Horváth-Tóth Éva: Magamba loplak [KMI A 011]

Közvetlen hangú, választékos nyelvezetű, sajátos szókinccsel felvértezett, néhol Petőfit, máskor József Attilát, Shakespeare-t, Weöres Sándort idéző, egyéni, különleges hasonlatokat, metaforákat, megszemélyesítéseket halmozó, könnyed, játékos, dallamos ritmusú, sodró erejű líra Horváth-Tóth Éváé, mely szép párhuzamokra, ellentétezésekre épül. Pőrén feltárulkozik lelke mélysége, mindennel tud azonosulni!
A szerelem szomj, gyönyörű szenvedés számára. Az összetartozást, a ragaszkodást, a  meghittséget tárja fel, megbújnak a háttérben a természet elemei. Szelíd, józan, szeretetteljes a hangja, finom, érzékeny a lelke, akár vágyairól, hitéről, az elmúlásról, az anyai kötődéséről, szeretetéről vall, vagy gondolatfüzérei segítségével mereng el filozofikusan!
Elegáns nyelvi megoldásaival, bátor kitárulkozásával, őszinte hangjával, bájos esendőségével, a versek szerkesztésében a maximalizmusra való törekvésével azonnal belopja magát az olvasók szívébe.