Derkovats Gyula csendes, ám igen jelentős tagja a Verslistának, s bizony különösen tevékeny munkát folytat a hétköznapokban. Zeneszerzőként színesíti csoportunk életét, a Róza és Julius Kiadó gondozásában Jártó Rózával közös munkájuk eredményeként felajánlott ajándékként több igényes kivitelű könyv és CD is tagjaink kezébe kerülhetett, a YouTube-on is több feldolgozást, szerzeményt hallgathatunk tőle.
– Gyula, Békéscsabán laksz. Mindig itt éltél? Mit jelent számodra ez a város?
– Hajdúnánáson születtem, éltem Hajdúdorogon, Csorváson, 1950 óta élek itt. Itt jártam iskoláimba, a Bartók Béla Általános Zeneiskolában hegedű tanszakon, itt tanultam ki érettségi után a nyomdász magasnyomó gépmesteri szakmát a Békési Nyomdában, a Kner nyomda elődjében, mely állandó munkaadóm lett nyugdíjazásomig. Itt telepedtünk meg, itt születtek gyermekeim. Mint a föl-földobott kő, ide mindig visszatérek…
– Mesélj egy kicsit gyermek-és ifjúkorodról, kérlek!
– Gyerekkorom óta műszaki beállítottságú vagyok, játékszereim a fafaragáshoz szükséges – kések, kalapács, fogó, (cigány)fúró – szerszámok voltak, még kis hegedűt is próbáltam faragni (makett lett). Kis villanymotorjaim működőképesek voltak, csúzlikat is készítettem. Délutánonként eljártam a zeneiskolába, az óráimon felül is, a megalakuló szimfonikus zenekarnak is tagja lettem. Építészmérnöknek készültem, de nem vettek fel, a nyomdamérnökire sem, így elfogadtam a Moszkvai Nyomdaipari Egyetemre felkínált helyet, így megismerhettem az orosz kultúrát.
– A Moszkvai Nyomdaipari Egyetemen végeztél. Mesélj tanulmányaidról, munkádról, légy szíves!
– Matematikából előnyben voltam, de rázós tantárgyak is voltak (szilárdságtan, fizikai kémia). Beálltam a magyar diákok tánckarába zenésznek. Volt, hogy egy este két helyen is felléptünk. Jártunk a Kreml Kongresszusi Palotájában, bemutatkoztunk Kijevben is. Eredetiben olvastam az Anna Kareninát és a Feltámadást L. Tolsztojtól. Szülőházában, Jansznaja Poljanában is jártam. Tolmácsként többször jártam Leningrádban, Nagy Péter nyomdokán. Fotózással is foglalkoztunk, egy kis fotólabor is jutott a kollégium alagsorában.
– Mikor, hogyan kerültél komolyabb kapcsolatba a zenével? Ki volt rád nagyobb hatással? Mikor szerezted első műveidet?
– Az egyetemről való visszatérésem után még tagja voltam a városi szimfonikus zenekarnak. Aztán a családalapítás, a szakmai munka miatt az aktív zenélést abbahagytam, de zenei anyagok (komolyzenei albumok, lemezek, kották) gyűjtésével folyamatosan foglalkoztam, foglalkozom ma is. Zeneszerzéstant sohasem tanultam, csak általános zeneelméletet, szolfézst. Játszottam szólóban és zenekarral többek közt Vivalditól, Viottitól, Bachtól, Beethoventől, Mozarttól, Schuberttől, Brahmstól, Mendelssohntól, Csajkovszkijtól, Sosztakovicstól, Bartóktól, Kodálytól, s mindenkitől tanultam valami sajátosat. Ebben a zenei paradicsomban mindig az elmélyült, lírikus darabok voltak a kedvenceim. A neten megismerkedtem a zeneszerkesztő-keverő rendszerekkel, klasszikus darabok közül válogattam, montíroztam. Ebből alakult ki Jártó Róza 17 versére egy új műfajunk, az úgynevezett Dallamokkal ölelt rímek, a vers hangulatához igazodó zenei montázs-keverés. Részt vettünk 2014-ben az ausztráliai Vanda & Jung dalversenyen is. 2016-ban bukkantam rá egy zeneszerző kottaíró programra, a Musescore-ra, ezzel indult el zeneszerzői pályafutásom. Visszahallgatható, átjavítható, változtatható a leírt kotta.
