Gősi Vali: Alkotói közelkép
HANYECZ ISTVÁN (SHF)
– Kedves István! Bevezetőül kérlek, mesélj személyes életedről, feleségeddel való találkozásodról!
– 1970-ben, Budapesten találkoztunk, és novemberben már el is jegyeztem Etelkát, 1971. július 17-én pedig megesküdtünk.
– Svédországban éltek, több évtizede. Hogy alakult a közös életetek Etelkával? Hogyan és mikor kerültetek Svédországba?
– 1974-ben költöztünk Szentendrére. Etelkával embert próbáló éveket, tragikus események sorát éltük át ekkoriban: három gyermekünk halt meg, újra kellett gondolnunk a jövőnket. 1978-ban útnak indultunk, új életet álmodva magunknak, és Svédországban telepedtünk le.
– Úgy tudom, a sport szerelmese is vagy. Mielőtt az irodalomra térünk, mondd el, mi az, ami a sporthoz köt?
– Már a gimnáziumban aktívan a sport vonzáskörében éltem. Evezés, labdajátékok, és végül az iskola tornászcsapatába is bekerültem. Élvezettel adtam át magam az edzés és a versenyzés csodálatos világának, Etelkával együtt rendszeresen sportoltunk Göteborg kertvárosában is, ahol igen aktív a sportélet. Így kerültem a helyi focicsapat mellé mindenesnek, ahol ma is tevékenykedem. Megbecsülnek, az örökös tagságot is megkaptam, és rólam nevezték el a Tanulmányi alapot a Klubban.
– Hogyan kezdődött e legújabb szerelem, az írás, hiszen ma már mindketten rendszeresen írtok, publikáltok, és könyved is jelent meg.
– A könyv szeretete ekkor már mindennapos volt az életemben. A mesék és a klasszikus irodalom varázsa elkísért. Gyerekként a meseirodalom klasszikusai – a Magyar népmesék, Benedek Elek és Andersen, Gulliver meséi voltak rám hatással, majd az indián könyvek, a kötelező és szabadon választott irodalom remekei – Arany, Petőfi, Balassi, Gárdonyi, Jókai, Ady, Nagy László, Móra, Victor Hugo, Hemingway, Csehov – és vége nincs a sornak. Az írás gondolata lassan érett meg bennem, valamikor a 90-es évek elején kezdődött. Eleinte csak a ládafiának írtam, majd Etelka és egy barátnőnk biztatására küldtem be írásaimat egy irodalmi társasághoz, és mit ád Isten, leközölték. Ezután intenzív írásperiódus következett; 2005-re megérett egy önálló kötet: Napfogyatkozás Etelkával a Duna partján.
– És innentől már nem volt visszaút. Az írás mindennapjaid részévé vált. Mesélj megjelenéseidről, publikációidról!
– Több éven keresztül megjelentem az Irodalmi Honlapok Antológiájában, a Verslista Sodrásban című antológiáiban, a Fullextra, Fulltükör, a Cinkék Antológiában. Újabban a Facebookon is jelen vagyok, több irodalmi csoportban, tagja, később moderátora lettem a Kortárs Magyar Irodalom – Barátok Verslista nevű irodalmi csoportnak.
2012-ben a közösségi munkámat Verslista Különdíjjal ismerték el. Rendszeresen veszek részt irodalmi pályázatokon is.
– Mára Etelka is ihletet kapott, és együtt éltek aktív irodalmi életet, rendszeresen írtok verseket, meséket. Nem gondoltatok arra, hogy hazatértek, és további terveiteket itthon valósítjátok meg?
– Nem lehet előre látni a sorsot, talán egyszer hazatérünk. Ám ma már elmondhatjuk: két otthonunk van. “Házat, hazát cseréltünk, de szívet nem!”
– További szép életet, jó egészséget, töretlen alkotókedvet kívánok!
***
– A fenti interjú óta megkaptad a Kortárs Magyar Irodalomért Díj Különdíját a napokban kiemelkedő több évnyi közösségi munkádért – amihez gratulálunk! Milyen érzés ez számodra?
– Igen megtisztelő, felemelő érzés, amelyet nagy örömmel veszek tudomásul, és nagyon szépen köszönöm a Verslistának, hogy rám gondoltak. Köszönet a Kortárs Magyar Irodalom csoport lelkes tagjainak is mindezért. Ez egy szabadon választott csoport, itt mindenki megtalálhatja a magának tetsző, megfelelő formát, és így válhat részesévé a közös, örömet adó alkotói tevékenységnek.
Jó egészséget és további sikeres munkálkodást Tinéktek, kedves Barátaim!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)