SZÓSZÖVŐ - 73.

E heti 8 szó a következő:

madár
járok
ballagtam
őse
földön
égben
ragyogtam
rokona

Palimadár

madár... én vagyok rokona,
tollatlan, pikkelyes őse
(nem ismerem, mint ahogy
engemet nem ismer ő se...)

járok a lesznek nyomában
a sose-ragyogtam földön
(... ballagtam már eleget,
most hát rohanásom jöjjön...)

jövendő égben csillantam
s zuhant szárnyamra héthatár
(...más fényétől eddig még
sosem ragyogtam... én, madár)
(Betyár Benő)

 Sóhaj

Madár nem vagyok, hát csak a földön  járok,
gyalogoltam, ballagtam, sokat fáradtam,
röghöz köt őseim emléke, égben nem
szárnyalok, nem vagyok madarak rokona,
mégis képzelet szárnyán szállok, ragyogok,
várnak rám barátságos, meleg otthonok.
(Sztakó Zsolt)

Karrier

A mai korban a földön kell járnom!
Égben repülni szabad madárként?

Nincs idő!

Magam vagyok, sem rokonom,
sem ősöm nem ismerem.
Egyedül ballagok végig az életen.
(Bató Boglárka)

  1.
az utolsó vacsora asztalára dobva, dögcédulám
én kínlódom itt - rám csukódnak a versek
hisz csak madár-szél törtet a tájon,
járom a föld-szobát, a múltat,
s marad ki magányos

ballagtam az ősi földön,
fekete himnuszokat szavalva,
őriztem a kihullott időt,
vérzem holnapra magam,
napként ragyogva

és figyelsz;
mert fölismerjük egymást, az ölelés
mozdulatából,
és ha szólnál:
tükörben törnék sokáig -

imádkoználak csodákra, képzelet
minden éjszakáján beljebb
 
  2.
szeptember grundjainkon játszunk,
szerepet szerepre cserélve,
halódó madár a hulló,
halott levelek simogatásában -

egyszer már repültem, égben,
már ragyogtam, a földön,
most élem ezt a napot,
a hónapot feláldozva a szív oltárára,
tornyok dőlnek az éjszakának
bennem -

átölellek magamban -
felsikoltanak bennem a pózok,
megvagyunk de az az óceán még messze

bontsuk ki vitorláinkat
(Jega)

Madárdal

Mikor madár voltam,
fényes, arany madár,
odafönt ragyogtam
a fénylő-kéklő égben,
határtalan határ,
rokona a szélnek
rokona a fénynek,
szárnyaló lakója
a tágas, szabad égnek.
 
Most, hogy ember lettem,
kinek madár őse,
nehéz földön járok
gondokkal terhelve
ballagok a hegyre,
csak álmomban repülök,
de nem a magas égen,
csak úgy emberesen,
földközelben, szépen.
 
Néha ébren is a
magas égen járok,
fényes nappal lehet,
de csillagokat látok.
 
Újra madár lettem
mélyen a lelkemben,
szállok veled együtt
gyönyörű szerelmem.
 
Vigyázz, el ne ijeszd
madárlátta álmom,
ebbe kapaszkodom
ha gyötör világom.
(Gállai Juli)

Rokonod nem vagyok
ballagtam már ősi földön
veled, s érted
ragyogtam, mint égen
hold és csillagok
ma egyedül járok
magam vagyok
emléked elkísér
így is boldog vagyok.
(Femis)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!