Kutasi Horváth Katalin: Vurlicerka [KMI A 007]

Nosztalgikus megszállottság, kísérletezgetés a régi formákkal, mértékekkel, egyensúlyozás az egykori gondolatok sínpárjain, vagy korábban élt lélekmások lábnyomaiban: ezt tapasztaljuk a versek olvasása során. A költő szeretne visszatalálni a kedves régi kerékvágásokba, de azokat a sors kegyetlen viharai szinte teljesen elmosták… Visszaemlékezések, őszinte, vallomásos kitárulkozások bújnak meg a sorokban. Az elégikus, szerető fájdalommal teli hangvétel, a röpke önbecsapásokat és derűs optimizmust elhessentő realitás, a kényszerű, mégis csendes és fegyelmezett szembenézés határozza meg ezt a lírát.