Sorozat: MINIKÖNYVEK

Édesanyjáról, legdrágább kincséről szól, neki állít emléket Jószay Magdolna újabb minikötetében, melynek borítóján anyja lánykori képe látható. Édesanyja küzdelmes élete példakép lehet mindannyiunk számára. Családja mellett nagy gonddal ápolta édesanyját és testvérét, majd ő szorult gondozásra.

Domonkos Marcell a környezetében észlelhető természeti jelenségekről írt elsőként, mígnem kialakult egyéni stílusa, a mindennapi életben megtapasztalt dolgok és élete meghatározó fordulatai lettek haikui témái. Vannak olyan haikui, melyeket hosszabb ideig tervezgetett, de többségük egy váratlan ötletből fakadóan született, az adott pillanatot örökítik meg, akár egy fénykép.

A fény, az idő, a tér tág fogalmak, számtalan elvonatkoztatott képzetet hordozhatnak magukkal. Ezek a haikuk elgondolkoztatják, megragadják az embert, hiszen a címbeli fogalmak összefügghetnek, egyik akár következhet a másikból, s máris egy új teóriát, más következtetést, feltevést fogalmazhatunk meg.

A fények játéka, változása éppúgy megragadja a lelkünket, mint ahogy az idő keretekbe szorítja létezésünket, s mégis időtlennek érezhetjük a pillanatokat, s bár térben is korlátozva vagyunk, szabadon szárnyalhatunk…

Szakács Anna gondolat- és érzésmagocskái hullanak ránk haikui által, s ezek kihajthatnak, virágozhatnak saját gondolataink közt, tapasztalataink tovább szaporítják belső kertünket. Ezekben a humort és szójátékokat sem nélkülöző haikukban sok a természeti hasonlat. Lelkünk olyan, mint egy fenyőfa: örökzöld, a szeretettől örökké színes, élő üzenetei vannak, nyitva termő is, mert ki kell nyitni a lelkünk, hogy befogadni és adni tudjunk…

Petres Katalin haikui varázsukkal a vízcseppekre emlékeztetnek. Bennük ragyog a költészet. Későn talált erre a formára, de nagyon megszerette őket, maga is megtisztul a haikucseppek, könnyed pillanatversei által, s olvasóinak is ezt kívánjuk! Úgy érezhetjük, mintha ezek a gondolatok éppen csak kibuggyantak volna a költő tollából.

A megrögzött prózaíró – miután elcsábult, hogy kipróbálja ezt a japán  ősi versformát – ezúttal számvető jellegű haikuival, tömör bölcsességeivel mutatkozik be, melyek többségükben a Verslista pályázatfolyamára íródtak, s felölelik az élet minden területét (születés, halál, szerelem, boldogság, csalódás, reménység, anyaság… stb.)

Dobrosi Andrea haikuinak olvasásakor – mint hintázás közben és életünk során is – hol fent, hol lent érezhetjük magunkat. Felemelkedhet a lelkünk általuk, s magunkba zuhanhatunk, ha empatikusak vagyunk. Elgondolkodtatnak, nyelvi játékai és hangsúlyai által kifejezetten érdekesek, akár többféleképpen értelmezhetők.

A lét kibomlik, mint a rügyek, bimbók, s tavaszra vágyik a dermedt szív. Érzékletes haikui segítségével szinte halljuk Herczeg-Vecsei Katalin szívrezdüléseit. Az évszakok ritmusára születtek ezek a
hangulatdallamok, érzékrezdülések. A szépségre hangolódó lírai lélek
feltárja egy-egy virágkehely csodáját, mely lágy itatójává lesz a könnyű röptű pillangóknak. Az orgona és a pite illata összekeveredik, így idézi anyja alakját. Meghitt hangulatok nyílnak a virágokkal, a japán haikuk természeti képei is elénk villannak az emlékszirmokkal.

A költő a cívisvárosban él, Debrecen ihletforrássá lett. Itt felnövekedő férjétől is sok mindent hallott, házuk és lakóinak sorsát összefonta verseiben Szabó Eszter Helka, ki Szabó Magda szemével figyelte a város utcáit, a házak homlokzatát, titkokat rejtő ablakait.
Nemrég elhunyt tanár apósára emlékezik, több versben is érezhető személyiségének hatása.
Megjelenik a könyvben a szerelem, a bánat, az elvágyódás, befurakszik a sorokba a betegség, a kiszolgáltatottság. A város múltját is rögzíti. A jól megragadott hangulatképek ablakokat tárnak nemcsak Debrecenre, de az olvasóra is!