SZÓSZÖVŐ - 86.

E heti 8 szó a következő:

valaha
minden
búcsú
fontos
csak
maradj
ember
egy

Kézfogás

Maradj, mint valaha-ember
minden búcsúzásban;
éreznünk kell, fontos dolog
csak egy van: az emlék,
a szeretet,- mely nélkül
semmire se mennénk.
Maradj... én maradok veled!
(Dobrosi Andrea)

valaha egy emeletnyi magány volt ahol jártam, minden lélegzet csak összefutott az utak ráncaiba, szemem alatt feljöttek a felhők, majd megláttuk egymást - ma már minden fontos mondatot ketten írunk, se te nélkülem, se én nélküled, és fölismerhetsz  ha eltévednék, mert ember maradtam - csak visszhangok hullnak a védtelen torokba, most oly közelről nézlek...
(Jega)

 Meghalt a barátom

"Minden ember csak halandó"
 Fáj a búcsú, maradj még... de jó
 lenne együtt nézni,
 megbeszélni
 szép és fontos dolgokat.
 Találgatom, mit is hozna
 e mai nap számunkra?
 Emlékképet faggatok,
 valaha szólt,
 távolodó,
 mozdulatlan mondatot.
 Nem ráncosodik már arcod,
 nem lesz több új frizurád.
 Várnom kell az Egek Urát,
 hívjon már el engem is,
 tudnom kell, ez most, szerinted is?
(Oros Eszter)

                    Búcsú helyett

        Kis táskámba néhány
        dolog kell még. Minden
        ami fontos volt,
        holnaptól csak emlék.

        Csak maradj! Ne kísérj,
        kísér a múlt. Lábam
        hívja már az út.

        Emlék vagy, ennyi jár
        csupán. Elnyel lassan
        a mély ember-óceán.
        Látlak-e még valaha?
        Egyszer majd, talán...
                          (Dalos)

Utánad bárhova
 
 éjnek egyetlen sarkcsillaga
  valaha minden voltál,
 patakban gyémánt,
 szenvedő kiáltás,
 a fogoly,
 s maga a végtelenség.
 De már csak sötét szoba,
 s egy zsebkendőnyi emlék
 a  redőnyök mögött.
 Hallgattuk a tengert,
 nem voltam hozzá
 se méltó, ő is eltűnt,
 meghalt, elköltözött.
 A búcsú értéktelen,
 hazug, fölösleges,
 rángatsz még mindig ,
 mint bábut  dróton,
 s kiskutyát a gyermek ,
 hogy legyen engedelmes.
 Felborult a fontossági sorrend,
 az események egymásutánisága,
 az univerzum rendje.
 Megyek, szaladok,
 vakon át forró hamun,
 leégett erdőkön, mezítláb,
 tigrisektől megtépve holtan,
 s  fennakadva ezernyi iszalagon,
 a sás a húsomba vág, ne tudd ,
 mily éles kése a vizeknek.
 Csak egy kóbor eb, leköpve, 
 menekülök ha kell ezer szerelem
 mocskos bokra alatt.
 Te csak maradj,
 bajom nekem már nem eshet,
 rohanok  fejjel a betonnak,
 neki a végtelennek
 nincs fájdalom, nincs határ,
 a vámszedőket ezentúl kerülöm,
 bár ha visznek hozzád  kóbor utakon ,
 az elvámolni valómat odaadom.
 Miért, kérded. Csak. Lélek vagyok.
 Egy. Még sokan vagyunk, mi
 nyughatatlan csak bolyongók.
(Süss Nap)

Valaha minden búcsúzás fontos volt...
Csak maradj meg embernek, ami nem is olyan egyszerű...
(Sztakó Zsolt)

Valaha élt egy nagyszerű ember,
Aki sok száz zsidót írt fel egy listára
S akiket így nem ítéltek halálra.

Mikor ez a remek ember meghalt,
A zsidók kövekkel búcsút vettek tőle
Emléke megmaradt bennük örökre.
(Votiskyné Jakus Edit - Dina)

Búcsú

Valaha azt hittem, boldog vagyok,
minden, mi szép, az enyém.
Ma már csak egy a fontos:
Maradjak ember
s maradj meg te is embernek.
(Bató Boglárka)

Valaha
minden búcsú fontos volt...
sírva könyörögtem, hogy maradj
odalett magas istenségem
csak egy ember voltam
a porban
alant...

Most már
páncélt növesztett bennem a lélek
minden mulandót elengedek
marad, mi fontos, hogy az ember
nem kötöz magához 
csak tisztán
szeret.
(Gállai Juli)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!