Első zenedarabom egy pályázatra íródott, gitárra kértek modern imát. Ezt írtam át két szólamra és templomi orgonára. Az Ave Mariát követte a Miatyánk és a Hiszek egy istenben. Arany János születésének kétszázadik évfordulójára született vonós-zenekari összetételben, majd A Toldi látomását átírtam szimfonikus zenekarra és egy háromtételes Toldi rapszódiára. Pilinszky János születésének 100. évfordulójára készült A Nap születése című zenemű, melyet átírtam kibővített ének- és hangszerszólamokkal. Zeneszerzésben első pillanattól a jelenig egy hosszú tanulási periódust élek át, most már szimfonikus nagyzenekarra írom műveimet, akár húszfajta hangszer és hatszólamú kórus alkalmazásig. Ilyen műveket a korszerű szoftvertechnika nélkül nem is lehetne létrehozni. Független zeneszerzőnek érzem magam, aki már elegendő ujjgyakorlattal játssza műveit…
Tizenkét lemezt adtunk ki, ezek jó ideje nemcsak a hanganyagot tartalmazzák, hanem a teljes kottaanyagot is. Ma már kvadrofon hangzást biztosítunk (jobb- és bal oldali, hátsó és elülső hangzás). A stúdióban történik meg a szöveghang korrekciója és szinkronba olvasztása a zenével hangkeverésünk által.
Zenéről szóló írásaim a Nyírségi Gondolat folyóiratban jelennek meg (ezek az Örökbecsűek blogban is olvashatóak, virtuálisan is elérhetők), a zenei rovathoz mindig csatolok hanganyagot is.
A YouTube megosztón 3 csatornát működtetünk, saját nevemen magyarul, a Derkovats néven angolul és latinul jelentek meg számaink. Újabb csatorna a Róza & Julius, ahol csak kvadrofon hang-keverésű zenék jelennek majd meg. A hanganyag szöveges része mindig Jártó Róza munkája. A könyvbemutatók videói is itt jelennek meg. A klasszikus magyar és európai zenei egyvelegekben jelenleg már 50 helyen megtalálhatók a zenéink Rózával, az egyéni csatornákban való megjelenés mellett, s ez nagy megtiszteltetés számunkra…
„…Nincs magasabb rendű küldetés, mint közelebb kerülni az istenihez, és terjeszteni az isteni sugárzást az emberek felé…” – Lassan beteljesedik számunkra is ez a mondás, amely Beethoventől származik. A művészetről tartott felfogásunk hasonlóképpen jelent meg és fejlődött Rózával való megismerkedésünk óta. Egymás támaszai és serkentői vagyunk, mint alkotópáros. A közöttünk működő szinergia olyan csodákat hozott ki belőlünk, amire egymás nélkül sohasem lettünk volna képesek.
– Milyen a kapcsolatod az irodalommal a kiadói tevékenység mellett?
– Szüleim pedagógusok voltak, édesanyám magyar- és történelemtanár, igazi Petőfi-, Arany- és Ady-rajongó. Unokáimnak számtalanszor meséltem a Toldit. Mikor másodikos voltam, skarlát miatt voltam kórházban egy hónapig, anyám egy felsőosztályos magyarkönyvet hozott, abból tanultam meg szórakozásból egy csomó Petőfi-verset. Apám az 50-es években megjelenő Olcsó könyvtár sorozat minden kötetét megrendelte, s rendre végigolvastuk. Szakmám csak ráerősített az irodalom szeretetére a sok kinyomott míves könyv által. Rózával már 35 éve ismerjük egymást, alkotói kapcsolatunk tíz éve kezdődött, mikor ismét egymásra találtunk, én rácsodálkoztam verseire, ő pedig a zene-szerkesztéseimre. Könyveink kemény kötésű, fűzött könyvek: jó minőségű papírra, ofszet nyomtatással, amellyel százéves élethossz és használat mellett is igazi könyvek maradhatnak. Karcsúsított A/5 formátumúak, a kicsit rövidebb sorok könnyebben olvashatók, versekre is mutatósabbak.
– A Batsányi-Cserhát Művész Kör elismerte művészi tevékenységed Art-arany fődíjjal, és a Nyírségi Gondolatban a zenei rovat állandó szereplői vagytok Rózával. Mesélj ezekről is egy kicsit! Még hol bukkansz fel? Milyen elismerésekkel illettek még?
