Közelkép: Bodó Csiba Gizella – 2017

Petres Katalin: Alkotói közelkép
BODÓ CSIBA GIZELLA

A neved már jó ideje ismerősen cseng a „Képzeld el…” olvasóinak fülében, hiszen szinte minden kiadványban olvashattunk tőled. 2008-ban megkaptad az Amatőr Irodalomért Verslista Díjat, több kiírt pá-lyázaton első vagy második helyezést értél el. Milyen fórumokon találkozhatunk még írásaiddal?

Bodó Csiba Gizella

– Rendszeresen publikálok a Kaláka és a Kláris Irodalmi-kulturális folyóiratban, az Irodalmi Epreskert elektronikus kulturális folyóiratban, valamint egy évtizede jelen vagyok a Kláris-, a Sodrásban-antológiákban és az Irodalmi Rádióban.  Korábbi könyveim megtalálhatóak a www.poeta.hu irodalmi portálon, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtárban /MEK/ is.  Az Irodalom Feketén-Fehéren című irodalmi folyóirat 1. száma teljes terjedelemben műveimet tartalmazza. Megjelent versem „A XXI. század költői” c. antológiában – az Írószövetség és a Petőfi Múzeum pályázata alapján.

– Életed két meghatározó városa Miskolc és Budapest. Mesélj erről!

– Születésem ideje egyre távolabb van, a születésem helye egyre közelebb – emlékeimben, lelkemben. A 7X nem titok, a hely pedig a hajdani iparváros, Miskolc, a Bükk ölelésében, a Diósgyőri Vár bástyáinak sziluettjében. Egyszerű és nagyszerű szülők harmadik gyermekeként születtem, teljes családban kaptam meg minden alapot az élethez. Miskolc a félénk kisgyermekkor, az óvoda, az általános iskola, a gimnázium és 1956 – az erőnövelő serdülőkor, a sport, a szárnypróbálgatás, a sze-relem színhelye. 25 évesen a 3-as úton elhagytam a várost, ahol felnőttem, Budapestre költöztem, férjhez mentem. Budapest a tervek, az „építkezés”, a főiskolai végzettség megszerzése, majd a legnagyobb, legnehezebb feladat és „vizsga” a legszeretettebbek ápolása, utolsó útjára kísérése, tenyerükben elvitt könnyeim. 45 éve lettem fővárosi lakos, férjes asszony, majd özvegy, átéltem a rendszerváltást, életváltást és a társammal gyűjtött élmények, kaland, boldogság, fájdalom versekbe, írásokba sűrűsödtek. A munkásévek finisében, az utolsó 12 esztendőre egy jó munkahely még adatott, ami megteremtette a talpon maradást, a fejlődés lehetőségét, a főiskolai végzettség így kiegészült a Dale Carnegie l996-os díszes kis diplomájával, egy 10 hetes trénerképzővel, egy Grafológiavizsga-oklevéllel, s hogy tervekkel, érdeklődéssel telve vonuljak nyugdíjba negyven év után, mint humánpolitikai manager. (Mindvégig emberek sorsával, személyzeti és oktatási munkával foglalkoztam.) Egész életemért hálás vagyok; a kézért, mely vezetett életem folyamán; a társért, a munkáimért, a tapasztalataimért, az utazásaimért, örömeimért és fájdalmaimért.

– Hány évesen kezdtél először „műveket“ alkotni?

– Talán 8-9 éves lehettem, amikor belekezdtem első „regényem” írásába, ez néhány füzetlapnyi lehetett. 13 éves koromból viszont jöttek a versek, ezek már megtöltöttek egy A/4-es füzetet egy év alatt. Természetesen első írásai mindenkinek vannak, s nem is biztos, hogy emlékeznünk kell rá, ami érdekesebb kérdés (de válaszolni nem tudunk rá), hogy mikor lesz az utolsó írásunk, s azzal mit tudunk mondani majd egy élet tapasztalatával a hátunk mögött?

-Az utolsó gondolatoddal megelőzted a következő kérdésemet: miért kezdtél el írni és miért tartod fontosnak az írást?

– Azért, mert nagyon szerettem olvasni. Az lebegett a szemem előtt, hogy milyen jó lenne, ha egyszer majd valaki az én könyvem olvasná elbújva a világ elől, gondolatai elrepülnének a leírtak világába – ahogyan olvasás közben az én gondolataim is azonosultak helyszínekkel, emberekkel, történésekkel.

– Nemhiába, hiszen számos díjat és elismerést kaptál köteteidért. Mind felsorolására a Közelképben nincs elegendő hely, ezért javaslom olvasóimnak, hogy látogassák meg színvonalas honlapodat (http://bodonecsibagizella.hu/), ahol részletes információt kapnak irodalmi munkásságodról.

Megköszönöm a tartalmas beszélgetést.

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?