Az erős fejfájást értem,
Bár nem elviselhető,
Túl sokat vedeltem,
Én voltam a bűnös.
Arra sem emlékszem,
Mi volt tíz és öt között,
Agyam a sötétben
Túl messze költözött.
De, hogy miért fáj a torkom,
És minden egyes porcikám,
Mitől égő izmom,
Jó lenne tudni ám.
Oly beteg az élet,
Amibe ébredtem,
Kiált fel vénhedt,
Kialvatlan testem.
A világ nekem büdös,
Mért hagynék itt nyomot?
...Csak én vagyok ma nyűgös,
Vagy a világ ilyen nyomott?
 (Várhelyi Klára)

Kialvatlan torok

Valami erős zúgásra lettem figyelmes
Egy gép felénk jön egyenest.
Hírtelen égető érzés fut végig
Rajtam ég a tréning.
Nyűgösen tértem magamhoz, kínzó fájdalom,
Fejfájás, s eltört a karom.
Ez nyomot hagyott bennem, ásítok
Beteg embernek számítok
Valahol a távolban kiabál egy kialvatlan torok
Foszlányai érnek csak el,
Az értelmét szétfújják a rotorok.
(Horváth László - SoMa)

  Az operátor nyűgös, beteg,
nyomott hangulata itt lebeg
fejfájást okozván nekem.
Égő torokra mit javalljak?
Egy erős altatót adjak?
Így tán nem lesz kialvatlan...
(Jávorka Ágnes)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!