– A Cserhát Körben én képviselem a klasszikus zeni műfajt, a megtisztelő díjat Jártó Róza 17 versének megzenésítéséért kaptam. Itt Váci Mihály-, majd József Attila-emlékdíjat, valamint Kortárs Zeneszerző címet is kaptam. A Nyírségi Gondolatban kéthavonta kapom a kérést a zenei rovat megírására. A Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületben a zenei pályázatok elbírálásában is többször részt vettem. Úgy gondolom, nem a díjazás a fontos, hanem a több száz művésztárs barátsága, akikkel kölcsönösen megoszthatjuk alkotásainkat…
– Egyik lányodat, Verát mint írót, ismerik a verslistások, Bermuda-4 című regényéből is kaptunk ajándékba. Szólj pár szót róla!
– Orosz és magyar szülők gyermeke, mindkét nagyanyja pedagógus volt, maga is erre a pályára lépett magyar-orosz tanári végzettsége révén. Bermuda-4 könyvét mintegy harminc éven át gyerekkorától írta, családunk bibliája lett. A könyv egy hármas szint-mélységű, bonyolult alkotás, ahol a gyerekkori kalandleírások keretszerűen ötvöződnek jelen korunk időszakának történéseivel, és közrefogják a saját nagy családunk történeteit az elmúlt ötven évből. A mindig is fantáziadús gyerek írása – szakmai elhivatottsága okán – egy érett irodalmár gazdag szókincsét vitte be írásába. A könyv tipográfiai szerkezete is segít a bonyolult szintű eligazodásban. Csak ajánlani tudjuk minden könyvszeretőnek ezt az érdekfeszítő olvasmányt.
Nemcsak Vera lányom könyve jelent meg, hanem a kisebbik lányom, Mása is írt olasz férjével egy olasz nyelvkönyvet néhány évvel ezelőtt. Hogy magam se maradjak ki a könyvírásból: 2001-ben a Nyomdász Kiadó gondozásában jelent meg egy tartalmilag nagy léptékű szakmai könyvem, az Ofszetmester, az ofszet nyomdatechnika minden tudnivalójáról.
– Szívesen hallanánk még családodról, bár tudjuk, idén márciusban hosszú betegség után elvesztetted feleséged, együttérzésünk mellett reméljük, lányaid, unokáid sok vigaszt, örömöt jelentenek neked…
– Igen, elmondhatom, hogy egy szerencsés ember vagyok családi vonatkozásban is. Feleségemmel 55 évig éltünk együtt jóban-rosszban. Felneveltünk két szeretett leánygyermeket, és kaptunk tőlük két szeretett fiúunokát is. Mindannyian életvidám, munkaszerető, szeretet adó emberek voltunk és vagyunk.
– Jut / jutott más elfoglaltságra is az életedben?
– Igen. A művészkedés mellett mindig foglalkoztam, foglalkozom a családi ügyekkel, az utóbbi tíz évben háztartásunk vezetésével, betegápolással, gyermekeim segítésével. Negyven éve kertészkedem, a nejem vezetett rá, ma már elválaszthatatlan élet-feladatommá vált. Itt lehet legjobban azonosulni a természet csodáival. Hobbiból autó- és kisgépszerelést is végzünk unokáimmal. Jelmondatom, hogy amihez anyagot, alkatrészt tudunk szerezni, azt meg tudjuk csinálni, az autodidakta tudást a neten megtaláljuk.
S hogy honnan a doktori címem? Azon az egyetemen kaptam, ahová fel sem vettek. Moszkvában szereztem, ahol plusz négy évig jártam levelező aspirantúrára, ahol megszereztem a műszaki tudomány kandidátusa tudományos fokozatot nyomdaipari kutatásaim jutalmául. Mindezt itthon a doktori címmel honosították. Igaz, mindezt nem hasznosítottam karrierem futtatása érdekében, de élettapasztalataim ezáltal tudományosabb, bölcsebb szemléletűek lettek.
– Milyen terveid, vágyaid, céljaid vannak a jövőben?
– Ezt a sokrétű családi és művészeti tevékenységet szeretném / szeretnénk még sokáig jó egészségben folytatni. Vágyainkból célok, célokból tervek és tervekből további művek szülessenek a család és minden barát örömére. Erre mindig több a vágy, mint a lehetőség, és az anyagi függetlenségünket sem adjuk fel soha.
– Nos, ehhez kívánunk a lehető legjobb egészséget, sok sikert, Gyula!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)