SZÓ
SZÖVŐ -
15.
E heti 8 szó a következő:
bozót
nesztelenül
vacsora
pillanat
megharagudott
pálmafa
sziget
fűrész
A sziget
Nesztelenül lopakodok
Görnyedezem a fák alatt
Finom falatra fáj a fogam
Utálom már a halat.
Vacsorára pipi husi,
S más finom jó falat
Csorgó nyállal, kiéhezve
Megmásznék egy nagy falat
Pálmafák alatt, bozót közt
Hajszolom a nagy vadat
Ha nem sikerülne mégse
Ehetek megint halat.
Pillanat műve az egész,
S ha repül már a dárda
Nincs visszaút, ez a vég
Semmi sem veszhet kárba.
A dárda célt tévesztett,
S megfordult a drága,
Megharagudott rögvest
Futás.. nincs nálam a dárda.
Fűrésszel a kezemben a szigetet
Járkálom már napok óta
S reménykedem
Hátha erre téved egy fóka...
(SoMa - Horváth László)
Morbid mese
Én, a bozót
nesztelenül
vágyom már a
vacsorára
de ebben a
pillanatban
szomszéd sziget
pálmafája
vicsorogva
lombját tátja
mutogatja
talaját
nedv csorog
annak göröngyén
fedezem fel
én bömbölvén
egokám megharagudott
és belőlem csavarodott
szél szárnyára
felpattanna,
nagy fűrészét
előkapja
(épp volt neki
egy olyanja)
csapott hatalmasat vele
leesett a pálma feje
lefagyott a mosolya.
(Aphrodite-Molnár Szilvia)
Éjszaka a temetőben
Ki titkon a halál szigetére lépett,
halk mécses-nyögések kíséretében:
üldözött lehetett,
hogy oly nesztelen léptekkel osont,
Vagy a nappalra megharagudott,
és sírok közé csak éjszaka ment,
hogy arcát a pillanat sajnálatból rejtse el.
S míg fűrész hangon játszott a szél,
árnyékában gyönyörködött a hold,
vad és buja bozótosban kóborolt:
egy sírkövet keresve,
amely talán sosem létezett.
(Jyll)
Sirám
Megharagudott ránk a
sziget szelleme,
nincs többé vacsora
a pálmafa alatt,
fűrészek tiporják
bozót otthonunk,
forgáccsá válik
a pillanat.
Amikor a tigris megharagudott
A tigris a sziget bozótjában nesztelenül
vacsoráját e pillanatban meztelenül
fogyasztja egy pálmafa árnyékában
s megjegyzendő:
nem fűrész volt tányérjában.
Nesztelen elmúlás
Mint fűrészt, oly esetlenül
tartom a pillanatot, mikor együtt
voltunk egy sziget bozótjában,
hol vacsora voltunk egymásnak,
s egy pálmafának döntve testem,
mint megharagudott végítélet,
kielégítetted bennem éhséged.
S már tudom: ez volt a végzet...
(Jávorka Ágnes)
|
Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre! |
 |
