SZÓSZÖVŐ - 122.

E heti 8 szó a következő:

ember
adj
kérnek
szeretetet
határtalan
kenyeret
levele
vedd

*Végtelen történet*

Eljött a tél, s
Az emberek az utcán,
Nagykabátba burkolózva,
Meleg kesztyűvel kezükön,
Szőrmesapkával védve a hóeséstől,
Munkába sietnek.
Láb alatt ropog a friss fehér hó, s
A gyér utcai világításnál,
A dermesztően hideg levegőben,
A lélegzet látható.

Aluljárók védelmében,
Rongyokkal takarózva,
Emberek élnek, s
Nyújtják feléd kezeiket.
Kérnek! Szeretetet s kenyeret.
Újságot nyújtanak feléd,
Fogadd el! Vedd meg!
Néhány forintért.

Tárd ki lelked ajtaját,
Melyen át a határtalan szeretetet,
Az emberek felé küldjed el.
Fordulj az elesettek felé, s
Adj! Adj a szenvedőknek!
Reszkető kezek, fagyott orrok,
A tisztátalanságtól mocskosok.
És mégis!
Megtört szemük fényében a hála felcsillan,
Akár a friss hó a lámpa fényében.

Köszönetük utadat kísérje…
(Szabó Gitta)

Szerencse...

A konyha felől hatalmas koppanás hallatszott.
- Mit találtam, mit találtam! - rikoltozta Máté lelkesen.
- Jaj, kis krumpliorr, nem gondolod, hogy megtarthatod! - ecsetelte gúnyosan Tádé a tíz évvel idősebb báty - úgy is elveszem!
- Csak szeretnéd, már megettem.
- Hogy te milyen kis mohó egy manó vagy! - élcelődött.
- Mohó? Az mi?
Tádé csodálkozott. Serdülőkorban nála nem szokás szavak értelméről gondolkodni.
- Figyelj ide! - és jó alaposan szemügyre vette a kissrácot - Látod odakinn azt a hóembert?
- Látom. Tegnap építettük anyával.
- Na ez az. Ha ma is, holnap is, meg holnap után is hóembereket építenétek, bejönne a hideg! - nevetett.
A magyarázat nem lehetett valami érthető a kis poronty számára, csak nem hagyott fel azzal, amit elkezdett.
- Már pedig, amit találtam, elfogyott - mondta dacosan.
- Ja, vagy úgy, - gondolkodott el a nagyfiú - akkor én meg nem adom oda a leveledet! - és vállat vont. Máté határtalanul kíváncsi volt, ki írhatott neki.
- Hát persze, a Télapó! - kiabálta.
- És, ha nem? Honnan tudná, hogy mit szeretnél, hiszen még a betűket se ismered?! - szólt hetykén a rangidős gyerek.
Igen. Máté még csak öt éves volt. Hirtelen legyőzöttnek érezte magát.
- Na jó, - dünnyögte - maradt egy kis vajas kenyér... csak olvasd! - sipákolt izgatottan rénszarvas-mintás pulcsijában tesója felé.
- Apa írt,- lassan és tanácstalanul emelte fel a borítékot - utazik a Mennyországba - mondta elkomorultan.
- Mikor, mikor? Én is vele mehetek? - tudakolta bátyától, közben a mellkasán lévő ruhadarabra nézett, mintha azt akarná mondani: szánnal utazunk!
- Nem tudom... vagyis persze...
- Az angyalokat is meglátogatjuk? - érdeklődött.
- ... Meg. Hol az a vajas kenyér? - terelte el konyhában ügyködő édesanyja figyelmét.
A kis kölyök elszontyolodott.
- A földön, - válaszolta - Elestem és beütöttem a térdem, a maradékot leejtettem, de biztos kérhetsz a Télapótól másikat! - tette hozzá a pici nyöszörögve, szemét az égre szegezve.
- Még meggondolom,- szólt a másik mosolyogva némi csendet tartva közben, és nagyot sóhajtott.
- Inkább szólok neki, hogy  ne fájjon a lábad!
- Hm... Az se lenne rossz!
- Hozzak egy zsebkendőt? - kérdezte később Tádé, látva anyját könnyeivel küszködni.
- Kö-szö-nöm! - hallotta a szipogást.
- Szerencse, hogy nem a vajas felével esett le ez a kenyér! - jegyezte meg az asszony. Megtörölte, majd nagyobbik gyermekének adta.

