy nagyot, bedobva magát a váratlan felkérésnek
és mielőtt egy árva hangot is kiengedne a torkán hangos -Atyaisten!- rövid
ájtatos fohász után, néges spirituálé-stílusban elénekli a Csitári hegyek
alatt kezdetű közismert népdalt. Szerintem a négerek, ha hallották volna,
megirigyelték volna, olyan jól hangzott.

Ez volt a záró akkord.

Búcsúzás és jóéjt puszi után ágynak estünk. Másnap hallottuk, hogy voltak
akik még hajnalig beszélgettek. Én csak egyszer keltem fel éjszaka, hogy a
másik ágyon alvó páromat megráncigálva halkabb hortyogásra bírjam. ettől
eltekintve jól aludtam.

Másnap reggel az aulában találkoztunk és vettünk érzékeny búcsút egymástól.
Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez olyan jól sikerült, hogy jövőre,
valahol,  a barátok, megint ugyan így ..... Zoltán (prayer) is ott volt a
búcsúnál, sőt levezényelt bennünket az állomásig.
Tudjátok mit mondott? - El kell ismernem, hogy nagyon jók voltatok!

Hallottáttok? NAGYON JÓK VOLTATOK!


Üdv: Szakáli Anna / Szana




"Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához,
hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit."
(Edmund Burke)