SZÓSZÖVŐ - 40.

E heti 8 szó a következő:

felleg
dörmög
szerda
gubók
hajadban
izgató
fiatal
pálmaágak

Holnap

Ma kedd van, s tán eljő a szerda -
Hiába úszik hát szíved felett felleg,
S hiába dörmög deres hangján benned
A fiatal és izgató, gubók mélyéről
Megszülető halál,
Mely újra megtalál,
Ha nem hiszed,
Hogy a hajadban
Levő szalag
A pálmaágak alatt
Neked és nekem súgja:
Holnap is ma vagy!
(Halo)

Szerelmes vers

Felleg dörmög,
a szerda csütörtök,
gubók begubóznak,
hajadban izgató, fiatal
pálmaágak virulnak.
(Százdi Sztakó Zsolt)

a nyárban felénk hajoltak a pálmaágak,
tengerpart, vízmorgás s a szerelem a
kövek között;
izgató szavakat suttogunk, míg hajadba
kócolódnak a virágok gubói, pedig nem
így akartuk;
egy újabb szerda ez, amit túlélünk majd,
miközben fáradt fellegek terítenek be;
alkonyodik, ránk borul e táj, ez a haza,
ideszülettünk túlélni minden reményt;
(jega - Nagy János)

Mikor nyaralni mentél

Itthon maradtam, te messze mentél,
nagy vasmadáron elrepültél.
Elébe mentél a fiatal nyárnak.
s integetnek neked a pálmaágak.

Én a fotelemben ülve várlak téged,
amíg nem vagy csak képen nézlek.
Arcom fehér marad míg tiéd barna lesz,
de nekem elég annyi hogy szeretsz.

Álmomból ébresztenek dörmögő fellegek,
tekintetem a sötét plafonra mered.
Mit csinálhatsz most? - kérdezi az éjjel,
boldog vagy-e vagy szomorúság érlel?

Biztos jól érzed magad a tengerben ázva,
hajadban a sok víz-csillámmal.
Hamarosan itt a szerda mikor érkezel,
megcsókolsz és izgató magányomból kilépek.
(Poéta)

Mámor

Mák gubókból izgató lé csordul,
Fiatal arcod már ráncossá torzult,
Hajadban a fésű kicsorbult.
Rózsaszín felleg mámorodban,
Zavartan dörmögsz magadban,
-Jól emlékszem szerda van ma?
Holnap kezdődne az iskola.
Kavargó látomásaidban
Pálmaágaknak látod a mákot,
S közben lesajnálod az egész világot.
(Borian)

Egy emlék kísér.
Szeretem.
Lehunyom a szemem és emlékezem:
Egy sötét szoba, ágy, fehér lepedő
Felleg mögött a Hold, izzó levegő.
Két tudatlan test, egy vágy, közös akarat,
Gyertyafény festette fehérre a falakat.
Aztán elkezdődött.
A test a másiktól levetkőzött,
S állat módjára egymásnak estek
Az izzadt női férfi testek.
Már nem volt érzelem, csak az érzés
Nem számított a karc, a vérzés,
Csak az ösztönök vívtak háborút,
S minden mocsokra ráborult...
Ráhajtotta fehér leplét,
Leplezve ezzel tettét
A szerelem.

Már hajnalodik.
A Nap fénye átszüremkedik a párán.
Te mélyen alszol. Egyedül, árván.
Csendben nézlek, lélegzel lassan,
Boldogságot keresek kócos hajadban,
S megtalálom.
Melletted engem is elnyom az álom.
S csak fexünk egymás mellett.
Csak két test.
Ennyi kellett.
(Hegedűs Bence)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!