SZÓSZÖVŐ - 94.

E heti 8 szó a következő:

babér
harcolni
háborút
szelíd
járok
vershez
enyém
szó

Kívül

Bár szelíd bennem a szó,
naponta harcolni járok;
mégsem az enyém.
Háborút vívok a szennyel,
kardomra szúrva rút remény,
gonosz átkok vasorra - hiába.
Tollam lett utolsó bástyám,
de nekem nem kell színpadias,
káromló nyeremény...
Ha ez a vershez tartozó babér,
mit érek a győzelemmel?
(Dobrosi Andrea)

A Világ és a Költő

Homlokodon a babér nem sokat ér,
ha nem bírod a háborút végig harcolni,
hiába vagy te széplélek,
ha a fejedre lépnek,
hiába vagy te szelíd,
nem akarsz vérbe gázolni szügyig,
hiába fordulsz a vershez,
nyugalmad eztán se lesz,
"a szó az enyém" mondod,
és a világ járatja veled a bolondot!
(Sztakó Zsolt)

ÜLJ LE A VERSHEZ

Babért aratva
háborút harcolni
kellene inkább?

Szelíd nyomokba
lépve (de halkan)
járok-e jobban?

Ülj le a vershez:
nézd, enyém ez asztal,
rajta a szó.
(Árvai Emil)

Cím: íme
Eme babér szelíd vershez való. Enyém a szó, harcolni járok, szelíd háborút
babért, borsóért.
(Takács Géza)

Míg ajkamon enyém a szó,
mely szelíden kimondható,
S bár háborút vív a szív,
Harcolni fog és győz a jó,

A babért én nem áhítom,
A világot megmásítom,
Míg járok, s pezsdít a vér,
Vershez kész kalamárisom.
(Bambusz)

Frontátvonulás

Jó lenne visszatérni
Szelíd magamhoz,
Feledni háborút,
Harcot, hamis babért.
Megteszem! A döntés enyém.
Térdre borulva éled,
Egy halk szó mögött
Ott bújik a remény,
Mondd, szeretsz-e meg?
(Jé, itt a csőben van még egy lövedék...)
(Nagy Misi)

Menzán.

Ma krumplifőzelék volt ebédre,
de hiányzott belőle a babérlevél.
Ezért harcolni fogunk jövőre,
egy jobb szakácsért, és Hedvigért.

A háborút -és ez kétségtelen- az nyeri,
ki szelíd udvarlással bájait, véglegesen elnyeri.

Mert Hedvig mindenható, az iskolában ő az úr,
minden szava szent, és parancsoló,
mivel ő a gazdasági igazgató.

Hozzá járok én is, e kiváltság csak enyém,
én adok neki ihletet a vérhez, mellyel
díjat nyer a költők versenyén.
(koka)

Emlékezek!

A fekete jóság szennyét veri az eső
Szelíd harcosok járnak,
Boldog vesztesek várnak,
Csodát remél az ateista idő

Feledd szemed csodáját!
Mert elvonult a szó,
Elfelejtett harcolni a jó
A Boldogtalan győz!

Járásom fekete álom,
Szavam bíbor babér,
Szívem háborút vívván
Küzd halottaiért.
(Oláh Anikó)

Vígtor

Vágyom a szóra,
Vágyom a csókra,
Vágyom a lágyra,
Vágyom az ágyra,
Vágyom a télre,
Vágyom a dérre,
Vágyom a harcra és,
Vágyom a fényre.

Vágyakozásom minden pillanat,
Vágyakozásom minden mozdulat,
Vágyakozásom tárgya mi vad,
Vágyom rá, nekem jár, a Halál

Szelíden járom minden utamat,
Szelíden küzdöm minden harcomat,
Babérral koszorúzom a halálomat
(Oláh Anikó)

A versekről

Hát szóljon tőlem is néhány szó,
Szóljon versekben, mi is lenne jó.
Tudom ezért babér számomra nem terem,
Tán egyedül járok, de ez nem töri meg lelkemet.

Remélem szavaim háborút nem szítanak,
Ha mégis - megyek - harcolni hívjanak.
Legyen emiatt enyém a szenvedés,
Vállalom ezt szelíden, könnyedén.

A fegyvereim a penna és a lant,
Tán fedi majd a síromat némi hant.
De az még messze, addig hív a küzdelem,
Szívemben nem pihenhet meg félelem.
(Gyurcsek Attila Sándor - Medex)

Nekem elég a szó...

        Utamon szelíden járok,
        harcolnom rég nincs miért.
        Gyűlölöm a háborút,
        önkényt, a kiontott vért.

        Nem kell ezrek és ezrek
        csontjára rakott torony,
        sem más vérén szerzett vagyon.

        S ha hősként ünnepelnek
        majdan - dicső csatáidér\'?
        Legyen tiéd a babér.

        Nem akarok háborút!
        Nyomában vér és önkény,
        erőszak, gyűlölet terem.

        Enyém a szó, ez mindenem.
        Harcért nem harcolok soha,
        nekem elég a szó,
        s egy szempár, mi biztató.

        Mély és csillogó, miként nyáron a tó.
(Dalos)

NEM SZERETEK HARCOLNI
 /csendben járok/

Nem szeretek harcolni
békén hátul maradok.
Szelíd háborút vívni nagyokkal
nem akarok, nem akarok.

Életem csendben rímel a vershez
soraink és sorsunk összecseng
eléd nem állok, nem takarlak
bennem a messzi kékség dereng.

Legyen tiéd a pulpitus, s ha
krajcárok csörrennek szavadért
felkap a hírnév és dicsőség
fonja át homlokod babér.

Legyen tiéd minden, mire
vágysz, az örök változó
nekem elég, mi megmarad:
Legyen enyém, a szó!
(Gállai Juli)

Vigyázz költő

Vigyázz költő, nagyon vigyázz,
mikor a Múzsa csókját fogadod,
vigyázz költő, el ne hibázd
a tollad merre forgatod.

Babérkoszorúd pár szótól
könnyen tövisessé válhat,
nem kell vátesz, nem kell látnok
a modern szép világnak.

Szelíd szóra háborúban
megsüketültek a fülek,
Lázas szóban csalódottan
csönd marad a szívnek.

Vigyázz költő, művész álmod
babért hoz, vagy elragad,
s e szép világban vershez nyúlnod
ritkán hálás feladat.
(Várhelyi Klára)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!