SZÓSZÖVŐ - 91.

E heti 8 szó a következő:

nyár
jövő
sors
megismerlek
vágy
álom
kitárom
gitárom

Heuréka!

Megismerlek -
te vagy a vágyam,
a sorsára hagyott,
nem létező gitáromon
az a zaklatott húr...
annyiszor pendítettelek már.
Tudod mit? Kitárom ablakom.
Nem; még sem tudlak kidobni,
hisz felém fütyül a nyár,
álomszerű jövő vár odakinn:
inkább csak áthelyezlek,
veled leszek magam -
átfaragjuk a keresztet!
(Dobrosi Andrea)

Anya vegyél gitárt

Nyár végén, ősz kezdetén
mit hoz a jövő?
Titok sorsot élünk,
álmodunk vágyakat,
csodálkozunk, mikor az égbolt
ránk szakad,
de sorsot nem cserélünk,
jó ez nekünk,
megszoktuk már,
mint a rosszul szabott öltönyt,
miben púposak vagyunk.
(Sztakó Zsolt)

     Hívogató

        Tűz mellett ülünk,
        téged hív gitárom.
        Most jöjj,
        Ne a jövő nyáron!

        A tűz bealszik,
        elkerül az álom,
        hiányod sírja
        egyre csak gitárom.

        Megadja a sors,
        s lépted erre vezet.
        Örülünk újra,
        hogy megismertelek.

        Hálóvá szövi
        az éj a tegnapot.
        Akkor öleljen
        engem két karod.

        (Talán jövőre
        késő jönnöd ide.
        Gitár helyett szól
        templom harang-szíve.)

        A tűz bealszik,
        téged látni vágyom.
        Most jöjj!
        Ne a jövő nyáron.
        (Dalos)

Vágy

Megismerlek-e sors? Még nem tudom.
Kerülöm a rosszat, a jót hajszolom.
Nem várom, hogy lesz-e álom ami megtalál.
Legyőzlek Téged, Te átkozott magány.

Gitárom ujjaim között hallgat csendesen,
letört mind a tíz körmöm, de rendesen.
Dallam nélkül mondom el, mi az mire vágyom,
legyen mellettem egy lány, ki betakar ha fázom.
(Poéta)

Emlékszem...

a nyár megőrzött.
Kedvellek. Meddig?-
Naponta ötször megismerlek
és kitárom kelő napnak
testem eseménytelenül.
Vigyázz szétszóródom
a rejtett jövő fényében.
Ki marad itt:
álom sors,
földi vágy,
füvem, virágom ?
Rétek vannak,
de énekelni nem fogunk.
Kertre feszítem gitárom.
(Demeter Zsolt)

Az idő keze

Elmúltunk,
mint nyár s a  jövő;
létünkön lépkednek mint
macskaköveken,
ismerős léptek
vágyban úszó szemek kísérik a kopogást,
sáros patakok az utcaköveken,
álmok hada kísérletezik tétován,
s lehull mint béna lepke;
ha merne...
Kitárom mindkét karom feléd,
s a felhúzott orrúak őrjöngve
nézik felülről az őrületet.
Irigylik a mekkai utat,
megismernek már messziről,
kikerül, divatjuk, fejük..
Szaladnék feléd énekkel behavazva a várost
nem ér el hozzám semmi már,
- de gitáromon a húr elpattant,
a harisnyán leszaladt az idő szeme.
Eltépett; 
mindig ugyanaz.
Múlt. Voltunk.
Egy mese.
(Süss Nap)

TÁVOLSÁG

Talán megadja a sors
és a jövő nyár
közelebb visz hozzád:
megismerhetlek.
Addig csak olthatatlan vágy ég
s, te álom maradsz
szívemet kitárom feléd
hiányod sírja gitárom.
(Gállai Juli)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!