SZÓSZÖVŐ - 21.

E heti 8 szó a következő:

Hold
torony
szólt
fehér
százezerszer
világot
köszönnek
megtanul

Hódolat

Szerenádot fuj a torony a Holdnak
zenéje fehér füstje száll
százezerszer felforgatná a világot
okozna éjjet, láthatatlant
és mégis verőfényest
Hold-arcút
melyben köszönnek a percek
finoman vágyakat tanítanak...
(Aphrodite - Molnár Szilvia)

Százezer világ szól hozzám
ebben a télben, hó ér a szívünkig,
napok ütődnek hozzánk, köszönnek
álmatlanul ránk csillagaink,

Maradok a fehér Holddal, reggelig
a múlt változik csak, a csend borostás
arcomra ül, egyre meztelenebb a test,
mire már eljutnál hazáig,

S megtanultam az emlékezők
suttogását, már rongyos kabát rajtam
ez a köd, amikor előhívlak magamból,
de csavargó életem neszez csak,

Sorsunkat vallatom, ünnepről álmodik
a remény, gyertyák leégett csonkjai,
mégis hazaérek hozzád, megcsöndesülve
a decemberek ölelkeznek, havat söpör a szél
(Jega)

A hét torony völgyében járva,
Mikor a kék hold a zenitre ért.
Némán szóltál mellettem állva,
Ajkadon fehéren csillant a fény.

Csókodban százezerszer haltam,
S újra meg újra, tőle feltámadtam.
Rég volt. Bennem, s talán benned él
Az emlék mely széttép, mégis szép. 

Az éjszakában hideg szél hegedül
Fagyos tél van, s fázom  egyedül.
Vacogva köszönnek rám  régi álmok
Megtanultam tőled gyűlölni a világot.
(Lester)

Nem szólt senki

Bár vártam, tán, százezerszer is.
Mint ki egy toronyban raboskodik,
s onnan nézi a halványuló Holdat,
beleveszve fehér szavakba, s omolva
az önbűbájba, hervadt-talányosan.
De a csendben csak csillagok köszönnek,
hogy megtanuljam: kell még többet
látnom a világból, ahogy egyre törtet
mocskával, jajszavával, kínjával
egy véghetetlen dühös kiáltásban.
Hogy így fagyjon rám a messzeség vágya.
(Jávorka Ágnes)

százezerszer szóltak
rám a világot bitorló
toronylövészek
kiknek keselyűk és
hiénák köszönnek
és fehér éjszakákon
célba veszik a holdat
(gnl - Göbölyös László)

ROBBANÁSPONT

Mikor a hold megtanulja, hogy előre
Köszönjön a napnak,
Mikor a világ, tériszonyát feledve
Meghághatatlanul fehér toronyból okádja
Ki magából agyonhasznált testrészeit,
Mikor megszólaltok némán, százezer év
Falai közt, hogy a becsület nem
Holmi álszent kártyajáték tétje,
Mikor ülepetekre fagy póker
Arcotok, s vele empátiátok
Feszült rezdületlensége,
Mikor gőgömbe fúl lelkem
Idejétmúlt tisztasága,
Mikor játszott szánalmam lesz
Könnyes csalódásotok,
Akkor, igen akkor,
Abban a vágyott pillanatban,
Bő nyállal fogok kacagni rajtatok,
S ki fogom tépni ólmos szívetek.
(Kozma Ferenc)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!