SZÓSZÖVŐ - 34.

E heti 8 szó a következő:

furcsa
valami
mély
megtalálni
béke
ordíthat
csend
kezdődik

Menedék

Öblös hang ordít a mélyben: a béke.
Furcsa zaj kezdődik. Kérődzik a csend,
rezeg az étek, mint valami háló,
s vétkét veszti benne a megtaláló.
A cet kiköpte. De vajon örökre?
(Dobrosi Andrea)

Ott kezdődik ez a csend, ahol már
nem ordít a béke, valami furcsa,
mély tisztaság leng át,
s megtaláljuk, ha nehezen is -
ez most itt van, ez Magyarország.
(Nagy János - jega)

Valami furcsa,
Mély érzés kerített hatalmába.
A békét akartam megtalálni,
Ordítok hiába.
Nagy csendben
Üvöltésem  is elvész
Nem lesz más
Csak kegyelemdöfés.
(Angel - Bauerné Betti)

Csendes fájdalom

Kezdődik megint a fájdalom érzem ahogy terjed,
de nem ordíthatok, nem törhetem el a csendet.
Magamba folyton a kiáltás, magamban üvöltök,
nem hallhatja senki csak láthatja hogy küzdök.

Valami a mélyből kinyúlik értem, magával ragad,
csápjait nyakamra tekeri és azokkal fojtogat.
Én meg küzdök bár a küzdelem furcsa haláltánc,
én járom Ő pedig adja nekem az utolsó muzsikát.

Kerestem a véget, melyet nem sikerült megtalálni,
de mikor rájöttem, akkor már késő volt megállni.
Ő viszont megtalált ez a bús, szomorú végzet,
értem jött és magával vitt az utolsó ítélet.
(Poéta)

Valami furcsa...

Valami furcsa csend kezdődik köztünk,
valami mély hallgatás,
hiába keressük a szavakat, azok szétgurultak,
és elbújtak,
mint szétgurult gyöngyök a szőnyeg bojtjaiban.
Ordíthat fülünkbe a józan értelem,
nehéz újra megtalálni mi egyszer elveszett,
hát mondjuk együtt, hogy béke poraira.
(Százdi Sztakó Zsolt)

Furcsa vágy

Valami furcsa vágy
hajt olykor némán
mely gyökerét belém
ereszti
csendbe burkolózva
figyelem
hogyan kezdődik
mit akar velem
dobál álom és
való közt
falakba ütközöm
majd egyszerre
kezedre találok
és a béke belém
költözik.
(Molnár Szilvia)

megtalálni a mégoly furcsa lehetetlent?
mikor kezdődik valami zakatoló csend
némán ordít az álomittas béke
akkor kapaszkodjon szívritmusunk össze
(Benke Rita)

Bennem csend és béke lakik

Megtaláltam itt mélyen,
magamban a csendet,
oly furcsán kezdődik szívemben valami,
süvítve ordít a múlt...
hihetetlen mégis e furcsa szentély
ez a béke tiszta homok,
testem temploma nyugalomtól, csendtől honos.
Valami azt súgja jobb jövő vár ezúttal az ismeretlen újba!
(Nagy Ancsy)

Az egyetlen kihívás: megtalálni azt a hangot, amelyen
minden porcikád egyszerre ordíthat úgy, hogy ne csak mások
csendjét sértsd, de azt üvöltsd a suttogástól megnémult
fülekbe: valami furcsa rettenet űzött idáig, s most
olyasmit kiabálok neked, amelynek mélységében elmerülve azt
válaszolhatod: csak most kezdődik.
(Veres Máté)

Magunkról

Életünk? Furcsa valami.
Mélyen kell élni
s nehéz megtalálni.
Ha lelkünkben ott lesz béke,
(ordíthat ellenünk bárki)
majd csenddé szelídül a szó
s elkezdődik a ki nem mondható!
(Krasznai Gyula)

Furcsa virág a csend.
Békés völgyek mélyén
elrejtve nyílik.
Mindannyian keressük,
és nem vesszük észre
hogy minél jobban sírunk,
ordítunk, annál biztosabb,
hogy sosem fogjuk megtalálni.
(Sida)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!