Közvetlen hangú, választékos nyelvezetű, sajátos szókinccsel felvértezett, néhol Petőfit, máskor József Attilát, Shakespeare-t, Weöres Sándort idéző, egyéni, különleges hasonlatokat, metaforákat, megszemélyesítéseket halmozó, könnyed, játékos, dallamos ritmusú, sodró erejű líra Horváth-Tóth Éváé, mely szép párhuzamokra, ellentétezésekre épül. Pőrén feltárulkozik lelke mélysége, mindennel tud azonosulni!
A szerelem szomj, gyönyörű szenvedés számára. Az összetartozást, a ragaszkodást, a meghittséget tárja fel, megbújnak a háttérben a természet elemei. Szelíd, józan, szeretetteljes a hangja, finom, érzékeny a lelke, akár vágyairól, hitéről, az elmúlásról, az anyai kötődéséről, szeretetéről vall, vagy gondolatfüzérei segítségével mereng el filozofikusan!
Elegáns nyelvi megoldásaival, bátor kitárulkozásával, őszinte hangjával, bájos esendőségével, a versek szerkesztésében a maximalizmusra való törekvésével azonnal belopja magát az olvasók szívébe.
Archívum: Konyvek
Szabó Eszter Helka Cívisablakok [KMI_M 011]
A költő a cívisvárosban él, Debrecen ihletforrássá lett. Itt felnövekedő férjétől is sok mindent hallott, házuk és lakóinak sorsát összefonta verseiben Szabó Eszter Helka, ki Szabó Magda szemével figyelte a város utcáit, a házak homlokzatát, titkokat rejtő ablakait.
Nemrég elhunyt tanár apósára emlékezik, több versben is érezhető személyiségének hatása.
Megjelenik a könyvben a szerelem, a bánat, az elvágyódás, befurakszik a sorokba a betegség, a kiszolgáltatottság. A város múltját is rögzíti. A jól megragadott hangulatképek ablakokat tárnak nemcsak Debrecenre, de az olvasóra is!
Vizsy Edit : A kék szitakötő [KMI A 009]
Hol található és hányszor bukkan fel ez a bizonyos kék szitakötő? Mi lehet a szerepe a történet során? Egy váratlan fordulatokban és izgalmas párbeszédekben bővelkedő regényt olvashatunk S. Vizsy Edit tollából, ki ösztönösen éppoly jártas az érzelmek közvetítésében, mint az érdeklődés fenntartásában, s nem tálal mindent készen, inkább elgondolkodtat, miközben időben, térben és erkölcsi megítélésben is messzire röpít minket a jelenből. Egy kis westernszerűség, krimijelleg, szerelem, bonyodalom, s nem kevés kaland, mi az olvasóra vár.
Egy világ, ahol minden valóságos, de mindennaposak a varázslatok! Szeretetet áraszt a napsugár, a vadállatok kiszolgáltatottak. Izgalmas a bolti raktár is, de hol Afrikában, hol Izlandon találjuk magunkat. Megismerjük a jó tündéreket, a törpéket, Lala bohócot, az ikreket. Krimiszerű nyomozás, bonyodalmak színezik a szürke valóságot. Kristályhegy, gyémánt, opálgyűrű titka tárul fel. Időutazást tehetünk a janicsárok világába. A felfedezés vágya fűti a szereplőket, megtapasztalhatjuk a bátorságot, tanulhatunk a természetről, az emberek közti kapcsolatokról. Sokszor turpisság, találékonyság, bátorság, tündérsíp kell mindehhez, de minden jó, ha a vége jó…
Erdélyi, székely ízekkel fűszerezett, mozgalmas, fordulatos, természetközeli történetek, megszokott mesei szereplők és
fordulatok, de igen változatosan, modern köntösben. Gazdag érzelemvilág, csodaforrás, csalafinta róka, bölcs korsó, szelekótya szél,
csintalan palacsinta, elvágyó marabu… Több tárgy és erdei állat bőrébe bújva az ösztönöket, a kiszolgáltatottságot, a melegséget nyújtó gondoskodó szeretetet is megélhetjük, magunkra, saját érzéseinkre
ismerhetünk. Az író mindannyiunkat figyelmeztet: mekkora kincs is az idő és a lelki tisztaság!
Domokos Edit: Felhőmadár [KMI M 009]
A Felhőmadárban hatalmas erejű, ám ellentétes érzések kavarognak. Nyíló virágok illata leng, zöld rétek, elbűvölő havas hegyek merednek. Lelke az égbe kapaszkodik, a fellegek közé, de vágy-ólmai a földre húzzák. Melegséget áraszt, s ő maga is erre áhítozik, de a fény kihuny, minden elillan, minden egész darabokra hullik… Bár a lemondás és a tűrés korlátai közé szorult, a derűt sugározza!
A költő álmaiból szőtt valóság gyakran szertefoszlik, mint ahogy a felhők is változtatják alakjukat, messze úsznak, s olykor elszórják bánatukat, mintha siratnák a földi lelkeket…
Anisse haiku-buborékjai újra felpezsegnek. Létkérdéseket feszegetnek, a jó és a rossz fogalmát lengik körbe, felvillantanak egy-egy borgőzös hajnalt, buja gondolatot, néhány vágyálom is ott rejtőzik bennük. A múló és visszatérő érzések, megélt hangulatok kipattanásának lehetünk tanúi. Megjelenik a természet is bennük. Előtörnek a megkopott emlékek. Több érzékszervünkre hatnak. Színeket látunk, csörrenést, csikordulást hallunk. Felsír az örök szerelem vágya, s felhangzik az eksztázis sikolya. Belekarmol a létbe a fájdalom, de a csacska macska játékossága egy kis időre elfeledteti a gondokat…
Lélekvisszhangok és olykor üvöltő visszhangtalanság, lágyan kísértő hangok, s a fájó csend kínjai erősödnek fel a Visszhangok 01. könyvecske óta. Csábító hegycsúcsok, döngicsélő múlt, kidőlt fák, vérző szívek és napnyugták bukkannak fel a haikukban. Bevillannak derűs, meghitt, békés és feldörrennek félelmetes, megrázó, örökre mély nyomot hagyó emlékek… Mindent a megismételhetetlen, visszahozhatatlan szépség, az elmúlás fájdalma, az emlék gyönyörűsége, a kiüresedett jelen árnya leng be. Több a fagy, mint az izzás. Elfüstölög a lét…
Az évszakok egymást váltják a kötetben. A tavaszról, nyárról és őszről 15-15, a télről 10 haiku követi egymást. A természet határozza meg Jószay Magdolna érzéseit, hangulatait, megnyugvást hoz számára, feldolgozza általuk az eseményeket, segíti, hogy elengedje a negatív gondolatokat, s hogy megértse saját problémáit. Segíti mások megértésében, ő maga is jobbá válik általa.
A kötetből sugárzik az a földöntúli öröm, hogy voltak idők, s volt egy-egy hely, amikor és ahol teljes mértékben önmaga lehetett a költő, átélhette a kettős szerelmet, amit a Tátra és párja iránt érzett.
Ez az 55 haiku némely különleges, elvesztett édeni, de beteljesült álom, megélt pillanat, látvány megragadása, mely olykor látszólag futó, tovatűnő semmiség, mégis évtizedekre kihat, dédelgeti, újrateremti, jelenné varázsolja őket megidézője… Van, hogy beleolvad a tájba, vagy az olvadt belé, s vált részévé?