Kislány születik

Eljött a július 11-e, a listatali időpontja. Sokan összegyűltek a Balaton melletti településen, bár jó páran, akik ígérték, mégsem jöttek el. A lista vezetője kinn állt a délelőtt 11-kor érkező vonatnál, és várta az érkezőket. Nagy meglepetésére az egyik tag felesége is eljött, aki terhessége 38. hetében vállalkozott erre a hosszú útra. A férfi nem gondolta volna, hogy Réka mégis jön, de azért neki is nagyon örült, csak féltette. Kicsit aggódott, mi lesz, ha megindul a szülés. Mihez is fog kezdeni? De nem volt ideje ezen rágódni, mert a vendégeket a házig neki kellett elkísérnie.

Nem nagy út volt, mindössze 10 perc. Édesanyja a kertben már javában főzte a bográcsost. Ő is örült az érkezőknek. Réka gyorsan kényelmes ruhába bújt, és segített az asszonynak, hiába kérte mindenki, hogy pihenjen. Hamar össze is barátkoztak ők ketten, és éppen nagy beszédben voltak, mikor a lány érezte, hogy valami meleg folyadék ömlik végig a combján. Odanézett, kristálytiszta víz csurgott le rajta. Ennek fele sem tréfa! A szülés elkezdődött, Réka hívta a párját, hogy azonnal induljanak a kórházba. A férfinek remegni kezdtek a kezei, idegességében nem találta a kocsi kulcsot, majd pedig nem tudta beindítani a motort. A lista vezetője ezt látva bepattant a kocsijába, a háta mögé ültette a két embert és gyorsan elszáguldott velük a kórházba.

A szülőszoba az első emeleten volt. Sehol egy lélek, hisz éppen ebédidő alatt érkeztek meg. Csoda, hogy amikor becsöngettek, hamar jött a szülésznő ajtót nyitni. A férfiak kinn maradtak, Rékát bekísérték. Kérték, hogy a kórházi csomagját tegye a szekrénybe, de neki olyan nem volt. Még szerencse, hogy a papucsát és a terhes könyvét berakta a szatyorba. Jött az orvos, meg akarta vizsgálni a lányt, oda is vezette a nőgyógyászati székhez, de bizony azon véres volt a lepedő. Hétvége lévén nem üzemelt a mosoda, már fogytán volt a tiszta ruha. Így az orvos felemelte a véres lepedőt, megfordította, és erre kellett Rékának felfeküdnie. Miután megvolt a vizsgálat, leborotválták és beöntést adtak. A lány szorongott nagyon, így a zuhanyozás különösen jólesett neki, főként, hogy kinn 35 fok meleg volt. - Bárcsak sose kellene bemennem a szülőszobába! - gondolta. Aztán bevezették a terembe, ahol több ágy volt egymás mellett, és a nyitott ablak mellettire fektették. Mivel nem voltak fájásai, rákötötték az infúziót. Először csak tompa fájdalmakat érzett, majd ezek egyre erősödtek. Úgy érezte, rögtön leszakad a dereka, így kérte, hadd álljon fel. Így könnyebb volt. Mikor jöttek a fájások, kis terpeszbe állt, majd ezek végeztével leült egy lyukas székre, amit kényelmesnek talált.

Körülötte volt még néhány szülő nő. Egyikőjük szidta mindenkinek az anyját, hangosan káromkodott, és kiáltozott, állandóan a személyzetet hívta. A takarítónő, aki Réka mellett söprögetett éppen, a fülébe súgta, hogy ne féljen.

Egy másik asszony éppen rosszul volt. Vesetálat vitt neki az egyik szülésznő, utána jóízűen folytatta az ebédjét.

Az orvos gyakran jött vizsgálni. Csodálkozott, hogy alig vannak fájdalmai, pedig a méhszáj már 3 ujjnyira nyitva volt. Úgy gondolta, még fél óra, és megszülnek.

Bár nehezen haladt az idő, elérkezett a szülés. Réka számára még félig-meddig titok volt, mi is fog történni. Az ágyat beállították úgy, hogy a lábai feljebb kerüljenek, majd egy kicsit előre kellett csúsznia.
- Akkor ha szólok, nyomjon - vezényelt az orvos. - Nagy levegőt, nyomjon, nyomjon, nyomjon! Ne úgy! Alulra! A szemét csukja be! - Sehogy se ment a dolog.
- Jó, most pihenjen, mély levegőt! Most! - Ismét a feje lett rákvörös a lánynak, megint nem jól csinálta.
- Pihenjen. Most ne nyomjon. - Réka már nem bírta. Üvöltött.
- Ezt ne csinálja, elfogy az ereje! - parancsolt rá a szülésznő.
- Na, ezt az ordítást még a Balaton partján is hallották a strandolók! - mérgeskedett az orvos. Be is csukta az ablakot. Réka nagyon szomjas volt, különösen most, de vizet nem kaphatott.
- Most nyomjon!
Nagyot erőlködött, úgy érezte, valami nagyon feszíti.
- Na, ezzel megvolnánk! - könnyebbedett meg a személyzet egy kicsit.- Most pihen, aztán újra kezdjük.
A fej már kint volt, a váll azonban elakadt. Pár perc eltelt, próbálták a vállat kiemelni a szülőcsatornából. Az orvos, aki egyébként igen nyugodt ember volt, most mérges lett.
- Ezt nem lehet csinálni egy babával!
A legutolsó nyomásra sikerült megszülni a babát. Ekkor néztek nagyot.
- Legalább 5 kiló! - csodálkozott a doktor. Bár sejtette, hogy nagy lesz. Nem sírt fel. Réka nagyon megijedt.
- Meghalt? - kérdezte.
- Nyugodjon meg, rögtön megvizsgáljuk. Minden rendben! Kislány! - hangzott a válasz.
Elvitték lemérni, 4.900 g és 61 cm volt. Nem mutatták meg az édesanyjának.

2 óra múlva felvitték az ifjú anyukát a kórterembe. Éppen látogatás volt. Mivel nem volt már tiszta lepedő a szülőszobán, egy kissé véreset terítettek rá. Lecsukta a szemét, hogy ne lássa a látogatókat.
(Bató Boglárka)