|
-
-
A 8 szó a következő:
labirintus, szöktek, meztelen, életéért, cserepek, tanultak, cinikusan, vágóeret
Fenti szavakat Megyeri Nikolett: Hiányfogó c. verséből vettem.
-
- Dobrosi Andica: Később…
Szökött napjaid hiába kergeted —
labirintusának rejtett ajtaján,
lábadra akadva a halálfonál,
elfojtja addig lüktető vérered.
Cinikusan röhög rajtad a holnap,
előre mondta: "életed tévedés,
lassabban élezz, később vág majd a kés";
utolsót dedikálsz utódaidnak.
Sírkőre hányhat a feledés szele,
döntve eméket, mint cserepet házról,
mégis... valami megváltásban bízol,
feltámasztva meztelen-korhadt tested.
Tanulnál inkább hibákból helyette,
minthogy KO-val távozz a világból.
Napjaid nem kergetnéd benne akkor
és csak nevetnél, ha Lucifer nevetne!
-
- Dobrosi Andica: Adj esőt…
Uram, adj esőt inkább,
mint elégessen a nap.
*
Akinek a tükör
meztelen szavakat mutat;
aki nem tanul lelket
maga kárán tanulni;
akit cserép helyett se
tennél a házad fölé;
akiért szökésre áll
az óramutató is;
akihez kérvényt ír
az élet labirintusa;
akin nem fog a kutyaharapás -
ha marja még;
akiből cinikusan árad
mérge vissza rád:
cserére jó lehet.
Ne tápláld reménnyel erét!
-
- Nagy Erzsébet: Fogságban
Az élet labirintusában
cinikus, meztelen lelkek
járják végnélkül útjaikat
Apró cserépdarabokból
próbálják kirakni
a végső kapuhoz vezető utat
Inkább vágnának magukon eret,
vagy szöknének, honnan szökni lehet,
De mindhiába.
Fogva tart a labirintus,
élesek a cserepek
2006_06_28 pendzsi
-
- Péter Erika: Ariadné-gombolyag
Tüzet okád a knosszoszi szörny,
Athént áztatja tengernyi könny,
tükrökbe ütközöm meztelen,
de nincs már bennem félelem.
Érted aggódom, drága Thészeusz,
nyomodban a vad Minotaurusz,
ha elvesztenéd a fonalat,
reményünk helyében halál marad.
Ha meghalsz, keresek csuklómon
vágóeret, nyakamba hullhatnak
zsilettcserepek ,
cinikusan, röhögve,
fejem felett körözve,
mert nem tanultak sosem illemet.
Meghalok, ha fogva tart a labirintus
szerelem helyett.
-
- Szabó Gitta: Meztelen gondolatok
Úgy érzem, agyam labirintusában
Cinikusan keringenek a tanultak.
Szerteszöknek, mint kiscsibék a kosárból,
Bújnak, menekülnek a gondolatok elől.
Úgy érzem, hiába a sok tudomány
Mit a fejembe plántálok,
A rengeteg ismeret, mit megszerzek,
Mert a gondolatok meztelenek.
Úgy érzem, agyam labirintusában
A gondolatok lassan szétszélednek,
Bekerítik a cinikusan rejtőző ismereteket,
Igába fogva őket életéért az értelemnek.
Úgy érzem, nem hiába már a sok tudomány,
Mert a gondolat, mint jó kertész a növényeket
Cserépbe ülteti, hogy növekedhessenek,
Hogy a tanultakból végre tettek születhessenek.
2006.06.27
|