2. Mindig

Kérdés mindig adódik -
..egykor a szemét is leltárba vétetett,
precízen állt az űrlapon a rend?

Kérdés mindig adódik -
..példát szolgáltatott a Titanic,
nem volt az sem elsüllyeszthetetlen hajó?

Kérdés mindig adódik -
..kenyérnek héja úgy esik hogy látható,
határtalanul ehet a mohó?

Kérdés mindig adódik -
..ágról fakadnak máig levelek,
természet önmagát nem változtatja meg?

Kérdés mindig adódik -
libacomb, lila gomb, más-más a sikk,
ki mit szeret s azt nyújtaná, az lenne jó?

Kérdés mindig adódik -
..az ember-lét korlátain mikor olvad,
meddig fehérlik rajta még a hó?
(D. Andica)

szeretet-hiány
ezrek jaja fáj Földön
nincstelenek ők

kérnek esengve
alamizsnát bendőbe
téli reggelen

megfáradt ember
lelkét Istennek adja
testén sir halom

fájdalom üvölt
határtalan közönyök
Istent könyörögj

fehér kenyeret
oszt az ingyen konyha itt
köszönt Karácsonyt

adós levele
büszkén kérkedik gazdag
más bőrét nyúzza

vedd hát kalapod
eredj világgá szeretet
szívekben helyed

Kőszívű ember
pénzre cserélte lelkét
imádkozzunk most

hamis szeretet
Istent és magad tagad
oly bűnös tudat

Mi Atyánk kérlek
világítsd meg jól elmém
ossz szét jóságod

ostyád emeld fel
megosztva azt ezreknek
igazi ünnep

tollam forgatom
kívánok jó Karácsonyt
Gazdag Újévet

Jó Barátoknak
szeretettel ünnepet
bő lelki vigaszt
(Hanyecz István)

1.  
Vedd kezedbe ezt a borús levelet,
melyben megdöbbentőn kérnek kenyeret,
árasszon el a határtalan szeretet
és adj, mert közömbös egy ember sem lehet!
 
2.  
- Ember fel a kezekkel!
Add a pénzedet!
 
- Az utolsó pénzemből vettem kenyeret,
így egy krajcár nem sok, annyi sincs zsebemben!
Határtalanul sajnálom,
de nem adhatok mást, csak szeretetet.
(Kemenes Kálmán)

ÜNNEP

Tudod,
sokan koldulnak szeretetet télvíz idején,
mikor hidegre fordul kinn a világ.
Ne szégyelld, tárd ki szíved kapuját, s
vedd át azt a kenyeret, mit
ember adhat embernek.
Töltse el lelkedet határtalan béke, mert
megérintett az ünnep szentsége, s
ha volt bánatod, legyen röpke suhanás,
szemérmetlen, őszi fa lehulló levele.
Most az öröm ideje érkezett el:
fény született, fény, rejtélyes titokból,
erre a megváltásra váró,
árnyékba öltözött világra.
Nem vagy egyedül, nem is leszel,
élhetsz magányosan, de hidd el, és
reméld, soha nem lehetsz "árva".
(Gállai Juli)

Karácsonyi vers

Adj az embernek, hisz kér,
védd a gondtól, bajtól, hisz fél.
Utcasarkon áll a szeretet,
és nem kér mást csak kenyeret.

Írt az ember egy nap levelet,
és nem kért mást csak szeretetet,
a fa alá.
Hogy vegye körül őt család.

Adj nekik, nem látod, kérnek,
legyen kit szerethessenek.
Adj nekik, hogy adhassanak,
világot a világosságnak..
(Sztakó Zsolt)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!