Közelkép: Domokos Edit – 2023

Domokos Edit több mint három éve tagja a Verslistának, ha teheti, ott van találkozóinkon, melyeknek vidám színfoltja. Bivalyos pályázatunk ezüstérmese. Szép verseit szívesen olvassuk, sőt hallgatjuk is az ő előadásában.

Edit, ha rád gondolok, huncut mosolyod mellett egyből Pécs és a szép osztrák hegyek világa jut eszembe. Mesélj erről a két színtérről, kérlek!

Pécs szülővárosom és életem meghatározó pontja, imádom. Iskoláimat itt végeztem, itt élek, ide kötnek a barátok. 2010-ben a kultúra fővárosa volt, ezen rendezvények ré­szeként került sor októberben első önálló szerzői estemre. Négy éve vagyok a csodás hegyek között. Tíz éve Ausztriába köt a munkám. Tirolban dolgozom 24 órás házi ápolóként (közben egy ideig Steiermarkban is voltam).

 Tudom, hogy az egészségügy területén mozogtál, s most is odaköt munkád. Mit tanultál, mivel foglalkozol? Szólj ezekről is!

– Pécsett a Janus Pannonius Gimnázium egészségügyi szakán tanultam, de egy “jóakaró tanárom” közreműködésével Budapesten a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban érettségiztem. Korábban visszahúzódó, szégyenlős, lámpalázas kislány voltam. Általános ápoló és asszisztensi végzettségem mellé szereztem csecsemő- és kisgyermekgondozó, hospice ápoló, mozigépész, idegenforgalmi ügyintéző oklevelet is. Bölcsődei gondozónőként kezdtem dolgozni, két gyermekem születése után orvosasszisztensként dolgoztam szülészeti ambulancián, gyermekorvosnál, neurológiai, gasztroenterológiai, endokrinológiai szakrendeléseken, háziorvosi ügyeleten, diagnosztikai központban.

Mikor és mi indított írásra? Mit jelent számodra ez a tevékenység?

Általános iskolás voltam, mikor barátnőmmel iskolába menet sok­szor barkóbáztunk, fordítva olvastuk az utcaneveket, és egy idő után észrevettem, hogy gyakran rímben beszélek. 14 éves voltam, amikor első versemet lejegyeztem (az édesapám által nekem épített babaházamról szólt). Aztán titkolt plátói szerelem diktálta füzetembe a sorokat, csak legjobb barátnőm tudott róla. Az áttörés 2009-ben történt: lányom lovasoktatója (Török Otília) grafikákat rajzolt, barátnője pedig verseket írt alá. Közös kiállításukon lányom említette meg, hogy én is írok. Felkerült pár versem a CINKE (Civilek Nevezetes Kulturális Eseményei) honlapjára, és az irodalmi rádióba is bekerültem, felolvasásokkal. A családias légkör a mai napig odaköt a pécsi Origo-Házba. A szerelem mindig is ihletet adott, pályázatokra, vagy egy adott szóra születnek írásaim. Mesét és egyperces novellákat is írtam.

 Vannak olyan alkotók, akik erősebben meghatározták gondolkodásodat, ízlésedet?

– Először Petőfi, aztán József Attila, Ady Endre, Arany János állt hozzám közel. Sok kortárs van, aki tetszik. Tini koromban kiolvastam egy egész könyvtárat, át kellett iratkoznom egy másikba.

Nemcsak írsz, de szívesen szavalsz, fotózol is…

– Olvasni apukám tanított, neki szívesen olvastam fel meséket. Egyébként senki nem hallott szavalni. Mikor elmentem, egy ottani beszélgetés hatására jelentkeztem egy megyei szintű József Attila-szavalóversenyre. Előttem öten mondták el a Kései siratót. A reflektorok elvakítottak, nem láttam semmit. Mikor végigmondtam a verset, néma csend volt. Megijedtem. Kiléptem a fényből, ott voltak az emberek, a szemük sarkában csillanó könnyüket törölgették és felhangzott a taps. Második helyezett lettem!  Azóta is szívesen szavalok, vagy elblattolok bármit. Igen, a fotó a másik szenvedélyem. Szívesen örökítem meg az adott pillanat varázsát. A természet fotózása elsősorban, ami leköt, és a realisztikus ábrázolás híve vagyok. Több fotókiállításon voltak láthatók képeim, a neten is több ismerősöm jelzi tetszését.

Több antológiában is megtalálunk, készül saját haikus miniköteted. Tervezel önálló verseskötetet a közeljövőben?

– A Cinkefészek, Sodrásban, Magánkozmosz antológiákban, a Kortárs Magyar Irodalom – Verslista kiadványaiban jelentek meg írásaim, fotóim. Önálló verseskötetet  már régóta tervezek, de az anyagi vonzata még gátat vetett ennek.

Van időd esetleg másra is? Van, amit szívesen csinálsz még?

– Szívesen megyek kirándulni, az erdőt, állatokat nagyon szeretem. Imádom a színházat. Van néhány színész, énekes barátom is, jómagam is voltam egy rövid ideig amatőr színész, még Ukrajnában is volt turnénk. A zene is közel áll hozzám.

Mesélnél egy kicsit a családodról?

– 12 év házasság után elváltam, két kicsi gyerekkel egyedül maradtam. A következő meghatározó férfi mellett 18 év jutott, 54 évesen meghalt. Édesanyám erősen demens volt, így összeköltöztünk. Két év múlva, az első önálló szerzői estem után nem sokkal édesapámat egy autóbusz a zebrán elütötte, nagyon megviselt a halála. Szegények voltunk, hitellel a hátamon. Édes­anyám is balesetben hunyt el, az idősotthonban elesett a lépcsőn, miközben én Ausztriában dolgoztam. Fiam, László Amerikába ment tanulni tiniként, ott találta meg a lehetőséget. Megnősült,  elvett egy pécsi lányt, akit Floridában ismert meg, jelenleg ezermester vállalkozása van, lassan hatéves fiú unokámmal Los Angelesben élnek. Lányom, Ágnes, a lovak szerelmese, a budapesti Kin­csem Parkban versenylovagol (galopp), saját lova is van, lovasfelszereléseket varr, lovas fotóival kiállításon is szerepelt. Párja is lovas. Dunakeszin élnek, itt is fiú unokám van.

Mi az, ami leginkább foglalkoztat mostanában?

– A világban történő borzalmak forgatagában szeretném mindig megtalálni az icipici csodát, amiért érdemes még kinyitni a szemem…

Hogy éled meg a mindennapokat?

– Ellátok egy 97,5 éves nénit. Tartom a kapcsolatot a családommal és a szerencsére egyre bővülő baráti körömmel. Hála Istennek sokan szeretnek és nekem is lehetőségem van sok embert szeretni.

Milyen céljaid, terveid, vágyaid vannak az életben?

– Készül egy minikötet haikuimból. Ez egy kuriózum. Vágyam eljutni Amerikába, hogy láthassam a másik unokámat is élőben, majd egy­szer Auszt­ráliában egy koala megölelése. Ez a kedvenc állatom a tigris mellett. Tigrist már simogathattam,  de a koala még vár! Készülő könyvemből egy ide illő haiku: Ki élt, alkotott, / hagyott egy kis lábnyomot / talán “az” vagyok. 

– Edit, valósuljanak meg terveid, élvezd sokáig a mi barátságunkat is!

Köszönöm szépen!

Vélemény, hozzászólás?