|
-
-
E heti 8 szó a következő:
múlt
ráadás
elszámolás
vége
égre
jobb
voltam
szemét
Fenti szavakat Sida: Számadás előtt c. verséből vettem.
-
- Dobrosi Andica: Merengés
Túrkáltam a minap - csak egy kicsit -
megbolygattam lecövekelt múltam,
mert untatott az ingatag jelen.
Gondoltam — jobb nekem a rend,
elszámolok végre gondjaimmal,
hogy nyugodtan nézhessek az égre.
Amúgy sem bírok kétségeimmel;
ráadásként (ötlött fel megint)
azokat is dobhatnám szemétbe…
Ez volt az a furcsa perctöredék,
melyet úgy hív a köz: lelki béke.
-
- Maszong József: Botladozva..
Csodára vártál vergődve, botladozva
jobb reményében tekintettél az égre
a múlt alagútjából sosem jutsz ki,
gyenge voltam mondtad, — sodort magával az ár
az élet csavargója voltál, vagy ezután leszel.
Te örök vesztes vége!,— nincs ráadás
kitaszítottad magad az életből
mert habzsoltál mindent, mi eléd került.
Zsugorgassak? — ordítottad a borgőztől,
ezt neked - mutattad s felfaltad
elszámolás előtt a jövőd.
Még meg sem lett a ma
már a torkodon szaladt a holnap,
ritka perc ha a józanság rád nevet
és akkor is — mondd! — így minek?
Hiába rángat a segítő kéz fel a porból
mert ehhez Te is kellesz !
hogy ne légy élő emberi tetem…
-
- Mimangi: Elszámolás
Szeplősre sült cserzett nappalok
Elmúlt időkkel most elszámolok
Lebarnult könyökig mozdulatlan
Félig fedetlen test nyugalomban
Csukott pillák alól pilleszárnyon
Gondtalanul, fel az égre szálljon
Fehér nyári napok, ködös ősziek
Vagy a hópihés téli zord földiek
Minden perc már ráadás innentől
Féltem törékeny létem mindentől
Jobban csillog is a fáradt szempár
Ha otthon végre szerető csók vár
-
- Péter Erika: Ellentétben
Voltam a múlt, vagyok a jelen,
voltam harcos, s fegyvertelen,
voltam vége és eleje,
voltam zsarnokok fegyvere,
voltam dísz és voltam szemét,
voltam gránit, voltam cserép,
voltam hiány és ráadás,
állóvíz és fellángolás.
Voltam bolond, s bolondosabb,
voltam jobb és vagyok rosszabb,
voltam nyűg és plusz-ráadás,
jön majd végső elszámolás.
-
- Sztakó Zsolt:A végső előadásról
Múltunkért nem jár senkinek elszámolás,
csak, ha már véget ér az előadás,
és nincsen ráadás, mert a közönség
nem tapsol vissza, csak néma csend
lenn a nézőtéren, hát az durva lesz,
mert lesz, aki csak jobb szemével
kancsít fel az égre, mintha valamit
ott méricskélne, és csak hümmög
meg fanyalog, te meg csak reszketsz,
és várod, mikor harsan fel a füttyszó,
mikor talál célba az első rothadt paradicsom,
hisz tudod, hogy előadásod senkinek se tetszett.
|
