A szegény asztalos

Dolgozik a bicska,
száll a forgács, messze száll,
bútor készül, szék talán?

Telefon hangja csendül.
A kaktusz mellet a komódon,
mérges hang reklamál.

Üres a ház,
bútor kéne már.
Egy asztal vagy szék talán.

A mester maga elé, szomorúan néz.
Közel már a tél, s a kamrában csak egér.
A polcon lepke század s nem kenyér.
(Excalibur)

lepke száll az egér orra
kaktusz ül a telefonra
hosszú Bicska Maxi karja
hét századját visszahívja
ez a vers egy mementó
és jó ízlés temet (óh)
(Benke Rita)

Kalitkában két egér
Bútor szélén épp elfér.
Fogaikkal dolgoznak
Két kis lukat kirágnak.
Bicska híján csattog fog
Négy kis gombszem úgy csillog.
A telefonon szaladnak,
Kaktusz mellett megállnak,
Mint egy lepke a mezőn
Két kis egér szabad lőn.
(Varga Zoli - zovari)

           Délutánba fúltan

    Egérrágta múltszázadba ragadtan,
    mint egy ősrégi bútordarab,
    kit hidegen hagy a telefoncsörgés,
    úgy ülök itt a méla melankólia ölén.
    Néha kaktuszom locsolgatom,
    bicskámmal nyesek le róla virágot,
    mely mint reppenő lepke - oly szép,
    így bágyadtra ringat e giccses kép.
    És mégis. Az agyam. Az dolgozik. Miért?
(Jávorka Ágnes)

Ő már nem dolgozik

Öreg, egérrágta bútor,
mit a múlt század hagyott itt,
csak rajta a telefon,
s, benne a szú mai.

A két ajtaján a lepkét,
tán bicskával faragta
egy dologban fáradt kéz,
mely a sok örömet adta.
(Nagy Misi)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!