Mikor a varázsló kést emel az áldozatra
akkor megjelennek a szellemek a halálszagra.
A tanítványok ijedtükben földre borulnak,
nem láttak még ehhez foghatót az életükben.

A félhomályból előlép egy erős jellem,
táncra inti a társait a vezérszellem.
Kezdetét veszi a rituális szertartás,
Látni rajtuk hogy nem művészi ez a mozgás.

Lesújt a kés és elmerül az áldozatba.
A művészetet a bűnözés így váltogatja?
Oly meleg a test, oly friss a vér, de mozdulatlan.
Hát senki nem fog élni a bűntudatban?

Brutálisan szenvedélyes ez a szekta,
megdöbbentő mint szép szemben a cerka.
Lehajtott fővel s véres késsel áll a főpap,
s egy tiszta áldozatra vár a holnap!
 (hunok)

Miközben a lemenő nap fényében
merítem meg árnyéktestem,
egy szenvedélyes csók emléke
fest képeket a művészet
fricskázott vászonára,
ahol a megjelenő színek
barázdacsíkot hasítanak
a bűnözés képzelt oltárára.
(Leon)

Nos, volt egy kecskeméti nénikém:
a művészet nagy kedvelője volt szegény.
Nem volt kiállítás, hogy meg ne nézze,
de végül bűnözésbe vitte
e szenvedélyes kedvtelése.
Néha kezéhez ragadt egy-egy emlék.
Most rács mögött ül ? - kérdik egyes elmék.
Szó róla nincs! Teszi, mit megtehet:
Az Ecserin árul festményeket.
(Sida)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!