Közelkép: Dobrosi Andrea – 2024

Dobrosi Andreáról lapunkban 2016-ban jelent meg közelkép, ekkor kapta meg kiemelkedő színvonalú írásaiért a Kortárs Ma­gyar Irodalomért Díjat. Azóta is aktívan jelen van az irodalmi fórumokon, különleges költői-írói világával mindig magára vonja a figyelmet. Hol van már a lelkes amatőr, az első „csendpelyhek” hullongása!

Vandi, mert így jön a számra Oszd meg szélesebb körben is, légy szíves, miért hívunk így egy ideje?

Volt egy korszakom, amikor a Szörényi Vanda álnevet használtam. De egyrészt nem volt túl eredeti, másrészt nem tudtam azonosulni vele. Az Andi és a Vanda nevek keveréke a Vandi.

Korábbi közelképedből tudjuk, hogy régóta írsz, s hogy kezdetben irodai munkád – egy-egy telefonbeszélgetés – közben is szinte észrevétlenül születtek ujjaid alatt verseid. Azóta többször is változott a munkahelyed. Most mivel foglalkozol, s hogy éled meg a változásokat?

Ez így van, bár találtam verset 17 éves koromból is, már akkor kezdtem kibontakozni. Ezeken már csak mosolygok, de úgy vagyok vele, az is én voltam, és a múlt is hozzátartozik a jelenhez. Változom az irodalomban, a munkámban, hiszen ahogy halad az idő, öregszem. Viszont mindig megmarad az a belső én”, ami Dobrosi Andrea maga. Jelenleg a kereskedelemben dolgozom, amit ugyanúgy szeretek, mint az írást.

– 2016 régen volt. Közben felnőtt a lányod is. Te magad is változtál, vagy csak a körülmények?                                                                 

– Csak a körülmények. A mai világ megkívánja a flexibilitást. Gondoljunk csak bele, Petőfi pl. még nem onthatta volna a verseit a neten. Mi pedig általában nem kávéházakban írogatunk. Persze az emberben felvetődik a kérdés, hogy manapság mennyire van a versnek ereje?

– Korábban szinte csak verseket írtál, de jó ideje fel-felbukkannak prózáid is. Egyre több mindenben próbálod ki magad. Úgy látom, szívesen kísérletezel.

– Na igen. Induljunk ki abból, hogy van ugye az a bizonyos ihlet, ami, ha akar, hozzánk szegődik. És úgy gondolom, az akar”-on van a hangsúly. Már nem egy versemet kukáztam, pont azért, mert nem jött Szerintem tudni kell szelektálni. Persze az íráskényszer nagy úr. Ezekre jók a különféle pályázatok. Ha kell, novellát, mesét, egypercest írok, vagy rövidre fogom a mondandóm, megmaradok pl. a haikunál, apevánál, mütyürkénél.

– Nem oly rég megjelent a Négy szirom c. köteted. Szólj pár szót róla! És nagyon örülök most nyomdába kerülő könyvednek is. Rántsd le róla a leplet!

– Akkor most elárulom: a Négy szirom eredetileg a Négy negyed címet viselte volna, csak nem sikerült a négy negyed egyenletesre, ami azt jelenti, hogy a hosszabb versek nagyobb helyet foglaltak el a könyvben, mint a prózák, a rövid versek vagy a gondolatok. Így maradt a négy szirom, mivel az emléket állít Kamarás Klára költőnek, aki a Virágot” c. versemben segédkezett. A borítója is erre utal. A készülő könyvemről meg csak annyit, hogy gyerekverseskötet lesz, nem kevés illusztrációval, amik színezők is egyben. Jó lenne már a kezemben tartani!

– Milyen irodalmi terveket szövögetsz még?

Nem szövögetek semmit. Az irodalom szövöget engem. Mondhatnám úgy is, felvettem egy olyan kabátot, amit életem végéig viselek. Sokáig úgy éreztem, ezt a kabátot egyszer csak kinövöm, de rá kellett jönnöm, hogy nem.

– Hogy állsz mostanában a fotózással? Jut még időd másra is?

Imádok fotózni, megörökíteni a pillanatot nemcsak versben, képben is. Ez is az életem része, igen. Tagja vagyok egy internetes csoportnak, a Színvilágnak, ahol sokat tanulok. Időm meg akkor és arra van, amikor és amire szánok.

– Most mi a legfontosabb számodra? Mi foglalkoztat leginkább?

Szeretnék jókor jó helyen lenni. Mint ahogy te is mondtad, kísérletezem. Mivel a zenét is nagyon szeretem, szívesen írnék dalszöveget, ha erre van mód. Zenét nem tudok. Tudom, hogy egyszerűbb, de nagy odafigyelést igényel. Nagyszerű lenne kipróbálnom ezt!

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?