Téli világ

Fákon szél fútta hópihe lengedez
Álmodó fák közt patak csörgedez
Alkonyat színeit messzire elviszi
Partján szelíd vad a végtelent lesi

Madarak szállnak élelmet keresve
Víz alatt a merevszemű halat lesve
Didergő fantázia festi a jégvirágot
Csillagfényben csipkés téli világot
(Mimangi)

Éj-gondolatok

A fantázia
horizontján
függő csillagok,
- kis tolvaj-szemek -
pillantanak lentre,
s a mélységből
éj-gondolatok
szállnak
odafentre.

Vadra leső a "Nagymedve",
a "Fiastyúk" magot szedne,
a telihold léggömbként lebeg,
és a "Tejút" hídja alatt
patak csörgedez.
(Péter Erika)

Vadászat

vadra leső
szemek közt
szikra ténfereg
lebeg az ősi
szenvedély -
a hús, a vér...
villantja zápfogát
az ugrani kész
emberállat
csörgedez neszező
lelkiismeretlenség.

2006. II. 10.
(Molnár Szilvi)

Vágyak és falak

Mint a vadra leső szemek,
úgy őrködik szabadságunk felett
e kor, és önmagunk helyett
útra raknak a kényszerek.

Szállnak a gondolatok és
a fantázia munkához lát,
s bennem, akár a tüntetés,
készül győzni az új világ.

Így álmodunk mindannyian,
amíg bennünk a vér csörgedez,
küzdünk a vággyal az égig,
s a fallal, ami körbevesz.
(Nagy Norbert)

Vágyad tengerén

Fantázia voltál,
gondolataimat védő meleg;
tükör lettél,
szemem kápráztató villám-elegy;
rejtelem vagy,
vad istenséged szívembe lesem;
bárkádat szeretném,
vágy-deszkám vágyad tengerén lebeg
(D. Andica)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!